Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-533
À nemzetgyűlés 533. ülése 1926, rálni minden olyan hivatallal, intézménnyel vagy társadalmi alakulattal, mely szociális irányú működést fejt ki. Feladata lenne tanulmányozni az összes szociális bajokat és panaszokat, amelyek sokszor fakadnak szociális irányú törvényeink és rendeleteink, valamint egyéb intézkedéseink hibáiból, helytelen értelmezéséből és végrehajtásából, továbbá a holt betűkhöz és paragrafusokhoz való makacs ragaszkodásból, a végrehajtó közegek szociális és humánus érzésének hiányából, végül bizonyos érdekeltségeknek az elégedetlenséget feleslegesen és állandóan szitó magatartásából, stb. Feladata lenne konkrét javaslatokat tenni a kormánynak, kérve bizonyos esetekben ennek beavatkozását, illetve támogatását. Természetes, hogy a bizottság működése csak akkor lehetne üdvös és eredményes, ha maga az államhatalom is kellő súlyt, tekintélyt és befolyást biztositana számára. Feladata lenne a lehető legintenzívebben foglalkozni a legkülönbözőbb gyermekvédelmi, emberbaráti és egyéb hasonló intézményekkel, azok működését ellenőrizni, azokat értékük szerint elbirálni és esetleg fokozottabb anyagi támogatásuk iránt a kormánynál interveniálni. Feladata lenne továbbá ellenőrizni, sőt alkalomadtán revidiálni a legkülönbözőbb létszámredukciós műveleteket; feladata lenne végül a keresetüktől megfosztott exisztenciák és ujabb generációk elhelyezkedésének lehetőségét behatóan tanulmányozni és minden rendelkezésre álló eszközzel megteremteni, stb. Röviden ezekben vázoltam a bizottság feladatát. Ami pedig a hatását illeti, ez szerintem ki sem számitható ós fel sem becsülhető eléggé. Hiszen egy csapásra megnyugtatná az önhibájukon kivül romlásba és nyomorba jutottak, illetőleg az ilyen helyzet előtt állók százezreit, felébresztené a nélkülözők társadalmában azt a megnyugtató tudatot, hogy van egy fórum, mely megfelelő érzékkel méltányosan és igazságosan birálja el szociális ügyeiket és nem hagyja egyszerűen elveszni a jobb sorsra érdemes, becsületes magyar családok tízezreit. A bizottság megalakítására vonatkozó határozati javaslatom a következő (olvassa): »Utasitsa a Ház a kormányt, hogy tekintettel a közép- és alsó (munkás-) osztálynak súlyos fizikai ós erkölcsi leromlására, szociális intézkedéseink elégtelenségére és a szociális irányú törvényeink, rendeleteink és utasitásaink értelmezése és végrehajtása körül tapasztalható súlyos visszásságokra és mulasztásokra, valamint általában az egész szociálpolitikánk terén fennálló nagy rendszertelenségre, végül a szociális bajok rendkivü nagy, át sem tekinthető komplexumára s a mindezek folytán lépten-nyomon tapasztalható elégületlenségre és bizonytalan közhangulatra: foglalkozzék mielőbb^ egy a közép- és alsó (minkás-) osztály szociális érdekeit védő, parlamenten kívüli bizottság vagy tanács létesítésének gondolatával.« T. Nemzetgyűlés! Azt mondhatná valaki, hogy az ilyen bizottság zavarhatná a legfelső hatóságok és intézőkörök cirkulusait és könynyen lehetne afféle állam az államban. Erre nézve csak annyit jegyzek meg, hogy nem hatna zavarólag, hanem igenis, a legnagyobb mértékben megkönnyítené és támogatná azok munkáját és olyan általános purifikáeiós^ folyamatot, olyan rendet, igazságot és méltányosságot, olyan közmegelégedést és közmegnyugvást vonna maga után, ami nemzeti jöévi április hó 20-án, kedden. 209 vőnk és társadalmi rendünk szempontjából minden áldozattal felér. Valamint nem állam az államban sok egyéb szaktanács ós bizottság, az az állatvédő egyesület stb., valamint nem állam az államban az Országos Takarékossági Bizottság, ugy nem volna állam az államban ez a pusztuló közép- és alsó osztályaink szociális érdekeit védő bizottság sem. Ellenkezőleg: ennek létesitése igenis, nemzeti államunk és társadalmi rendünk jövőjének egyik legfőbb biztositéka, sőt mondhatnám már ma, hogy conditio sine qua non-ja. Abban a reményben, hogy a t. kormány súlyos szociális helyzetünk megkönnyítését célzó határozati javaslatomat komoly konszideráció tárgyává fogja tenni és tekintettel arra az elismerésreméltó nagy munkára, melyet a kormány politikai, pénzügyi, kulturális és egészségügyi téren annyira súlyos viszonyok között is teljesit, mint már felszólalásom elején is emiitettem, az előttünk fekvő költségvetést készséggel elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Előttem szólott Alföldy igen t. képviselőtársam beszédéneik túlnyomó nagy részét a szociálpolitika problémáinak szentelte. Beszédében sok méltánylandó van; sok olyat mondott, amit mi a magunk részéről maradék nélkül magunkévá tehetünk. Elismeri azt, hogy Magyarország összeomlásának a korábbi politikai irányzatok szociálpolitikai érzéketlensége volt az o>ka; elismeri azt, hogy a dolgozó osztályok, jelesen a középosztály és a munkásosztály szörnyű helyzetben vannak, pusztulnak és reménytelen jövő előtt állanak; sürget egy bizottságot, amelynek eélija volna a szociálpolitikai kérdések ébrentartása és előbbrevitele. Mondom,, mi a magunk részéről mindezt aláírjuk s csak örvendenünk lehet azon, hogy néhanapján a túlsó oldalról is megnyilatkozik egy-egy őszinte hang, viszont csak sajnálhatjuk, hogy az ilyen őszinteségi rohamok konzekvenciái az őszinte hang után sem jelentkeznek. Mióta mi itt, a nemzetgyűlésben tevékenyen részt veszünk, számtalanszor és számtatan formában terjesztettük elő ezeket a gondolatokat és (kívánságokat. Javaslatok, inditválnyok formájában beszéltünk róluk, de válaszul azt kaptuk, amit Alföldiy képviselőtársunk is megállápitott, hogy t. i. minden olyan kérdésre, minden olyan igényre, amely a dolgozó nép érdekeivel függ össze, rögtön rácsapták a kommunizmus bélyegét. Sajnos, Alföldy képviselőtársunk méltánylandó fejtegetései előtt és mögött nem látom a konzekvenciákat és a szankciókat. Alföldy képviselőtársunk nagyon világosan látja a helyzetet, látja azt, hogy rohanunk a romlásba, de azért a kormánnyal szemben teljes bizalommal viseltetik. Bizalommal viseltetik az iránt a kormány iránt, amely ezt a helyzetet megteremtette, amely ezt a helyzetet ^ tovább tűri és nyitott szemmel engedi az országot zuhanni a lejtőn lefelé. Nem látom a szankciót, mert ha AJlfcildy képviselőtársunk ilyen gondolatokkal van eltelve és igy látja a helyzetet, akkor kötelessége lett volna már régen illetékes helyen keményen az asztalra vágni és követelni az esedékes ós szükséges rendszabályok létrehozását és amennyiben ez nem történt volna meg, kötelessége lett volna az ő álláspontja s annak hatása között jelentkező konzekvenciákat levonni. Alföldy képviselőtársunk Trianonnal ma-