Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-535

A nemzetgyűlés 535. ülése 1926. évi április hó 22-én, csütörtökön, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1926/27. évi állami költségvetés általános tárgyalása. — Felszólaltak : Q-riger Miklós, Baticz Gyula, Jászai Samu, Klárik Ferenc. — A mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása őrgr. Pallavicini György ügyében. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapitása. — Az tilos jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Rakovszky Iván, Bud János, Walko Lajos, gr. Csáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra SO perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Bocíó János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Petrovics György jegyző ur. Napirend szerint következik az 1926/27. évi állami költségvetés (írom. 1042) általános tárgyalásának folytatása. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Griger Miklós! Griger Miklós: T. Nemzetgyűlés! Felszólalásomban külpolitikánkkal, külpolitikai kérdésekkel kívánok foglalkozni és megvallom, hogy amikor ezt tenni szándékozom, félelem és aggodalom tölti el lelkemet, mert ugy gondolom, hogy kényes és komplikált külügyi vonatkozásaink tárgyalásánál csak politikai életünk és törvényhozó-testületünk vezéralakjait illeti a szó és csak ők hivatottak arra, hogy a közvéleménynek és a külpolitikai kormányzatnak irányt mutassanak, xlm, mivel ők a politikai tanítás és nemzetnevelés e nagy kötelességétől távol tartják magukat, félreteszem a köteles szerénységet és hangot adok annak az aggodalomnak, fájdalomnak és reménynek, amely a trianoni Magyarország minden fiának lelkében él. És ez a hang őszinte lesz, külpolitikai kérdések tárgyalásánál talán szokatlanul őszinte. A diplomaták és külügyi kérdésekkel foglalkozó politikusok ugyanis Talleyrand példáját szokták követni, azt t. i., hogy a szavakat gondolatok és érzelmek elpalástolására kell használni. Nos, én nem követem e példát s mivel azt mondják, hogy külpolitikai kérdések tárgyalásánál az őszinteség nem mindig szolgálja az ország javát, szükségesnek tartom annak hangsúlyozását, hogy nem pártom nevében és megbízásából beszélek, hanem tisztán egyéni meggyőződésemnek adok kifejezést s kérem a t- Nemzetgyűlés ama tagjait, akiknek lelkében beszédem visszhangot kelt, tartózkodjanak a tetszésnyilvánítás minden jeléNAPLÓ. XLI. tői, hogy a felelősséget esetleg egyedül én viselhessem. (Mczgás a középen.) T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt ama tényre bátorkodóm szíves figyelmüket felhívni, hogy a független magyar külügyministerium megszületése óta jönnek és mennek a magyar külügyministerek egyik a másik után és hovatovább e személyi változásokból és provizóriumokból tevődik össze egész hivatalos külpolitikánk. Volt néhány külügyministerünk hat év óta, kultuszministerünk is volt egypár, de semmiféle ministerünk nem volt annyi, mint külügyministerünk, dacára annak, hoigly közülök egy sem bukott meg a parlamentben, egy sem veszítette el a töhbség támogatását. (Horváth Zoltán: Itt nem is lehet megbukni! — Berki Gyula: Próbálná meg a •'képviselő ur egyszer ministernek lenni, egy hét alatt megbuknék! — Horváth Zoltán: Én is kineveznék néhány kormány főtanácsost! — Élénk derültség.) Míg a szomszéd államok külügyminis terei évekig vezették országuk sorsát, betanultak hivatásukba, niegfismerték Európát és ^ annak vazető államférfiadt és egyesek közülök nemzetközi hírnévre is tettek szert, addig a mi külügyministereink rövid időközökben váltakoztak és ma már a nyolcadiknál tartunk, aki voltaképen kereskedelemügyi minister és csak mellékfoglalkozásképen, csak ideiglenesen külügyminister, igaz, hogy ez, az ideiglenesség is már idestova egy éve tart. (östör József: Bethlen- a külügyminister, mindenki tudja!) Bajnak tartom a külügiyminister személyében beálló örökös változást, mert hiszen a külügyek helyes vezetésének sine qua non-ja _ a stabilitás; enélkül nagyobbszabásu külpolitikát csinálni nem lehet; enélkül külügyesídit lehet játszani, de komoly külpolitikát csinálni nem lehet. S a külpolitika vezetéséhen az állandóságnak e hiánya különösen nálunk súlyos hiba, mstrt az Ausztriával való közjogi kapcsolatunk miatt a magyar politika a belpolitika szűk horizontja között mozgott, a külpolitika terra incognita maradt beható érdeklődés a külpolitikai kérdések iránt és komoly külpolitikai tudás nem fejlődött ki. Ilyen politikai viszonyok között a külpolitikai szakképzettség és iskolázottság biztosításának érdekében is kívánatos a külügyek vezetésében a stabilitás. Sajnos, a stabilitás, a sikeres^ külpolitikának ez a nélkülözhetetlen előfeltétele ná42