Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

À nemzetgyűlés 53.2. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn. 185 a házbéremelés srófját és oly erőteljes mértékben fognak rátámadni a lakókra a lakbérek emelése terén, hogy a lakók azt elviselni nem tudják és kénytelenek lesznek elfogadni a felmondásokat. Olyan tömeges felmondásokra lehet itt számítani és olyan nagytömegű lesz majd a lakástalanok száma, hogy valóságos népvándorlás fog ezen a téren Budapesten kialakulni. Ebből a leganarchisztikusabb állapot fejlődhetik. Ezért már jóelőre nemcsak figyelmébe ajánljuk a kormánynak, hanem egyenesen el is várjuk tőle, hogy nagyon gondos és nagyon körültekintő legyen az intézkedése ezen a téren és a lakásoknak, az üzleteknek felszabadítása csak akkor következzék be, amikor az már nem fog olyan bajokat előidézni, aminőkről itt említést tettem. A felszabadításon kivül beszélnem kell a várható lakbéremelésről is, mert a lakásoknál történetesen most érkezünk el ahhoz az időponthoz, május l-hez, amikor a törvény szerinti utolsó béremelés lesz. Már előre hangok hallatszanak, hogy a kormány az üzlethelyiségekhez hasonlóan hajlandó a lakások felszabadításának idejét is elhalasztani és az elhalasztás idejére, miként az üzleti béreknél, a lakásbéreknél is a fokozatos béremelést lehetővé tenni. Ki kell jelenteni a leghatározottabban, hogy a lakók teherviselőképessége, különösen a kislakásoknál, elérkezett a végső határig, ezt tovább fokozni kész veszedelem, annál is inkább, mert a keresetek növekedése nem következett be, sőt, mint ahogyan azelőtt a munkabérpolitikánál megemlitettem, inkább visszafelé fejlődött és ennek a visszafejlődésnek az a természetes következménye, hogy nem lehet a lakókra több terhet róni ; a lakbérek úgyis olyan nivón vannak, amely nivó most egy ideig nem tür meg semmiféle emelkedést. Be kell várni szerintem azt, hogy tényleg bekövetkezik-e valami visszafejlődés az általános drágulásban és ha ezen a téren következnék be valami visszafejlődés, hogy ilyen értelemben könnyebbülne meg az élet és ha még akkor sem volna arányban a lakbér az általános drágulásokkal, akkor lehetne alapos meggondolással arról ^ beszélni, hogy miként történjék meg a lakbérek kiegészitése. Addig azonban a leghatározottabban tiltakoznunk kell minden lakbéremelési terv és gondolat ellen, mert az amúgy is katasztrofális helyzetben lévő lakók nem birnak ujabb terheket elviselni és hangsúlyozottan kell kijelentenem, hogy különösen a kislakások bérlői nem birnak ujabb terheket elviselni. Épen ezért a kormánynak vissza kell vernie minden olyan támadást, amely a lakókat ilyen téren éri és épen a kormánynak kell eltérítenie a háziurakat attól, hogy ujabb lakbéremelésre gondoljanak. De az üzletbérek emelése sem olyan egyszerű dolog. Ez is meggondolandó szerintem, mert az üzlettulajdonos a felemelt bért nem fogja a sajátjából fizetni. Hiszen ha ilyen tőke áll is rendelkezésére, az bizonyos idő múlva kiapad és az üzlettulajdonos kénytelen lesz bekalkulálni üzletvitelébe a lakbéremelést, ha pedig ezt bekalkulálja, akkor ez minden körülmények között az árak emelkedését fogja magával hozni, ami pedig szintén nemcsak nem kívánatos, hanem egyenesen veszedelmes, mert a közszükségleti cikkeknek úgyis olyan ára van még ebben az országban, hogy igen sok közszükségleti cikk a lakók száz meg százezrei részére megszerezhetetlen, megközelíthetetlen. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Épen ezért nem szabad a kormánynak újból lehetőséget nyújtani arra, hogy akár üzletbéremeléssel, akár lakbéremeléssel a közszükségleti cikkek árának emelkedése következzék be. T. Nemzetgyűlés ! Az épitőipar válságával kapcsolatosan voltam bátor a lakáskérdést is megemlíteni, mert ez olyan fontos probléma, amelyet nem szabad kritika nélkül hagyni akkor, amikor arról van szó, hogy adjunk-e a kormánynak felhatalmazást a nemzetgyűlés elé tárt költségvetésben foglalt tételek szerinti kormányzásra, vagy sem. Ezeket a kifogásokat azért mondjuk el, hogy felhivjuk a kormány figyelmét olyan ténykedések megtételére, amelyek az ország lakosságának érdekében elkerülhetetlenül szükségesek. Nem tudom, mit tervez a kormány, mi a legközelebbi Programm ja az építőipari válság enyhítése érdekében, de meg kell állapitanom, hogy e téren komolyabb segítés nem történik. Az építőipari válsággal kapcsolatosan 42 iparág szenved, mert ott nemcsak a földmunkáktól kezdve a falhuzásig folyik a munka, hanem ott dolgoznak földmunkások, kőmivesek, ácsok, cserepesek,festők, asztalosok, bádogosok, szerelők, villanyszerelők, lakatosok és hirtelenében most fel nem sorakoztatható más szakmák, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon) ezek mind vonatkozásban vannak vele. Épen ezért az épitőipar fellendítésére akármilyen formában is szükség van, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon) és ezt a fellendülést minden körülmények között a kormánynak kell elősegítenie. Nemcsak ugy értem és gondolom ezt, hogy maga az állam épittessen, mert erre vonatkozólag olyan kijelentést kaptunk, amely a további állami építkezéseket kizárja, hanem gondolom az építkezési hitelnek olyan komoly alapokra való fektetésével, hogy az építkezési hitelekkel tényleg építkezések történjenek, nehogy építkezési hiteleket kurzusvállalatok kezeihez juttassanak, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon) hogy ezek majd elherdálják az ilyen módon kapott pénzt és csak később kelljen bizonyos fájó és keserű megállapodásokat tenni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Viczián István: Steinmetz !) Ha a többi ipari válságokat vesszük figyelembe, mindjárt lehet a vas- és gépiparnak, mint az ország legnagyobb iparának válságáról beszélni. A magyar vas- és gépipar helyzete a legkétségbeejtőbb. Épen erre az iparágra vonatkozik az a megállapításom, hogy ennek az iparágnak a munkásai olyan számban vannak a szűkre szabott ország határaihoz mérten, hogy valószinüleg hosszú esztendők fognak elmúlni addig, amíg a munkanélküliséget érdemleges módon lehet csökkenteni. Amikor pedig iyen állapotban van az ország legnagyobb ipara, mit lehet tapasztalni az állami üzemekben! Épen most kaptam hírt a diósgyőri vasgyárból. A diósgyőri vasgyárról az előbb azt emiitettem meg, hogy ott a kormány erőteljes létszámcsökkentést hajtott végre, mert a szanálás ideje alatt kerekszámban mintegy ezerötszázzal csökkentette ott a munkások létszámát. Most azonban miről kell meggyőződést szerezni ! Most a diósgyőri vasgyár bizonyos mértékig munkához jutott, ezt a munkát pedig ugy akarja a diósgyőri vasgyár — bizonyára a kormány helyeslésével — (Esztergályos János : Valószínű!) elvégeztetni, hogy a munkaidőt egyszerűen felemeli. Nehogy azt higyje valaki, hogy a 48 órai munkaidőt 54 vagy 64 órára akarják felnövelni. (Az elnöki széket Seitovszky Béía foglalja el.) A valóságos másfél hetes munkaidőt, vagyis a heti 72 órás munkaidőt akarják bevezetni és a napi 8 órai munkaidő mellett a diósgyőri vasgyár igazgatóságának az a terve, hogy a napi nyolc óra helyett hetenként háromszor napi tizenhat órát kell majd dolgozniók a munkásoknak.