Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-532

A nemzetgyűlés 532. ülése 1926. évi április hó 19-én, hétfőn. 165 alkotmányossági formába tudd a beleolvasztani. (Kállay Tamás közbeszól.) Elnök: Kállay "Tamás képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Sziji Bálint: Ha Mussolini kormányozna, önök nem volnának itt! — Saly Endre: Gsak önök! — Szili Bálint: Csak! — Saly Endre: Méltó társai volnának Mussolininek! — Zaj.) , A nemzetgyűlés szükségrendelet alapján nőtt létre; van törvényhatóságunk, melly szükségrendelet alapján működik, ami pedig a közszabadságokat illeti, az igen t. képviselő uraknak módíjukban van gyűléseket tartani, nekünk nincs, tehát az álalkotmányosságnak bizonyos formája mégis megvan. Hogy a kormány tényleg diktatórikus irányt követ, e tekintetben egy eklatáns bizonyitókra is hivatkozhatom. Ez a bizonyíték a kormány egyik felelős tagjának, gróf Klebelsberg Kuno ministerelnök urnák, (MJeskó Zoltán: Még nem! — Derültség. — Pikler Emil: Ministerelnök-jelölt! — Pakots József: Titkos ministerelnök! — Zaj.) kultuszminister urnák az év elején a sajtóban megjelent nyilatkozata, olyan sajtóorgánumokban, melyeik csak a gyűlölséget fokozzák. A kultuszminister ur e nyilatkozatában a baloldali veszedelem rémképét állítva elő, voltaképeu burkoltan támadást intézett a mai alkotmányos rendszer ellen is. A kultuszminister ur ugyanis azt állította, hogy »a régi állami tantételek ma teljesen hasznavehetetlenek.« (Ellenmondások a jobboldalon.) Az én meggyőződésem szerint felelős kormánytag szájából ez súlyos támadás az alkotmány ellen. Ez a nyilatkozat olyan miliőben lett leadva, amely teljesen alkalmas arra, hogy a kedélyeket izgassa: megtagadása a történelmi múltnak és a bizalom hiánya a nemzet jövője iránt, pedig én ugy találom, hogy a fennálló törvények az ilyen alkotmányellenes támadásokat senkinek sem engedik meg. Etekintetben hivatkozom a. büntetőtörvénykönj^v 127. §-ára, amely megállapítja, hogy felségsértés bűntettét képezi azon cselekmény, amely közvetlenül arra van irányozva, hogy a magyar állam alkotmánya erőszakkal megváltóztassék. Én az ilyen nyilatkozatokat felelős kormánytagok szájából feltétlenül aggályosnak látom. (Zaj.) Ebben az országban a diktatórikus és a demokratikus irány harcol egymással és a mi meggyőződésünk az, hogy azok, akik a diktatórikus irány, a reakció szolgálatában állanak, nem az ország érdekeit, h ELU6111 £1 SclJÉlt ÖnOS érdekeiket mozdítják elő. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni! Hegymegi-Kiss Pál: Méltóztassék megengedni, hogy most rátérjek a frankhamisítás ügyére, mert lehet, hogy ez a frankhamisitási ügy egyeseket nem érdekel, de minket, akik ezt a kérdést tisztán erkölcsi alapon fogjuk fel, feltétlenül érdekel és etekintetben a végső elintézést még mindig nem látjuk. Sokan támadnak bennünket amiatt s azt mondják, hogy mi ebből hatalmi kérdést kívánunk csinálni. Mi nem kívánunk ebből hatalmi kérdést csinálni, de kétségtelen, hogy a mi szándékunk és célunk az, hogy ez a rendszer eltávozzék és e tekintetben a kormánynak a frankhamisítással kapcsolatban tanúsított magatartása méginkább indokolttá teszi előttünk a kormány távozásának szükségét. Mi azonban ebből hatalmi kérdést nem csinálunk, mert ebbe az ügyben csak a teljes igazságot kivánjuk, de a teljes igazságot, a maga egészében. NAPLÓ. XLI. De talán arról is lehetne beszélni, vájjon helyes-e a mai időkben, hogy a hatalom olyanoknak birtokában legyen, akik közvetlen utódai azoknak, azok rendszerének, akik a háborút előidézték. Amikor a világháború befejezése óta demokratikus irány van az egész vonalon — ülhetnek akár konzervatívok, akár liberálisok az egyes kormányokban, — amikor ilyen irány van az egész világon, lehet-e az, hogy itt Magyarországon nem egy konzervatív, hanem egy reakcionárius irány tartsa kezében a hatalmat! (Kováts-Nagy Sándor: Mi konzervatívok vagyunk!) Erről lehetne beszélni. A frankügy tehát nem hatalmi kérdés. A frankügy az erkölcs, a nemzeti becsület és a tisztesség kérdése (Ugy van! a baloldalon.) és e tekintetben az igen t. többségi párti képviselőtársaim hiába hivatkoznak az ország hangulatára. Először is tagadjuk azt, hogy a mai körülmények között, amikor gyülekezési jog nincs, módjában volna az ország közvéleményének szabadon megnyilvánulni a frankhamisitás ügyében, hiszen milyen gyűléseket látunk? Olyan gyűlésekről tudunk csak, mint amilyen az államtitkár ur által tartott gyűlés, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) de olyan ellenzéki gyűlésekről, ahol a kispolgárság és a dolgozó társadalom együtt volna, nem tudunk. (KovátsNagy Sándor: Mert nem mennek el arra a gyűlésre!) Különben is ismerjük népünk lelkületét: a mi népünknek nem kell az, ami nem tisztességes és nem becsületes. A mi népünk egyáltalában nem palástolója és takargatója a bűnnek, (Ugy van! Ugy van!) ennélfogva, ha valaki ebben az ügyben az igazságot és a világosságot követeli, nem vét az ország közhangulata ellen. De ha a közhangulatot mesterségesen csinálják, akkor is legyenek meggyőződve a mélyen t. többségipárti képviselőtársaim, hogy mig ebben az ügyben oda nem jutunk, ahová a tisztesség és az erkölcs jegyében jutnunk kell, bármennyire unalmas is, mi ezt a kérdést állandóan felszínen tartjuk és e tekintetben a népszerűtlenség sem ijeszt el bennünket, hiszen a mi országunk történelme nagyon is telve van szomorú példákkal. Itt félre tudták vezetni a törvényhozó testületet annak idején II. Rákóczi Ferenc megnótázásával is. 1848 után egyidőben tudott ferde és sötét lelkületű emberek gazsága folytán a társadalom egy része elitélőleg gondolkozni az akkori legszentebb szabadságharcról. De mindezek tekintetében a történelem teljesen igazságot fog szolgáltatni és mi nem félünk a népszerűtlenségtől sem, mert meggyőződésünk, hogy velünk az igazság. (Ugy van a szélsőbaloldalon.) és erkölcsi alapon állunk, amikor ebben a kérdésben a konzekvenciák levonását követeljük. Én most nem megyek bele ennek az ügynek tárgyalásába. Ez a kelevény már kifakadt, és vele együtt felfakadt a másik kelevény is: a titkos társaságok ügye. Ezeket most már ki kell metszeni, csak az a kérdés, hogy ki'ki vehetik kezükbe a kést, hogy kimetsszék. (Egy hang a középen: A szabadkőművesek a titkos társaságok! — Drozdy Győző: A szabadkőművesek vagyonát már régen r elkommunizálták, és még most is arról beszélnek! — Rupert Rezső: Elmennek hozzájuk külföldre könyörögni kölcsönért. Akiktől a kölcsönt kérték, mind szabadkőművesek! — Zaj.) Nekem ez ügyben és az ezzel kapcsolatos titkos társaságok ügyében most öt tiszteletteljes kérdésem van, különböző közéleti vezetőkhöz. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Első kérdésem a ministerelnök úrhoz szól. 25