Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-530
130 A nemzetgyűlés 530. ülése 1926. mérlegüket záros határidőn belül kell hogy elkészítsék s ez csak ugy lehetséges, ha előbb a nyugdíjfelérlékelés ügyét rendezzük. Ezt hallottuk az előadó úrtól nem egyszer s az igen t. minister iir ma itt ismételten ezt ajánlotta a nemzetgyűlés figyelmébe, mint a nyugdijvalorizációs kérdés megoldásának legfontosabb sürgető szempontját. Tehát ezt halljuk idebenn és künn a közvéleményben is állandóan s nekem rá kell mutatnom arra, hogy ez nem áll. Ha a bankok, amelyek leginkább belekapaszkodnak ebbe a sürgető szempontba, ezzel házaltak a t. minister urnái, akkor a minister urat ebben a kérdésben félrevezették. Minden különösebb argumentáció helyett egy klasszikusan kiütköző példára kell utalnom abban a tekintetben, hogy mennyire nem áll az, hogy a mérlegfelértékelés miatt van szükség ennek a valorizációs javaslatnak a benyújtására. A Kereskedelmi Bank elnöke nem egyszer, de többször hangoztatta, hogy ő addig, amig ez a valorizációs javaslat el nem készül, nem tud aranymérleget készíttetni. A Kereskedelmi Bank elnöke, egyben a Rimamurányi Vasművek alelnöke is, de ebben az alelnöki minőségében nem látott semmiféle akadályt arra, hogy a Rimamurányi Vasművek aranymérlegét elkészíttesse és azt közzé, is tegye. (líiró Pál : Az teljesen individuális !) Én azt hiszem, ami igazság a Kereskedelmi Bank elnöke előtt, annak igazságnak kell lennie a Rimamurányi Vasművek alelnöke előtt is, és mert ő ezt az igazságot a maga személyében ilyen klasszikusan megcáfolta, azt kell kérnem, hogy ne házaljanak és ne hangsúlyozzák, hogy a mérlegfelértékelés miatt van erre a javaslatra szükség, mert ez nem áll és ez nagyon rossz ürügy. Rt inkább arról van szó, hogy a bankok és a vállalatok azért sürgelik ezt a javaslatot, mert megriadtak azoktól az ítéletektől, amelyeket a bíróságok a nyugdíjvalorizációs perek eseteiben h ózlak. (Malasits Géza : Ez az igazság ! Alájuk pörköltek egy kicsit a birói Ítéletekkel!) Azt látjuk az eddig meghozott birói Ítéletekből, hogy a bírósági Ítéletekben 70-80, sőt 100% erejéig is történt nyugdíjfelértékelés. A bankok ezt látva azt mondották : miért kell nekik ezt a nagy terhet viselniök, amikor elérték azt, hogy le tudták nyomni a felértékelés minimumát 30 9 / 0-ra. Minek tehát birói kognicióra bízni ezt az ügyet, amikor egy merev törvény hozási szabályozással ők csak nyerhetnek. De birói vélemény is van arra, hogy a nyugdíjvalorizációs ügyeket nem szabadna kivenni a birói kognició alól. Méltóztassanak azt elhinni, — Herczegh Béta igen t. képviselőtársam el is hiszi — hogy a bíró objektive itél, legalább is a kereskedelmi ügyeletekben vagy ilyen ügyekben. (Egy hang a szélsőbaloldalon : Ez nem polilika.'J Arról a kérdésről, hogy lehet-e ezt birói megítélés alá bocsátani, vagy pedig egy merev taxáció rendszere alá bocsássuk ezt a kérdést, Schwarz Tibor járásbiró, aki erről a kérdésről tanulmányi irt, maga is őszintén megvallja, hogy a felemelés mértéke tekintetében a bírónak teljes szabadkezet kell hagyni, mert tekintettel az esetek legkülönbözőbb változataira, az esetleges fix rendelkezések anomáliákra és sok esetben méltánytalanságra is vezethetnek. Ugyanebben a tanulmányában ugyanez a járásbiró azt is mondja, hogy merev megállapítások lehetnek a felértékelés mértékét illetőleg. Ezek akkor keletkeztek, amikor a jogi és gazdasági szakértők az általános valorizációs javaslatot ismerték még és nem volt kiszakítva belőle a nyugdíjfelértékelésre vonatkozó néhány paragrafus. Közben azonban történt egy és más dolog a kulisszák mögött. A jogászok véleményénél erősebb volt a bankok, a Tébe. meg a Gyosz. befogása és most a t penzügyminister ur azzal a kérdéssel siet a törvényhozás elé, amelyet a jogászok is a birói megégi április lió 16-án, pénteken. • ítélés számára véltek fentarlani. El kell olvasni higgadtan és nyugodtan ennek a javaslatnak rendelkezéseit. Mindenkinek, aki csak némi lelkiismerettel és némi szociális érzékkel itéli meg a társadalom és a gazdasági élet dolgait, meg kell állapítania, hogy ez a megoldás rossz és elfogadhatatlan, mert elfogadhallan és szerencsétlen az a bázis, amelyre a felértékelés épült. Amint az igen t. minister ur is megjegyezte, látszólag egyszerű és tiszta ez az úgynevezett vagyonátszámitási arányszám. Bölcsen méltóztatnak tudni, hogy az a százalékos arányszám, amely a bankok és a vállalatok legutóbbi békemérlege és a most elkészítendő aranymérleg között mutatkozik, adja meg a nyugdíjak felértékelésének mérvét. Hogy mennyi időbe, mennyi ötlet és energia elpazarlásba került, amig ezt a vagyonátszámitási bázisi felfedezték, azt nem tudom, de hogy nagyon rossz, azt látom. Később néhány megjegyzéssel indokolni is fogom véleményemet. De ha már az igen t. penzügyminister ur elhatározta magát a kérdés törvényhozási utón való szabályozására, akkor azt a szempontot kellett volna szem előtt tartania, amelyet egy a kérdést tanulmányozó jogász ember részéről a következőkben láttam megformulázva (olvassa) : »Az igazságosság és a méltányosság érvényesülésének a valorizációs kérdések törvénjdiozási szabályozásában is egészen odáig kell elterjednie, ahol már az állam-pénzügyi és magángazdasági lehetetlenség határai kezdődnek.« Meg kell állapitanom, hogy a minister ur ezt a szempontot elejtette, mert a felértékelés mértékének olyan bázist alkalmaz, amtly enyhén szólva — bár lehetne és meg is érdemelne ez az ügy keményebb kifejezést — semmiképen sem felel meg a részvénytársaságok mérlegeinek. Nem kell itt különösképen bizonyítani, mert mindenki ismeri a mérlegkészítés művészelét mindenki ismeri az elkenésnek, az elsülyesztésnek és az eldugásnak azt a sorozatát, mindenki ismeri azt a zsonglőrösködést, ami egy részvénytársasági mérlegben megnyilatkozik és ezért nagyon jól tudja mindenki, hogy a mérlegek nem mutatják híven a vállalatok vagyonát. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.} Mindenki ismeri a részvénj'társasági mérlegek Janus-arcát, amely csupán befelé mutálja a valóságot, csupán befelé mutatja a valóságos vagyont, de sokszor talán még befelé sem, kifelé pedig csak annyit mutat a vapyonálladékból, amennyi a részvénytársasági üzleti politika érdekében epén jói esik. (Gaal Gaston : Majd a földbirtokosok is részvénytársaságot fognak alapítani és akkor el lehet dugni mindent!) Ismerjük azt a gyakorlatot, amely a mérlegekben 1 korona értékűnek tüntet fel hatalmas ingatlanokat és titkos tartalékokba dugja el vagyonának jó részét. Mindenki megértheti tehát, hogy az ilyen mérlegek nem állapithatják meg a nyugdíj felérték élésnek igazságos mértékét. Ahhoz, hogy az aranymérlegek se mutassák híven a maguk valóságában a vállalatok vagyonát, hogy tehát a vagyon átmentési arányszáma se legyen az igazi, nagyban hozzá járul a mérleg felértékeléséről szóló két minister rendelet, amelyek közül az egyik annyira elfogad hatatlan volt, hogy mindjárt utána másikat kellet kiadni, a 7000. számú rendeletet, de nézetem szerin ez sem enyhítette semmiképen azokat a zord é rideg rendelkezéseket, amelyeket a megelőző ren delet tartalmazott. A mérleg felértékelési rendeletnek is már igen tisztes, mondhatnám nagy terjedelmű irodalma van. Nemcsak azokra a kommentárokra gondolok, amelyeket ehhez a rendelethez a Tébe. és a Gyosz. publicistái és jogászai fűztek, hanem foglalkoztak ezzel tudományos szakfolyóiratokban is hozzáértő férfiak, szakemberek, és én a mérlegfelértékelési rendeletről idézni fogok egy olyan lapból, amelyet
