Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-531

Í40 A nemzetgyűlés 531. ülése 1926, lyeknek helyes megoldása a nemzeti állam közgazdasági és társadalmi alapozásával szorosan összefügg. Akár a munkás, akár az ország szempontjából mérlegeljük a kérdést, el kell ismernünk annak közérdekű jelentőségét. A jó lakás az elsőrendű szükségletek közé tartozik. Ettől függ a munkás egészsége, ez ad a munkásnak a termelésben elhasznált munkaerő visszaszerzéséhez szükséges nyugodalmat, ez ad neki védelmet az időjárás viszontagságai ellen, ez ad békét, otthont a munka fáradalmai után. Mint családi tűzhely, a lakás erkölcsi fogalommá emelkedik, amely csodás erejét érezteti a bün és a nyomor ezer csábításával szemben. Az állandó lakás a munkásnak otthont ad.« És igy tovább, ebben a gondolatmenetben. Nem olvasom fel az egész indokolást, mert meglehetősen terjedelmes, csak jelzem, hogy kifejti az indokolás, hogy milyen erkölcsi pusztitást jelent a mezőgazdasági munkások körében az, amikor lakásuk nincs, viszont mit jelent az, ha a munkásnak lakása van és magántulajdonához ragaszkodik, — s ezt nekem kell itt megmondani ! —mit jelent a kivándorlás szempontjából, amikor százezrével vándoroltak ki az országból, az, ha a munkás hajlékhoz, lakáshoz juthat. És most az 1925. évi XVIII. te. csak odáig megy el, hogy a munkások által kapott telkekre nézve adókedvezményt ad. Ezzel szemben az 1907 : XLVI. te. alapján évente 300.000 koronát fordítottak lakásépítési akciókra ; most pedig senki sem törődik azzal, — és erre nagyon szomorú bizonyságaink vannak — hogy amikor az a mezőgazdasági munkás hozzájut sokszor méregdrága áron ahhoz a kis telekhez, hogy épitheti fel rajta saját kis hajlékát. Az 1907. évi törvénycikk gondoskodik arról is, hogy a mezőgazdasági munkás telke megfelelő helyen legyen és e szerint csak ilyen esetben folyósítanak számára kölcsönt, mig most szomorú példák vannak arra, hogy egyes községekben, ahol a telkeket kiosztották, vizenyős, addig alig használt területeken osztották ki ezeket a kis telkeket, azután pedig a magyar állam egyáltalában nem törődött velük. Ha csak támogatásnak nem vesszük azokat a kijelentéseket, amelyeket néha a földmivelésügyi minister ur részéről hallottunk, más támogatásban ezek a házhelytulajdonosok eddig nem részesültek. Már pedig én azt. mondom : tekintetbe véve azokat a fontos szociális érdekeket, azokat a nyomorúságos lakásviszonyokat, amelyek között a mezőgazdasági munkások élnek, tekintetbe véve továbbá azt a tényt, hogy lenn azokban a kis falvakban spekulációs építkezések nem történhetnek, a magyar államnak igenis kötelessége lett volna az, hogy akkor, amikor ezek a kis törpebirtokosok, ezek a mezőgazdasági munkások hozzájutnak a házhelyhez, anyagilag is olyan helyzetbe hozza őket, hogy lehetővé váljék ezeknek a kis hajlékoknak tisztességes felépítése. Ezzel szemben azonban azt mondják, hogy az állam pénzügyi helyzete ezt nem teszi lehetővé és hogy az állam pénzügyi helyzete olyan, hogy nem lehet az állam pénzéből olyan összeget adni, amellyel állandóan és rendszeresen lehetne támogatni házaik felépítésénél azokat, akik házhelyhez jutottak. Ezzel szemben utalok arra az egy dologra, hogy amikor a Bacher-malom csődbe jutott, a magyar állani ott állott mellette 200 milliárdos összeggel, amelyhez hasonló összeg pedig lehetővé tenné 6—7000 munkáslakás felépítését. Ha a kormány erkölcsi kötelességének tartja, hogy segitőkézzel odanyúljon az ilyen spekuláció révén csődbejutott vállalkozások hóna alá, mennyivel inkább kötelessége volna, hogy hóna alá nyúljon azoknak a szegény nyomorult, magukkal tehetetlen embereknek úgy, hogy legalább kamatmentes kölcsönt, vagy nagyon olcsó, hosszú lejáratú kamatos kölcsönt bocsátana rendelkezésükre. Kétségtelen, évi április hó 17-én, szombaton. hogy ezt a magyar állam háztartása lehetővé tenné, különösen akkor, amikor egy csődbe jutott vállalkozás hitelképességének megóvása céljából a pénzügyminister ur 200 milliárd koronát bocsát rendelkezésre. De ezenfelül is a költségvetés tárgyalásánál módunkban lesz majd ismételten rámutatnunk azokra az inproduktiv kiadásokra, amelyek a költségvetésben egész tömegével fordulnak elő, s majd összegszerüleg is rá fogunk mutatni arra, melyek azok az összegek, amelyeket hasznos befektetésekre lehet fordítani, amelyekkel a lakásépítést elő lehetne mozdítani. Ha ezeknek az összegeknek, amelyeket egyébként a múlt költségvetés tárgyalásánál is felsoroltunk, csak egy töredékét fordították volna vidéki lakások építésére, javíthattunk volna ezeken a rettenetes lakásviszonyokon, amelyek — hangsúlyozom, akár erkölcsi, akár nemzeti, akár szociális szempontból nézzük a dolgot — óriási mértékben pusztítanak a legmagyarabb néprétegek, a mezőgazdasági munkásság körében. így azonban itt állunk tehetetlenül ezzel a nagy problémával szemben s legfeljebb csak néha beszél erről illetékes tényező, mondván, hogy csinál valamit. Ismételten hangsúlyozom : minden olyan javaslatot, amely a lakásépítést, a lakások jókarbantartását elősegíti, támogatunk, de nem vagyunk hajlandók szépségflastromok kedvéért támogatni egy ilyen javaslatot. Kardinális, mélyenszántó megoldásoknál, amelyek a lakásproblémára vonatkoznak, mindenkinek rendelkezésére állunk. Ha a kormány áldozatot hoz lakásépitésekre, ha a kormány a vidékre is kiterjeszti tevékenységét, olyan formában, amint megjelöltem, ott vagyunk, de ilyen javaslatot nem vagyunk hajlandók támogatni. Mivel ilyen javaslatot nem látunk, továbbá annál a politikai bizalmatlanságnál fogva is, amelylyel a kormánnyal szemben viseltetünk, ezt a javaslatot nem fogadhatjuk el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző : Sütő József ! Sütő József : T. Nemzetgyűlés ! Ha a törvényjavaslat címét olvassuk, azt hisszük, hogy komoly javaslattal találkozunk, amely végre gondoskodik arról, hogy a munkaalkalmak megkezdődjenek és a lakástermelés megindulhasson. Sajnos, ha a javaslat szövegét nézzük, rájövünk arra, hogy ez a javaslat mindenre alkalmas lehet, csak arra nem, hogy a lakástermelés megindulhasson. Én ugyanazt mondom, amit az előadó ur, aki maga is azt mondotta, hogy helyes és jó volna, hogy a lakástermelés valóban meginduljon, hiszen ez azt jelentené, hogy az a munkanélküliség, amely ma Magyarországon az épitőiparban tapasztalható, meg fog szűnni és igy az emberek bizonyos mértékben keresethez fognak hozzájutni. Már 1925-ben is számtalanszor mondottuk, hogy a gazdasági élet vérkeringése csak az építőipar fellendülésével indulhat meg, hiszen ebben 42 foglalkozási ág talál foglalkozást. Ha ez a 42 foglalkozási ág munkához jut, akkor megvan a lehetőség arra, hogy mindenki becsületes munkával tudja családja megéhetését biztosítani. 1925 júniusában a pénzügyminister ur volt az, aki már akkor kijelentette, hogy ő is szükségesnek tartja az építőipar fellendítését, s egyben kijelentette azt is, hogy ehhez megfelelő összeg is rendelkezésre fog állani, továbbá azt, hogy a beruházásoknál gondoskodott arról, hogy a munkák meg fognak indulni. Mégis szomorúan azt tapasztaljuk, hogy ez nem volt egyéb, mint az ígérgetések sorozatának folytatása, hiszen a munkanélküli építőmunkások e bejelentés nyomán munkához még nem jutottak és a munkanélküliség 1925-ben olyan nagy volt az építőiparban,, amilyen