Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-531
138 A nemzetgyűlés 531. ülése 1926. részére, amely megállapítja, hogy az alaptörvény által adott kedvezmények, amelyeket az 1925 : évi XVIII. te. biztosított, bizony nem voltak elegendők ahhoz, hogy a régebbi épületeket akként tartsák karban, amint az szociális és gazdasági szempontból szükséges lett volna. Amikor tehát kiemelem, hogy ez az uj törvényjavaslat az alaptörvény kiegészítését képezi, fel kell hogy soroljam, melyek voltak azok a szempontok, amelyek ezen ujabb törvényjavaslat benyújtását indokolták. Az első és talán legfontosabb, mert legurgensebb ok az volt, hogy az alaptörvény időhöz kötött volt, az alaptörvény terminusa már túlnyomó részt lejártak, ennélfogva szükséges volt a határidőket kitolni és ezt általánosságban talán ugy ludnám röviden összegezni, hogy egy éves határidő kitolást látunk az egész vonalon. Ez azonban csak az egyik oldal a törvényjavaslatnak ; szerintem sokkal fontosabb és épen gazdasági és szociális szempontból sokkal nagyobb kihatású az a másik oldala ezen ujabb javaslatnak, hogy épen a tatarozási összeget, amely az indokolásból kitünőleg a tavalyi törvényben mindössze a békebeli aranybérnek 3%-át tette ki, most lényegesen felemeli. Felületes elolvasásra a laikus nem veszi észre ezt, mert hiszen ugyanazt a percentuális megállapítást látja itt, mint az alaptörvényben, ha azonban jobban elolvassuk a szöveget, rögtön látjuk, hogy miután időközben lényegesen emelkedtek a kiszámítás alapjául szolgáló házbérek, ez a tatarozási összeg szintén automatikusan emelkedett. Ez az automatikus emelkedés számban kifejezve a tavalyi 3%-kal szemben — értve a békebeli arany bért -— a törvényjavaslat által intendált megoldás esetében 7"7% lesz, ami azt jelenti, hogy tetemesen megközelítettük a békebeli tatarozási százalékot. Sajnos, el kell, hogy ismerjük, mint ahogy a ministeri indokolás is elismeri, hogy még mindig nem értük el a kellő magasságot, mert a békében átlagban a házbéradóalap 10%-a volt az az összeg, amely a ház megfelelő karbantartására átlagban szükséges volt. Mégis tekintettel arra, hogy a tavalyi 3%-kal szemben több, mint 150%-os emelés történt, kétségtelenül olyan lépést tesz a törvényhozás e tekintetben is, amelyről el kell ismerni, hogy lényeges. És itt arra hivom fel az igen t. baloldal figyelmét, amennyiben az itt megadott kedvezményekkel elégedetlen lenne, hogy az éremnek két oldala van. Ha mi ezeket a házbérkedvezményeket még sokkal tágabb körbe adnók meg, mint ahogyan a mostani törvényjavaslat intendálja, ennek kétségtelenül az állami háztartásban egy mankója lenne, ami viszont a többi állami bevételi források emelkedését involválná. Megint ott volnánk, ami állandóan kisért bennünket s ami lidércnyomásként nehezedik a magyar közgazdasági életfe, hogy a további kedvezmények adásával a közteherviselést emelnünk kellene s ez bizony olyan szempont, ami óvatossá kell, hogy tegyen bennünket a kedvezmények megadásában annál is inkább, mert, mint bátor voltam említeni, az így intendált kedvezmény már majdnem eléri azt a békebeli tatarozási költséget, amelyre tényleg szükség is van. Még egyre bátor volnék rámutatni ennek a javaslatnak ismertetésénél, arra t. L, amit egyébként már az előbb is érintettem, hogy az alaptörvény tulajdonképen szükebbkörü volt és a gyakorlat megmutatta, hogy voltak olyan átépitések és átalakítások, amelyeknél sem a' lakások, sem az üzlethelyiségek száma nem emelkedett, de emelkedett a helyiségek száma. El tudom és el fogom képzelni épen azért, mert az el nem kerülhető szabad lakásforgalom esetén a nagyobb lakásokban igen sok gyengébb társadalmi és gazdasági helyzetű egyén össze akar húzódni, hogy a nagyobb szobákat kisebbekké alakítják át, vagyis a szobák évi április hó 17-én, szombaton. . területileg kisebbek lesznek, ámbár talán a lakások száma nem fog szaporodni. Ez is igen fontos szociális szempont s épen azért ezt a 2. §-t, amely kimondja, hogy az átalakítást akkor is adókedvezményben részesiti, ha nem alakul ezzel uj lakás vagy irodahehiség, csak örömmel kell üdvözölnöm, mert egyrészt mégis csak fog a lakásínségen segíteni, másrészt, mint említettem volt, a munkaalkalmat csak sokszorosítja s ezzel igen fontos szociális szempontnak tesz eleget. Ezek volnának a törvényjavaslat leglényegesebb részei. Amikor a magam részéről elfogadásra ajánlom, ismételten csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy lényeges lépés ez az építkezés terén abban az irányban, hogy az fokoztassék, igaz ugyan, hogy talán nem annyira az uj építkezések előmozdítása szempontjából, mint inkább a régi épületek karbantartása szempontjából. Miután azonban ugy gazdasági, mint szociális szempontból csak elismerésre méltó az a szándék, mely ezt a javaslatot idehozta, nyugodtan merem ajánlani a t. nemzetgyűlésnek annak ugy általánosságban, mint részleteiben való elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Láng János jegyző' : Szeder Ferenc. Szeder Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Mielőtt beszédemet megkezdeném, tisztelettel kérem a tanácskozóképesség megállapítását ! Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a képviselő urakat megszámlálni ! Láng János jegyző : (megszámlálja a képviselőkéi.) Harmincnégy ! Elnök : A Ház nem tanácskozóképes, az ülést , öt percre felfüggesztem ! (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A szó Szeder Ferenc képviselő urat illeti. Szeder Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Kötelességemnek tartom minden olyan törvényjavaslatot, illetőleg minden olyan intézkedést támogatni, amely a lakásépítést, a lakások jókarbantartásá't elősegíteni hivatott, mégis ki kell jelentenem beszédem elején, hogy nem vag} r ok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjam. Az a rendkívüli nagy lakásnyomoruság, amely úgyszólván pusztítja ennek az országnak különösen dolgozó népét, indokolttá teszi részünkről azt, hogy támogassunk minden olyan akciót, amely ennek a rendkívüli helyzetnek véget vet, amely a lakásépítést megindítja s támogassunk minden olyan akciót, amely a lakásépítés megindítását lehetővé teszi. Ha nem ismernők is számokban kifejezve a fennálló lehetetlen lakásügyi viszonyokat, s ha nem ismernők is azt a rettenetes lakásnyomort, amelyben immár a háború óta nemcsak Budapest népe, de az egész ország népe él, ha egj' félórácskára betekintünk a népjóléti ministerium lakásügyi osztályába, erről mindjárt meggyőződhetünk. Mondom, ha számszerűleg nem is ismernők a lakásnyomoruságot, meglátnók ebből, hogy itt súlyos égető probléma van, amelynek megoldása elsősorban állami feladat s amely olyan súkyos probléma, hogy magának a törvényhozásnak kellene vaskézzel belenyúlnia, hogy azt megoldja. Szerves összefüggésben áll a lakáskérdéssel a munkanélküliség problémája is. Sokat beszélünk itt, a törvényhozás színe előtt a munkanélküliség kérdéséről s amikor az 1925. évi XVIII. törvénycikket tárgyalta a nemzetgyűlés, a túloldalról is szóvátették a munkanélküliség problémáját, szóvátették annak pusztító hatását. Ez kétségtelenül igazolja, hogy a törvényhozás minden pártja teljesen tisztában van azzal az akut veszedelemmel, amelyet a munkanélküliség jelent. A nemzetgyűlés