Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-533

A nemzetgyűlés 533. ülése 1926, volna. Ebben a pillanatban, sajnos, a kritikátlanság, a sajtó megfélemlítése, általában a közszabadságok elnyomása, a szabad biráló szó elfojtása lehetetlenné teszik azt, hogy országos nagy közakarat, a közvélemény felháborodása a kormányt elsöpörje helyéről, ami ilyen esetekben más korszakokban megtörtént volna. Ä kormánynak éreznie kell, hogy agyaglábakon nyugszik egész erkölcsi építménye, s hogy méltatlanná vált arra a helyre, amelyet betöltött. Ha ebben a pillanatban nem is lehet ennek szankciót szerezni a közvéleményben, látnia kell azt, hogy lehetetlen helyzetbe került és lehetetlen helyzetbe sodorta az országot. Önök bizonyára informálva vannak arról, hogy mi történt Genfben. Önök nagyon jól tudják, ép ugy mint mi, hogy Magyarország miniszterelnökét Genfben stdyos kudarc és mellőzés érte. Ez előtt nem lehet szemet hunyni, és ha önök Genfet a magyar alkotmányba, mint az alkotmány egyik tényezőjét beiktatták, ahová a pénzügyek intézése tekintetében el kell járni, akkor legalább számoljanak azzal, hogy ezzel a harmadik, erőszakoltan az alkotmányba belefoglalt tényezővel a kormány ne kerüljön szembe és ha ettől függ az ország gazdasági boldogulása, amint hirdetik, tessék ennek konzekvenciáit levonni és tessék olyan uj kormányt alakítani, amely Genfben, ennél a harmadik uj alkotmányos tényezőnél, Magyarország érdekeit sikeresen tudja képviselni. Kevés hír lát napvilágot arról, ami ott kint Genfben történt, de az a kevés is, ami az elzárt réseken keresztül kiszivárog, elég alkalmas volna arra, hogy erre az egységespárt is feleszméljen. Méltóztassanak csak idefigyelni. A ministerelnök genfi útjával kapcsolatban a világsajtó, természetesen nem állván a magyar ministerelnök sajtóirodájának nyomása alatt, az igazságnak megfelelő hireket közöl. Egy-egy lap ide is elkerül, amelyben olyan hirek vannak, amelyeket a magyar sajtóban nem olvashatunk, mert nem merik leadni ; ha leadnák, olyannak volnának kitéve, ami egy lapnak kellemetlen. Nagy Vince képviselőtársam annak idején interpellálva a Berliner Tageblatt genfi tudósítását olvasta fel, amely gróf Bethlen Istvánnal foglalkozik. Bethlen ministerelnök ur erre a napló szerint a következő megjegyzést tette (olvassa) : »Ami a Berliner Tageblatt tudósítását illeti, meg kell említenem, hogy tudósítója személyesen megjelent nálam, és bocsánatot kért amiatt, hogy lapjában más oldalról beküld ve olyan tudósítás jelent meg, amely nem felel meg a valóságnak.« Nagy Vince tehát a Berliner Tageblatt közleményét terjesztette a nemzetgyűlés elé interpelláció alakjában, amely a magyar ministerelnök kudarcával foglalkozott, amire a ministerelnök felállott és azt mondotta, hogy a Berliner Tageblatt közlése nem. felel meg a valóságnak. A Berliner Tageblatt erre április 1-én megjelent számában a következőket irja (olvassa) : »Graf Bethlen in Genf und in Budapest. In der Budapester Parlamentssitzung vom 24. März, in der die Franksfälscheraffäre behandelt wurde, erwähnte der Abgeordnete Vinzenz Nagy in der Begründung seiner Interpellation auch einen Bericht des Berliner Tageblatts aus Genf, der sich mit dem Grafen Bethlen beschäftigte. Ministerpräsident Graf Bethlen machte hierzu die Bemerkung: »Was aber den Bericht des Berliner Tageblatts anbelangt, hat dessen Berichterstatter sich bei mir persönlich dafür entschuldigt, dass von anderer Seite eine Meldung in sein Blatt gelangte, die den Tatsachen nicht entsprach. Ich bitte, meine Antwort zur Kenntnis zu nehmen.« Ez az, amiben Bethlen az intérêts* április hó 20-án, kedden. 225 pellációra válaszolt, amire a Berliner Tageblatt a következőket irja (továbbolvassa): »Diese Behauptung ist völlig frei erfunden. Der von uns veröffentlichte Bericht entspricht in allen Punkten den Tatsachen, und selbstverständlich hat sieh keiner unserer Mitarbeiter bei dem Grafen Bethlen entschuldigt.« (Saly Endre : Tévedett a gróf úr!) Magyarul ez annyit jelent, hogy ez az állítás teljesen légből kapott, hogy a Berliner Tageblattban megjelent tudósítás minden pontjában megfelel a valóságnak és hogy a lap munkatársai közül senki sem jelent meg gróf Bethlen István előtt bocsánatot kérni. Ez történt április 1-én. Azóta figyelemmel kisértem a lapokat, és vártam, hogy ennek a tekintélyes német lapnak meghazudtoló közlését a ministerelnök ur visszaveri vagy megcáfolja. A Berliner Tageblattnak, amely nem a nyilvánosság kizárásával jelenik meg, eme közleményére a ministerelnök úrtól sem a sajtóban, sem máshol semmiféle reflekszió nem történt, s még csak kisérlet sem történt arra, hogy a ministerelnök ur ezzel az őt nagyon-nagyon kedvezőtlen színben feltüntető közleménnyel szembeszálljon. (Esztergályos János: Egyetlen egységespárti sincs a teremben, mégis 9 órás üléseket hivnak össze! — Egy hang a szélsőbaloldalon : Egy jelen van !) A tézis tehát az, hogy a Berliner Tageblatt című igen tekintélyes külföldi újság megcáfolta a magyar ministerelnöknek a nemzetgyűlés előtt tett nyilatkozatát, és erre a ministerelnök ur sem a sajtóban, sem máshol nem tartotta szükségesnek nyilatkozni. Az elfogadott szokások szerint ez azt jelenti, hogy a Berliner Tageblattnak igaza van. Végtelen nagy bajnak és szerencsétlenségnek lartanám azonban, ha egy külföldi sajtóorgánum más ország ministerelnökét meghazudtolhatja. Ezért a nemzetgyűlés szine előtt tisztelettel felkérem Bethlen István ministerelnök urat, hogy a Berliner Tageblatt április 1-i számában megjelent és őt meghazudtoló közleményét megcáfolni szíveskedjék. Egy másik újság, a The Nation című nemzetközi tekintélyű liberális angol lap szintén foglalkozik a franküggyel és a következőket irja (olvassa) : »Sir William Good a magyar kormány szavahihetősége alapján azt állítja, hogy az a kijelentésem, amely szerint gróf Bethlen azt vallotta a parlamenti frankbizottság előtt, hogy Windisehgraetz terveiről 1922 végén vagy 1923 elején hallott, nem felel meg a valóságnak és hogy ennek valótlansága a parlamenti bizottság jelentésével be van bizonyítva. Melyik jelentéssel bizonyitja ezt? Mert két jelentés van: többségi és kisebbségi. Ez előbbi természetesen nem mond semmit gróf Bethlen vallomásáról, — és ez nem az egyetlen fontos tény, amelyet elhallgat — de a kisebbségi jelentésben benne van. Ha a rendelkezésemre álló hely megengedné, idézhetném is. Sir William Goodot tehát a magyar kormány nyilvánvalóan félrevezette. Sőt gróf Teleki a bizottság előtt tett közlésében elmondotta, hogy a dologról 1922-ben vagy 1923-ban referált gróf Bethlennek. Gróf Bethlen csak Teleki vallomása után mondta meg az igazat, amelyet első vallomásánál elhallgatott. De ez távolról sem az egyetlen bizonyíték — mondja tovább a Nation — gróf Bethlen ellen a kisebbségi jelentésben, amelynek bizonyítékai kárhoztató és meggyőző Ítéletet jelentenek a magyar ministerelnökre nézve. Bárki olvassa ezt a jelentést, nem fog meglepődni annak azon végkövetkeztetése fölött, hogy a jelenlegi magyar kormány nem alkalmas a vizsgálat vezetésére és hogy csak egy nem érdekelt kormány iránt, amely az ügygyei semmiféle kapcsolatban nem volt, lehet biza-