Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

A nemzetgyűlés 532. ülése 19, való gyártás teszi versenyképessé ezeket az iparágakat. Miután pedig Magyarország belső fogyasztása nem olyan nagy, amely a nagy szériában gyártásra való berendezkedést lehetővé tenné, ezek az iparágak nem tudtak kifejlődni. De ezektől eltekintve, nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy Magyarország- ipara olyan örvendetes fejlődésen ment keresztül, amelyet nem lehet egyszerűen elintézni azzal, hogy nines meg a természetes termelési előfeltétel s mintán Magyarország agrárállam és az agrártermelésnek vannak meg a termelési előfeltételei, ez okból az ipari termelést el kell hanyagolni és esak a mezőgazdasági termelést kell istápolni. Ismétlem, ilyen körülmények közé jutott a magyar ipar és én örvendeztem, hogy az ilyen körülmények közé jutott magyar ipart milyen szeretettel veszi körül a nemzetgyűlés számos tagja, és ebből a szeretetteljes körülragongásból azt reméltem, hogy a vámtarifa megalkotásával olyan védelemben fog részesülni a magyar ipar, amilyent megérdemel. Mi a vámpolitika kérdésénél igen nehéz helyzetben vagyunk, mert nekünk szocialistáknak tulaj donképen a szabadkereskedelem az álláspontunk. (Kálmán István: Ez megszűnt már! Nemzeti szocialistáknak kell lenni! Hogy mit jelentenek a magyar határok, azt láthatták!) Kérem, erről fogok majd beszélni. (Esztergályos János: Bizza csak ránk! Mi jobban tudjuk, hogy miknek kell lennünk! — Kálmán István:^ Azt ugy is tudjuk, hogy maga mindenkinél okosabb! — Elnök csenget.) Ezek alapján csak elvileg állhatunk ezen az állásponton, mert nagyon jól tudjuk, hogy gyakorlatilag Magyarországon a szabad kereskedelem ez idő szerint nem valósitható meg. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kabók Lajos: Mi tisztában vagyunk azzal, hogy a magas vámok lentartásával nem mozdítjuk elő az olcsóbbodást, épen azért, aki viszszaemlékezik hogy a vámpolitika kérdésénél, a vámtarifatörvényi avaslat tárgyalásánál milyen álláspontra helyezkedtünk, tapasztalhatta, hogy mi nem akartuk a szabadkereskedelmet, de viszont azt mondottuk, hogy olyan védelmet kapjon az ipar, amilyen védelmet feltétlenül megérdemel, amilyen védelemre feltétlenül szüksége van, de ott, ahol nincs szükség a védelemre, ott, ahol az ipar kellően versenyképes, természetesen a vámok megfelelő mérséklésébe is belemegyünk. Azt láttuk azonban a magyar kormány vámpolitikájánál, hogy tulaj donképen az ipar rovására nagy kedvezményeket adtak a magyar mezőgazdaság előnyére és itt is a nagybirtok kapta az előnyöket, mert a vámpolitikánál az jutott kifejezésre, hogy mindazokat a mezőgazdasági terményeket, — legyen az gabona, élőállat, vagy más egyéb — amelyek feleslegesek ebben az országban, ki lehessen innen juttatni. S jóllehet a külkereskedelem szempontjából ez is fontos, azonban hibáztatnom kell ezt a vámpolitikát akkor, amikor azt lehet belőle megállapítani, hogy a mezőgazdák kapták a kedvezményeket az ipar rovására. (Förster Elek: Nem tapasztaljuk!) Önöknek, ugy látszik, kevés, amit kaptak és ennél is többet akarnak kapni. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Ennek a vámpolitikának következménye volt egyrészt az, hogy a nagyarányú hallatlan drágaság visszafejlődni nem akart. A drágaság visszafejlődése ugyanis tulajdonképen a föld terményeinek árától függ, nem pedig — r amint helytelenül a magyar ipari munkáltatók mondják — a munkabérek'. évi április hó 19-én, hétfőn. 179 tői. Elsősorban a föld terményei, tehát a búza árának kell olyan nivóra jutnia, amely azután magával hozza a többi közszükségleti cikk árának visszafejlődését is. (Forster Elek: A mezőgazdasági árak miért csökkennek és az ipari árak! miért emelkednek 1 — Esztergályos János: Mert emelkedik a búza ára! — Forster Elek: Szépen emelkedik! — Esztergályos János: Tegnapelőtt is hétezer koronával emelkedett!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kabók Lajos: Ezt a vitát legjobb lesz, ha az urak! egymás között intézik el, ha a mezőgazdák elintézik az ipar embereivel és nem tesznek itt nekünk szemrehányást, hogy miért nem csökken az iparcikkek ára, mert az iparcikkek árát nem mi szabályozzuk (Forster Elek: Hát a gabona, a mezőgazdasági termények árát mi szabályozzuk? Mi egyáltalában nem vagyunk képesek semmit sem szabályozni, az a baj! — Propper Sándor: Szép beismerés!) Meddő vita volna erről beszélni, mert nagyon jól tudom, hogy egyes emberek nem szabályozzák az árakat, — mint ahogy én nem szabályozom ugy bizonyára az igen t. képviselő ur sem szabályozza — de minden érdekeltségnek meg van a maga tömörülése, — ott van a mezőgazdasági tömörülés az ipari tömörülés, ott van a kereskedelmi érdekeltségek tömörülése — amely tömörülésekben és egyesülésekben, a különféle kartelekben és trösztökben állapítják meg ugy a mezőgazdasági termények, mint az ipari termeivények és cikkek árát. Azt akartam ezzel a fejtegetésemmel kidomborítani, hogy a vámpolitikánál tulajdonképen kedvezményeket adtak az agráriusok részére, ezzel azonban nem tették lehetővé az elsőrendű életszükséglet! cikkek árának csökkenését, mert mindaz, ami árcsökkenést idézhet elő, vagyis a fölösleg, kikerülhet az országból. Hogy most az urak nem tudják kivinni talán a bort, (Förster Elek: Az állatot sem tudjuk kivinni!) hogy a borkivitel most alábbszállott ez végeredményben nem cáfolja, meg azt a vámpolitikát, amelyet a magyar kormány megalapozott. Mert a vámpolitikánál tulajdonképen azt alapozták meg, amit mondottam, hogy a mezőgazdasági termeivények kellő védelme megtörtént olyan módon, hogy az ipar rovására engedményeket adtak, hogy a mezőgazdasági termeivényeket külföldre lehessen juttatni, viszont magas vámok állják útját a mezőgazdasági termeivények behozatalának s igy azután a gazdák biztosítva vannak az ellen, hogy áringadozás nem áll elő; amint a jelek is fényesen igazolják, elég szépen tartja is magát a búza, a hus (Kálmán István: Olcsóbb a marhahús most, mint a békében volt!) és e téren semminemű visszafejlődést nem látunk. Ezzel szemben én nem védem az ipar embereit sem, mert nagyon jól tudom, hogy különösen a nagyipari vállalkozók között számosan vannak olyanok, akiknek ténykedései ép ugy kárhoztathatok, mint ahogy kárhoztatni lehet a nagybirtokosok bizonyos rétegének ténykedéseit. Én azonban azt a szempontot veszem figyelembe, amelyre nekem, mint a munkások képviselőjének figyelemmel kell lennem, hogy mit idézett elő ez a vámpolitika az ipari vagy a mezőgazdasági foglalkoztatás terén. Szerintem ipari visszafejlődést idézett elő. Nem céltalanul magyarázgattam az előbb, hogy Magyarország ipara milyen szép fejlődésnek indult az utóbbi tiz év alatt. Célzatosan hoztam fel ezt az érvemet, azzal a gondolattal, hogy