Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

176 A nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn. hivatalokat, a kormány által kiadott rendelet alapján létesített béregyeztető hivatalok azon­ban egyrészt nem felelnek meg a törvényes felhatalmazásnak, másrészt meg sem közelitik hivatásukat. S most itt áll a munkásság, ki­szolgáltatva a magántőkének s a kormánytól segítség nem érkezik. De hogy is érkezhetnék, amikor a kormány maga is jó példával jár elő a munkabérek leszállításában. Meg kell csak vizsgálnunk az állami üzemek munkabérpoli­tikáját s meg lehet állapítani, hogy a magán­tőke tulaj donképen nem is produkál ujat e té­ren, csak azt teszi, amit a kormánytól látott, mert akár a diósgyőri vasgyár, akár más ál­lami üzemek bérpolitikáját vizsgáljuk is, min­denütt azt tapasztaljuk, hogy ijesztően ala­csonyak a munkabérek, amelyekből a meg­élhetést biztosítani nem lehet. Nézzük csak a mezőgazdasági munkások helyzetének kiaknázását. Nézzük azokat a 15— 20 ezer koronás béreket, amelyek sokak előtt hihetetlenek. Sokan mondták már nekünk, hogy ez nem lehet, ez nem felelhet meg a tény­állásnak. Amidőn én ezt itt azonban felemlí­tem, sietek kijelenteni, hogy én még nem is a r legalacsonyabb napszámokat vettem, és hozzáteszem, hogy ezekhez a 15—20 ezer koro­nás napszámokhoz nem járul semmi, úgyhogy 90—100 ezer koronáért dolgozik hetenként az a mezőgazdasági munkás, dolgozik napkeltétől napestig, de azzal nem törődik senki, hogy mit tud ezért a bérért venni, hogy elegendő-e ez a heti kenyérszükségletére. És e téren rend­kívül bűnös a kormányon kivül a nagybirto­kos-osztály, mert azt tapasztaltam, hogy épen a nagybirtokosok azok, akik jóllehet, tízezer holddal és ennél nagyobb földbirtokkal is ren­delkeznek, zsákmányolják ki alaposan a mező­gazdasági munkásokat. (Ellenmondás ok a jobboldalon és a középen. — Ivády Béla: Egye­sek lehetnek, de általánosítani nem lehet!) T. képviselőtársam, aki ezt nem teszi, arra ez nem vonatkozik és az nem is érezheti magát sértve. Én nem azt mondtam, hogy minden birtokos, én azt mondtam, hogy különösen a nagybirtokosok ezek. (Ivády Béla: Ez sem áll!) Én eleget járok vidéken is, t. képviselőtár­saim, ne méltóztassanak azt gondolni, hogy csak a fővárosban élem le életemet. Nekem alkalmam van igen gyakran a vidéken járni s nemcsak a városokban, hanem a falvakban is s érintkezésbe jutok számtalanszor ilyenkor a mezőgazdasági munkásokkal is és a törpebir­tokosokkal is, akiknek olyan kicsiny birtoka van, hogy kénytelenek annak ellenére, hogy földtulajdonosok, napszámba is elmenni. Ke­rületem számos községének is van olyan törpe­birtokosa, aki eljár napszámba; egész sereg ilyen mezőgazdasági munkás van a választóke­rületem különböző községeiben. Kerületem valóságos tipikus szegény kerület, amelyben nagybirtok tulajdonképen csak kettő van: az Eszterháízy- és a Metternich-f éle nagybirtok. Az Eszterházy-birtokról nem mondhatom azt, amit a Metternichről mondhatok. Az Eszter­házy-birtokon legfeljebb ha találunk, 25 ezer koronás napszámokat, ellenben a nagyobb, Metternich-f éle birtokon igenis találunk 15 ezer koronás napszámokat is. de ezt is csak a jobban dolgozni tudók kapják, a gyengébbek, a fiatalabbak ezt sem tudják elérni, mert ma igenis 8—12 ezer koronás napszámban részesi­tik őket. Ha kétszer, háromszor akkora volna a napszám (Gr. Hoyos Miksa: Annyit fizetnek, amennyit tudnak! — Esztergályos János: Ne­künk panaszkodnak esnem önnek, gróf ur! — Gr. Hoyos Miksa: Jobb valami, mint semmi!) Most rátaláltunk a dolog velejére. A mezőgaz­dasági ipar, a vállalkozás mind ezt a bérpoli­tikát folytatja. (Zaj jobb felöl. — Esztergályos János: Azt mondják, jobb a valami ma, mint a semmi holnap!) Azt mondják az alkalmazot­taknak, ha akartok, dolgozzatok, de csak eny­nyiért és hihetetlenül alacsony bért állapíta­nak meg. (Gr. Hoyos Miksa: Nem így van ez!) Azt mondják, jobb ma ez a valami, mint hol­nap a semmi. Ez nyilvánul meg az eljárásban, azonban kérdés, mi rejlik e mögött. (Gr. Hoyos Miksa: Ha nem volna napszám, mi volna!) Ak­kor nem volna a föld megművelve. (Esztergá­lyos János: Ez igazán nevetséges! — Gr. Hoyos Miksa: Ezen meni lehet nevetni! Ez nem hu­mor, ez gazdasági kérdés! —• Esztergályos Já­nos: Ezen a humoron csak nevetni lehet!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Esztergályos János: Ezen a humoron!) Kérem Esztergályos képviselő urat, méltóztassék csendben maradini! (Propper Sándor: Nagyon keserű ez, nem humor! Egy honatya azt mondja, hogy semmi sem lenne abból, ha nem volna napszám!) Kabók Lajos: Katasztrofális állapotok ezek és én arra törekedtem, hogy kellő tárgyi­lagossággal tárjam fel ezt a tényállást, mert amit mondtam, nem volt semmi egyéb, mint a rideg tényállásnak feltárása. Amit még hozzá­fűzök, az már ismétlés, de ujabb kísérletet aka­rok tenni arravqnatkozóan, hogy önöket meg­indítsam és meggyőzzem arról, milyen borzal­mas a munkanélküliség és milyen nyomor rej­lik a munkanélküliségben. Tessék csak végig­kísérni a munkanélküliek életét, tessék felke­resni a háztartásokat. Ki van fosztva az egész háztartásuk, a lakásuk pedig összezsúfolva. Ahányan csak tudnak, egyetlen odúban lak­nak, bútorzatuk nincs, az ágyra vetett majd­nem rothadt szalmazsákon feküsznek, de sok helyen még ez sincs, hanem csak rongyok van­nak a földre dobva és igy kénytelenek életüket végigélni, de azért bizakodnak, reménykednek ezek a szerencsétlen emberek abban, hogy egy­szer mégis csak el kell következni annak az időnek, amikor valaki megváltja őket szenve­déseiktől. Amidőn mi már számtalanszor fel­tártuk itt önök előtt ezt a borzalmas és elkép­zelhetetlen nyomort, önök mindig érzéketlenek, mindig ridegek voltak és azt hiszik, hogy mi színesen aláfestjük a helyzetet, pedig ez a ri­deg tényállás és egy parányi színárnyalattal sincs aláfestve. Ezeknek hallatára önöknek mégis csak össze kellene fogniok velünk és a kormányt arra kényszeríteni, hogy ebből a két­ségbeejtő helyzetből valamiképen szabadítsa ki ezeket a szerencsétlen embereket és legalább azonnali gyorssegéllyel segítsen rajtuk, ha már semmi mód nincs a közmunkák megterem­tésére, amivel a munkanélküliség megszüntet­hető volna. (B. Podmaniezky Endre: Akkor még több lenne a munkanélküli! — Esztergá­lyos János: Kell a pénz a Bacheroknak!) A kül­földön gondoskodnak róluk, ott nincsenek ugy elhagyatva, mint nálunk. Itt Magyarországon csupán a szakszervezetek támogatják a munka­nélkülieket ... (Hedry Lőrinc: Odaát ugyanazt mondják, hogy csak náluk vannak elhagyatva! — Ivády Béla: Anglia megcsinálta a kötelező munkabiztositást és nem bir vele! — Propper Sándor: Bízza csak rájuk!) Mi tisztában vagyunk azzal, hogy a mun­kanélküliséget máról-holnapra megszüntetni nem lehet. Világkatasztrófában vagyunk és mondhatom, az egész világ gazdasági válság­ban él. Természetes, hogy a gazdasági válság­nak következménye az, hogy mindenfelé mun-

Next

/
Oldalképek
Tartalom