Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-533

A nemzetgyűlés 533. ülése 1926. évi április hó 20-án, kedden. 217 és itt nem váltotta be akkor tett Ígéreteit. Már most bol van a garancia arra, hogy most másképen fog eljárni, hogy most ennek a csonka pártközi értekezletnek tett Ígéreteit be fogja tartani és a titkos társaságokkal le fog számolni"?! Ne legyen félreértés a nyilvánosság előtt! Mi az egyesülés és a gyülekezés jogát a legmesszebbmenő mértékig tiszteletben kivánjuk tartani. Mi semmiféle legális egyesület, testület vagy alakulat működését nem akarjuk hátráltatni. Nem tűrhetjük azonban azt, hogy a kormány mellett mellékkormányok legyenek, hogy illegális rejtett erők beleszóljanak a közügyek vitelébe, hogy az ország közvéleményének a kormányon kivül más hatóságokkal és hatalmasságokkal is kelljen számolnia, nem tűrhetjük azt, hogy az igazi konszolidációval ellentétben álló ez a rendszer továbbra is fenmaradjon, de viszont nincs bizalmunk abban, hogy ez a kormány, amely jobbfelé soha sem tudott erélyt mutatni, ez a kormány, amely balfelé nemcsak erős, hanem erőszakos is tudott lenni, jobbfelé azonban csak turbékolni tudott, ezekkel a titkos társaságokkal, amelyeket valamikor a ministerelnök ur saját kijelentése szerint is, amidőn azt mondotta: »vannak szervezeteim,« igénybevett, le tudjon számolni. Elnök: Az ülést fél órára felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök; Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólagosan Propper Sándor képviselő urat illeti! Propper Sándor: -T Nemzetgyűlés! Nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy a szociáldemokrata párt a titkos társaságok működésének megakadályozsását a szabadságjogok minden sérelme nélkül akarja keresztülvinni. Kísérleteink, amelyeket ez irányban a multbian tettünk, ezt a szempontot mindig figyelembevették. Semmiféle olyan erőszakos rendszabályt, amely különben sem volna célravezető, mi nem kívánunk. Emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést arra, hogy már évekkel ezelőtt én magiam hoztam fel itt a nemzetgyűlés előtt Szabó Dezsőnek, ennek a magyar és keresztény Írónak, az »Élet és irodalom« című folyóiratban megirt azt a vádját, hogy az ő tüdbmása szerint a birák és az ügyészek egy része be vau szervezve ilyen titkos társaságokba, és a bírói esküt meghaladó és azt nullifikáló esküt vesznek ki tőlük. Ez egy i'olj^óiratban, a nyilvánosság: előtt jelent meg. módjában lett volna akár az érintett testületnek, akár magának a \ kormánynak tiszta helyzetet teremteni ebben a kérdésbem módjuk lett volna sajtóper utján felelősségre vonni Szabó Dezsőt, megállapítandó, vájjon az ő állítása mennyiben és kikre vonatkozólag- felel meg: a valóságnak.* Háromszor olvastam itt fel az »Élet és irodalom« című folyóirat közlését, de sem sajtópert nieim indítottak Szabó Dezső ellem, sem itt a Házban megnyugtató kijelentéseket nem tettek. Most, amidőn a titkos társaságok kérdése megint aktuális lett, az egyik délutáni újság munkatársa felkereste Szabó Dezsőt és emlékeztette őt ezekre az ő cikkében a birákról és ügyészekről mondott megállapításaira. Szabó; Dezső az Esti Kurir április 15-iki számában; azt mondja (olvassa): »Én állom, amit írtam.: De ezekkel a dolgokkal ma már egyáltalában nem kívánok foglalkozni. Nem akarok a titkos'; társaságokra emlékezni, és legnagyobb örö-í möm, hogy nem is tudok rájuk emlékezni, politikával egyáltalában nem foglalkozom, st'b.« Amit tehát Szabó Dezső 1922-ben a nagy nyilvánosság előtt állított, azt 1926-ban szintén a nyilvánosság előtt fentartja. Kérdem most már a kormányt, nem tartja-e mégis elérkezettnek az időt arra, hogy ezt a kérdést közelebbről vizsgálja meg, hogy éhben a kérdésben végre tiszta helyzetet teremtsen

1

? Végtére is mi magunk akarnók azt, hogy ez az irritáló anyag a közéletből kikerüljön. Ugyebár, ha sajtópört indítanak, vagy más módon járnak el, akkor a kérdés aktualitása elvész, vagy legalább is felfüggesztődik, mert histzen akkor senkinek sincs módja és joga^ a kérdésekkel foglalkozni; de amíg ez a kérdés így virulensen áll a közvélemény előtt, aniig ebben a kérdésben nem történik intézkedés, amíg ebben a kérdésben a közvéleményt nem nyugtatják meg, addig az urak el lehetnek készülve arra, hogy ez a kérdés időnként ide fog kerülni, mert arról a követelésről, hogy a társadalom élete és javai felett őrködő és itéiő bíróságok: minden gyanún és vádon felül álljanak, nem mondhat le. Mondom, választ nem kaptam egy esetben sem, de — sajnos — a tünetek amellett szóltak, hogy a közlemény állításai megfelelnek a valóságnak. Csak egy dolgot említek fel. Surgoth bíró, mint tanácselnök, a diktatúra bukása után — mint méltóztatnak tudni — tömegével tárgyalta az u. n. bolsevista-pöröket. Méltóztatnak tudni azt is, hogy rengeteg marasztaló ítéletet hozott, fogházbüntetésre szólót, sőt halálos Ítélete is. Ezeket az ítéleteket mind végrehajották, és Surgoth ur, aki ma már meni biró, első liferánsa volt a fogházaknak. Amikor egy kissé tisztulni kezdtek a fogalmak, amikor valamenyire viszafejlődött az elenforradalmi bosszú és az ellenforradalmi szellem, amikor már arra is sor kerülhetett, hogy egyes emberek ügyében a büntető igazságszolgáltatás tanuklat hallgatott ki, mondom, amikor már idiáig jutottunk, voltak olyanok, akik pörük ujrafelvétele iránt tettek lépéseket. Néhány esetben az ujrafelvételt el is rendelték, a tanukat kihallgatták, és minden ilyen esetben a bíróság, amely az ujrafelvételt tárgyalta, vagy megsemmisitette az Ítéletet és felmentette a vádlottat, vagy pedig csökkentette a kiszabott büntetést, máskép minősítette a bűncselekményt. Mindenesetre egészen más ítéletet hozott, egészen más következtetésre jutott, mint Surgoth biró tanácselnök korában az ő ötös tanácsával a bolsevista pörökben, a gyorsított eljárásra vonatkozó rendelet alapján. Épen tegnap történt egy ilyen eset, amikor egy úgynevezett bolsevista bűncselekménnyel vádolt egyén ügyét tárgyalták újra, akit a Surgoth-tanács hat esztendőre itélt el. Ezt az embert az ujrafelvétel alapján a tanuk kihallgatása után a bíróság felmentette. (Malasits Géza: Négy évet már leült! — Szabó Imre: Öt évet!) Ez az ember a hat esztendőből néhány esztendőt már mindenesetre leült. Újra fölvetem a kérdést: nem tartja-e a túloldal elérkezettnek az időt arra, hogy az ellenforradalom első idejében hozott ítéleteket generális revízió alá vegyék

1

? Vájjon a kormány és a nemzetgyűlés többsége, amely ha ebben a pillanatban nem is ad sokat a felelősségre, de amely mégis csak felelős az eseményekért és a történtekért, nem látja-e elérkezettnek az időt arra, hogy az igazságszolgáltatás szempontjából a birói Ítéleteket, a közigazgatás terén pedig azokat a közigazgatási eljárásokat, amelyeket Nádosy főkapitány érája alatt folytat-