Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-534
A nemzetgyűlés 534. ülése 1926. vetkező depozieiót tette (olvassa): »Én a frankhamisitási ügyről herceg Windisehgraetzcel sohasem beszéltem; hogy a kormánynak, illetve a ministerelnöknek abban része volna, vagy hogy a hamisítás az ő tudtukkal és beleegyezésükkel történt volna, azt közvetlen tapasztalatból nem tudom. Csak következtetések utján jutottam ezen megállapitáshoz.« (Szilágyi Lajos: Nohát! (Derültség és zaj, felkiáltások jobbfelől: Hallatlan! — Berki Gyula: Most tapsoljanak! — Pikler Emil: Nem is hamisítottak frankot! Az egész mese! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Bethlen István ministerelnök: Már most következik azoknak a személyeknek felsorolása, akikkel az őrgróf ur érintkezett és akik neki egyet-mást mondtak volna, amiről állítólag az illetőknek tudomásuk volna. Azt mondja (tovább olvas): »Én ugyanis még 1921-ben egy alkalommal beszéltem herceg Windischgraetz Lajossal, aki elmondotta nekem, hogy ő és Mészáros Gyula hazafias cél• ból hamis szokolos bankjegyeket készitenek, a kormány tudtával. Hogy Windischgraetz kiket értett a »kormány« alatt, azt nem mondotta, sem a ministerelnök, sem az egyes ministerek nevét nem emiitette.« (Mozgás jobbfelől.) — Azután azt mondja (olvassa): »1925 december közepén Rép ces zentgyörgy ön voltam vadászaton, ahol Windischgraetz is jelen volt. (Mozgás jobbfelől. — Pikler Emil: Nekünk nem ideálunk Windischgraetz egyáltalában!) Ide kapott ő egy sürgönyt, de hogy kitől és milyen tartalommal, azt nem tudom. Ennek következtében Windischgraetz azon tervét, hogy Wienbe utazik, megváltoztatta és velem együtt Budapestre tért vissza. Én azután elmentem birtokomra és ott olvastam az újságokból a frankhamisitási ügy kipattanását, majd Windischgraetz komornyikjának, Kovács Gáspárnak letartóztatását, mire azonnal arra gondoltam, hogy az ügyben Windischgraetz is benne van. Mikor azután Nádosy Imre is le lett tartóztatva, hozzá viszonyítva Marsovszkynak és társainak letartóztatási tényét, arra a következtetésre jutottam, hogy a frankhamisitási ügyben benne kell lenni a titkos társaságoknak is. (Derültség jobbfelől. — Barabás Samu: Komoly államférfiak! — Berki Gyula: Államférfiúi nyilatkozatok! — Pikler Emil: Ne zavarják a ministerelnök urat! Hadd beszéljen! — Derültség jobbfelől. — Szijj Bálint: Máskor is védje meg igy!) Mert hiszen nevezettek ezeknek tagjai, épen ugy, mint Bethlen István gróf, Sztrache Gusztáv, Töreky Géza és Baross Gábor. Ugyanis nevezettek, a ministerelnök is, tagpai voltak a titkos társulatnak akkor, amikor én. (Berki Gyula: Tagjai! — Barabás Samu: Amikor ő! —- Klárik Ferenc: Többen voltak!) Hogy a frankügy kipattanásakor is azok voltak és ma is tagjai-e, ezt nem tudom. Ezt onnan tudom, hogy a kommün után megalakult titkos szervezetbe én is beléptem volt. Belépésemkor ugyanis a kormányzó úrtól felmentést kaptam a többiekkel együtt abban az irányban, hogy ezen hazafias célú alakulatban való részvételünk a tiszti eskünkkel nem ellenkezik és igy léptem be a társaságba, ahonnan csak 1921-ben, a budaörsi események után léptem volt ki. Ugyanis ekkor győződtem meg arról, hogy volt tiszti állásommal és eskümmel ilyen titkos alakulatban való részvételem összeütközésbe jut.« (Saly Endre: Pallavicini ezt tegnap szó szerint elmondta itt !) Méltóztassék megengedni, mélyen t. Nemévi április hó 21-én, szerdán. 237 zetgyülés, hogy felolvasásomban egy percre megállják és az elmondottakra reflektáljak. Ami az első állítást illeti, hogy Mészáros Gyula herceg Windischgraetz Lajossal együtt szokolos bankjegyeket készített a kormány tudtával: én erről semmit sem tudok. A kormány, Legalább is én és a kormánynak azon tagjai, akik itt vannak, soha erről semmit sem tudtak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát aki nincs ittf Rakovszky!) Windischgraetz azt mondja, hogy kiket értett a kormány alatt, azt ő nem mondotta, én tehát mindenekelőtt azt kérném, hogy őrgróf Palavicini György ur precizirozza, nogy kiket ért azon kormány alatt, (Szabó Imre: Tegnap precizirozta!) miért 1921-ben két kormány voit. Eleinte a Teleki-kormány és én csak később, áprilistól kezdve voltam kormányon, (Szabó Imre: Tegnap megmondta ezt szó szerint!) tehát még azt sem tudom ezen vádból, hogy kire vonatkoztatható ez a vád, kivel szemben állitható fel ez a vádi Ezt akarja tehát Windischgraetz vagy őrgróf Pallavicini György ur bizonyitékul felhasználni arra, hogy én, Bethlen István, tudtam erről a szokolhaniisitásróll! Ez mégis csak egy kissé erős dolog. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) Én kijelentem a legkategórikusabban, mint ahogy kijelentettem már többizben, elsősorban a parlamenti bizottságban, amely kiküldetett, hogy a szokolhamiisitásról akkor szereztem tudomást, amikor Mészáros Gyula Bécsben fogva volt és amikor ez az ügy kipattant. Addig az egész ügyről fogalmam sem volt. (Esztergályos János: Hát Rakovszky nakt — Zaj.) és az, hogy a t. képviselő ur azt állítja, hogy volt egy ur, aki saját magáról azt mondja, hogy szokolt hamisított és azt állítja, hogy erről egy kormány tudott, ez nézetem szerint igazán nem lehet komoly ember előtt alap arra, hojgy támadást intézzen velem szemben. (Klárik Ferenc: Ezt ki kell vizsgálni a bíróságnak! — Édes Antal: De azt sem akarják bevárni! — Egy hang jobbfelől: Brigantik!) De lássuk most a titkos társaságokat. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendjét kérek! Gr. Bethlen István ministerelnök: Mindenekelőtt Sztrache Gusztáv főügyész ur és Töreky Géza törvényszéki elnök ur személyi kérdését kívánom tisztázni. Ugyanis ugy Töreky Géza, mint Sztrache Gusztáv a maguk részéről, amikor Pallavicini György ezt a depozieiót megtette, szükségesnek látták, hogy felettes hatóságuknak jelentést tegyenek az itt foglaltakra vonatkozólag és ezek a jelentések a következőképen hangzanak. Először Töreky Géza törvényszéki elnök ur jelentését olvasom fel. (Olvassa): »Nagyméltóságú Minister Ur! Tudomásomra jutott, hogy a pénzhamisítás büntette miatt herceg Windischgraetz Lajos és társai ellen folyó bűnügy során őrgróf Pallavicini György tanú olyan értelmű vallomást tett, hogy én is tagja voltam valamely titkos társaságnak, vagy talán többnek is. Indokoltnak látom ezért Nagyméltóságodnak a következőket jelenteni: Soha titkos társaságba be nem léptem, soha ilyennek tagja nem voltam.« (Felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan! Hallatlan! — Berki Gyula: Ez a destrukció! — Pikler Emil: Esküt tett, hogy nem fogja elárulni, hogy tagja! Szabó Dezső megírta az egész ügyet! Semmi ez a nyilatkozat! Megesküdött, hogy nem fogja megmondani! — Zaj.) Elnök: Pikler képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. 35*
