Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-531
A nemzetgyűlés 531. ülése 1926. merülni annak szüksége, hog}' ezen tárcák helyzetén a költségvetés keretén belül segítsünk s ezáltal ezeknek a különböző céloknak megoldását lehetővé tegyük. Ami a költségvetés bevételi részét illeti, ebben a tekintetben a helyzet az, hogy a múlt évvel szemben lényeges változás a végösszegben nincs ; természetszerűleg azonban az egyes tételekben bizonyos eltolódások jelentkeznek. Emelkedést lehet látni a múlt évvel szemben a bevételek szempontjából a házadónál. Ami a házadót illeti, arra akarok rámutatni, hogy ez az emelkedés következménye az 1922 : XXII. tc-nek, amely a házadót az egész országban a házbér alapján áílapitotta meg. Nem akarok vitatkozni azzal az állítással szemben, hogy itt igazságtalanságok vannak, mert magam is meggyőződtem arról, hogy ilyen visszásságok, igazságtalanságok vannak. De hogy a pénzügyi kormányzat mégis nem mereven hajtotta végre ezt a törvényt, idézni fogok egy adatot. Ha én azt a lakbérváltozást venném, amely a lakbérek emelkedése következtében már az elmúlt év alatt előállott, akkor minthogy a házbérek emelkedése 120% volt, a házadónál is ilyen emelkedésnek kellett volna bekövetkeznie. Ezzel szemben — amint az adatok igazolják — a házadónál az emelkedés csak 50% volt. Én továbbmenőleg is azon az állásponton vagyok, hogy ezt o kérdést a legnagyobb körültekintéssel kell kezelni, különös figyelemmel egyrészt a kisebb existenciákra, másrészt a különböző területek közötti kiegyenlítésre. Mert a helyzet tényleg az, hogy olyan területeken, ahol jói hajtották végre ezt az adót, sokkal nagj 7 obb tehertétel jelentkezik, mint ottan, ahol tulajdonképen nem hajtolták végre. Ez igazságtalanság és ezeket az igazságtalanságokat kell nekünk lassan az egész vonalon kiküszöbölnünk. Ami a kincstári házhaszonrészesedést illeti, ez a költségvetésből teljesen töröltetett. A jövedelem- és vagyonadót illetőleg csak arra kívánok utalni, hogy a népszövetséggel megállapított költségvetési terv szerint az ebből származó jövedelemnek hatvan millió aranykoronának kellene lennie ebben a költségvetési évben. Ha nem is vesszük figyelembe az aranyértékben időközben történt eltolódásokat ezen a címen sokkal nagyobb összeget kellene kapnunk ; a magam részéről azonban nem tudtam még az említett költségvetési keretben megállapított összeget sem magamévá tenni épen az ország mai helyzetének figyelembevétele mellett, ugy hogy ennek alapján ma is csak 534 millió aranykorona van előirányozva. A jövedelemadónál a legtöbb panasz a jövedelemadó megállapítása és kivetése ellen hangzott el. Ennek jórészt az volt az ok-.!, hogy azáltal, hogy már 200.000 aranykoronánál elértük a maximumot, a progresszivitásban olyan sürítettség és meredekség volt, hogj^ merem állítani, hogy épen ez eredményezte jórészt a nehézségeket és késztette az adózókat helytelen vallomások adására. Ugyanezen körülmény indította arra a többi európai államot is, hogy a jövedelmi adórendszert revizió alá vegye. Más államokban is hasonló volt a helyzet, és ott is sokkal egyenletesebb, nem annyira meredek skálával törekedtek a kérdés helyes megoldására. Az uj skála már elkészült és a napokban közzé fog tétetni, de azután még egy kérdés megoldásra vár, és elismerem, hogj T ez itt a legnehezebb probléma. A skálát t. i. nem 200.000 koronánál kell befejezni, hanem egy millió koronánál, és így minden adótételnél úgyszólván mérséklés fog előállani. A kérdésnek nehéz része azonban az őstermeléssel szemben jelentkezik, és pedig azért, mert — sajnos — itt az adózó alanyoknak oly nagy rétegével állunk szemben, hogy a bevallás rendszerét nem tudjuk alkalmazni. Ezért született meg az a megoldási terv, amely a kataszteri tiszta évi április hó 17-én, szombaton. 149 jövedelemmel kapcsolatban kivánja a kérdést megoldani. A gazdasági érdekeltségekkel e tekintetben érintkezésbe lépek és a magam részéről szívesen veszek minden olyan megoldást, amely a kérdést helyes irányba tereli. Nem is érhet engem semmiféle szemrehányás, mert idestova már majdnem egy éve kértem az érdekeltségeket, legyenek szívesek és dolgozzanak ki valamilyen tervet, amely sokkal jobban, helyesebb alapokon próbálja a kérdést megoldani, de nagy sajnálatomra ezt a tervet mind a mai napig nélkülözöm. Ne méltóztassék tehát a pénzügyministert mindig ugy odaállítani, mintha nem akarná meghallgatni a jogos kívánalmakat és panaszokat. Áttérek a közvetett adókra. Ezek közül különösen a forgalmi adóval kívánok pár szóval foglalkozni. [Halljuk ! Halljuk !) Minduntalan ugy állítják be ezt a kérdést, mintha a forgalmi adóban történt leszállítás de facto csak a papíron maradt volna, mert az életben, a gyakorlatban a leszállítás nem vitetett keresztül. (Gaal Gaston : Sajnos, így van !) Bármennyire sajnálatosnak is jelzi igen t. képviselőtársam, ha ő volna megbízva e bevételek kezelésével és nyilvántartásával, kénytelen volna bevallani, hogy a leszállítás igenis komolyan megtörtént. Az errevonatkozó adatok — csak a ténj^eket fogom idézni —- a következők. (Gaal Gaston : Az a tény, hogy ezen a címen ebbe a költségvetésbe több van felvéve, mint amennyi az előző költségvetésben volt !) A költségvetésben egyetlen fillérrel sincs több felvéve 113*6 millió volt a tavalyi költségvetésben és 103"6 millió ma is ez a tétel. (Gaal Gaston : De amikor leszállították !) De már tavaly szállítottam le, igen t. képviselőtársam, itt van a tévedés 1 Az azelőtti költségvetési évben a bevételem ebből az adónemből 160 millió aranykorona volt. Mivel az adót 1%-kal kétharmadára leszállítottam, méltóztassék kiszámítani, hogy a 160 millió koronának mennyire kellett csökkennie. (Gaal Gaston : Minden adózó amiatt panaszkodik, hogy felemelték az adót legalább 30%-ra i) Panaszkodni lehet, és sajnos abban nagy fogyatkozásunk és hibánk van nekünk, hogy nem nézzük elég tárgyilagosan a kérdéseket, hanem minden panaszt elfogadunk az egyik oldalról anélkül, hogy a másik oldalon is kutatnók, mi a tényleges igazság. Méltóztassék elhinni, hogy az ilyen eljárással nem megnyugvást hozunk a gazdasági életbe, hanem folytonos izgató anyagot. Épen ezért kétszeres felelősséggel kell az ilyen tényeket mindenkinek elbírálni és mindenkinek meg kell fontolnia állásfoglalását. (Gaal Gaston : Majd felhozok egy csomó könyvet !) Ha nézzük a múlt évvel szemben a gazdasági helyzetet, a következőket látjuk. (Gaal Gaston : Bemutathatom az adókönyveket !) T. képviselőtársam bemutathatja ezeket, mert ott a helyzet az, hogy helyesebb adóalapmegállapitás történt. Én felolvasom az adatokat, és ha a képviselőtársam vállalja, hogy ezen a címen nem történt leszállítás és ennek igazolására visszaállítja a 3%-os forgalmi adót, ugy jöjjön ide a helyemre, tessék azonnal átvenni a pénzügyi tárcát, és akkor felelősséggel majd nem mondhat ilyet. (Gaal Gaston : Le lett szállítva, de az adófizetők többet fizettek!) Az erre vonatkozó adatok a következők. Az 1924—1925. év első kilenc hónapjában — ezek az adatok állanak rendelkezésemre és ezekkel a tényleges bevételekkel szemben történt a leszállítás — forgalmi adóban befolyt 1.468 milliárd az 1925/26. költségvetési év első kilenc hónapjában pedig cáupán 978 milliárd korona. Tessék ceruzát a kézbe venni és megállapítani, kinek van igaza. (Gaal Gaston: Nem tudom, kinek engedték el, mert a kisiparos többet fizet!) Állította igen t. képviselőtársam, hogy nem szállítottuk le az adót. Mondom, tessék átvenni a pénzügyi tárcát és vállalni a
