Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-534
A nemzetgyűlés 534. ülése 1926. évi április hó 21-én, szerdán, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Gr. Bethlen István ministerelnök napirend előtti felszólalása. — Az 1926/27. évi állami költségvetés általános tárgyalása. Felszólaltak: Ernszt Sándor, Saly Endre, Pikler Emil. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapitása. — Interpellációk: Farkas Tibor, a földmivelésügyi ministerhez, a mezőgazdasági üzemeknél kifizetett jutalékok tárgyában. — A földmivelésügyi minister válasza. — Farkas Tibor, a földmivelésügyi ministerhez, a biztositás terjesztése érdekében kiadott rendelet tárgyában. — A földmivelésügyi minister válasza. — Farkas Tibor, a földmivelésügyi ministerhez, a móneskari felügyülő lakpónze tárgyában. — A földmivelésügyi minister válasza. - Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Rakouszky Iván, Bud János, Walko Lajos, Mayer János, gr. Klehelsberg Kiuw, Pesthy Pál, gr. Qsáky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 30 perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Bodó János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Petrovics György jegyző ur. A ministerelnök ur kivan szólani! (Halljuk! Halljuk!) Gr. Bethlen István ministerelnök: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi ülés folyamán őrgróf Pallavicini György képviselő ur azokat a vádakat, amelyeket Genfbe utazásom előtt már itt a parlament nyilt ülésén előhozott volt, megismételte, sőt bizonyos formákba konkretizálva ki is egészítette. Mielőtt részleteiben rátérnék 3,1*1*. ci ci bizonyítási anyagra, mellyel ő vádját alátámasztani kívánta, mindenekelőtt azokra az ujabb vádakra akarok rövid pár szóval reflektálni, amelyek tegnap az ő ajkairól elhangzottak. (Halljuk! Halljuk!) Ö belekeverte a titkos társaságok ügyét a frankügybe, azután kitért a régi vád anyagára, beszélt többé-kevésbé kiterjedőleg a belügyminister ur szerepéről egyik és másik ügyben és többek közt azt mondta, hogy hogy volt lehetséges az, hogy mi Nádosyt bíztuk meg a frankügy kivizsgálásával, akiről tudva volt már régebbi időben a belügyminister és a ministerelnök előtt is, hogy ő a szokolhamisitásban is már bizonyos szerepet játszott. T. Nemzetgyűlés! Először is nem Nádosy lett a vizsglálattal megbízva, mert abban a percben, amelyben köztudomásúvá vált, hogy Nádosy vádoltatik valamivel, a belügyminister ur őt szabadságolta és Nádosy a vizsgálatban egyáltalában részt nem vett. Tehát már a tény is, amelyre^ őrgróf Pallavicini György képviselő ur vádját alapítja, nem felel meg a NAPLÓ. XLI. valóságnak, azonban a praesumptio sem felel meg a valóságnak. Mert hiszen köztudomású az, hogy az a körülmény, hogy Nádosy a szokolhamisitásban játszott-e szerepet vagy nem játszott, egyáltalában ma sincs még bizonyítva, hanem csak bizonyos vádakra alapittatik, amelyek bizonyítást nem nyertek, másfelől ez a vád csak a legutolsó időkben hangozott el, amidőn a parlamenti vizsgálóbizottságban Friedrich István t. képviselő ur hallgattatott ki és ő erre vonatkozólag tanúvallomást tett.. Én és ugy tudom, a belügyminister ur is legelsőizben csak ekkor értesültünk arról, hogy egy vád van abban a tekintetben, hogy Nádosynak a szokolhamisitásban egyáltalában szerepe volna. Az sem igaz és az sem felel meg" a tényeknek, amit őrgróf Pallavicini György képviselő ur mondott, hogy Nádosyra vonatkozólag a cseh kormány részéről régebbi időből tétetett volna ilyen irányban vád, mondom, ez sem felel meg a tényeknek, mert először Benes cseh külügyminister ur prágai parlamenti beszédéből, melyet a frankügy kipattanása után tartott, értesültünk arról, hogy a cseh kormány a maga részéről ilyen vádat táplál. f Kénytelen r vagyok erre a körülményre azért is kitérni, mert őrgróf Pallavicini György képviselő ur vádjait a Pester Lloyd című újság is magáévá tette, tehát egy komoly sajtóorgánum, (Saly Endre: Be kell tiltani!) amely a_ külföldön is olvastatik, anélkül, hogy ez a sajtóorgánum szükségesnek látta volna, hogy tájékozódjék a valódi tényállás felől. Épen ilyen alaptalan ennek a sajtóorgánumnak az a váidja is, hogy a kormány és a belügyminister Nádosyt felhasználta volna a nyomozásra egy olyan időpontban, amikor tudva volt, hogy Nádosy részes a frankíhamisitásban. Hiszen mindenki tudja, aki csak kicsit figyelemmel kisérte á parlamenti bizottság működését és ennek az ügynek fejleményeit, hogy Nádosy eleinte tagadó állásponton volt s amikor Hágából a sürgöny megérkezett, hogy Mankovich és Jankovich reá hivatkoznak, kijelentette Nádosy, hogy ő jóhiszeműen járt el, s épen a belügyminister ur érdeme volt az, 35
