Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.
Ülésnapok - 1922-530
A nemzetgyűlés 530. ülése 1926. évi április hó 16-án, pénteken. 323 megfelelni a tényeknek, a valóságnak. (Szilágyi Lajos : 1914 előtt sem feleltek meg a valóságnak, nemcsak most !) Rátérek majd arra is, t. képviselőtársam. Kétségtelen tény, hogy a vállalatok teljesítőképessége tekintetében nem azoknak tőkeereje az egyedüli mérték, ha azonban össze akarjuk hasonlítani a vállalatok jelenlegi állapotát a békebeli állapottal, akkor más összehasonlítási alapot nem találhatunk. A pengőmérlegek egy bizonyos fejlődés lezáródását fogják jelenteni, annak a fejlődési időszaknak lezáródását, amely fejlődési időszakban ezek a nyugdíjigények keletkeztek. Egy uj tényleges állapot fog tehát teremtődni az 1926 január 1-i pengőmérlegek által. A vagyoni helyzetet alapul vevő arányszám helyett eddig még senki sem hozott uj javaslatot, senki sem tudott jobbat mondani. A jövedelmezőséget kiindulási pontul venni teljes lehetetlenség, mert hiszen az alkalmazottakra nézve így mindig kedvezőtlenebbül alakulna a helyzet. De hivatkozom a pénzügyminister ur felhívására is, aki az ismételt tanácskozások alkalmával felszólította az összes érdekelteket, hogy aki jobb propoziciót tud tenni, álljon elő vele. (Szilágyi Lajos : Elő is álltak !) Senki sem tudott mást mondani, csak a jövedelmezőségről tudtak beszélni, amely pedig a tisztviselők szempontjából kedvezőtlenebb. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos : Nem fogadták el, amit ajánlottak !) Különben a képviselő urnák lesz még alkalma erről beszélni. (Szilágyi Lajos : Ne méltóztassék ilyet mondani ! Javaslatok voltak, de az urak nem fogadták el azokat !) Csak módosítások voltak ; ezekre különben majd rátér a minister ur, nem én vagyok erre hivatott. Sokkal súlyosabban esik latba az a másik kifogás, amelyet az arányrendszer ellen felhoztak, hogy t. i. a mérlegeket nem a tényleges, valódi állapotnak megfelelően fogják a vállalatok megszerkeszteni. Ezt én nem hiszem, t. képviselőtársaim. (Szilágyi Lajos : Csodálom !) Nem hiszem azért, mert a vállalatok vezetői mindenkor tudatában lesznek annak, hogy pengőmérlegük lesz jövő hitelük alapja úgy a Nemzeti Bankkal, mint a külfölddel szemben, énnek a pengőmérlegnek az alapján fog kialakulni a jövőben részvényeik tőzsdei árfolyama s ezen az alapon fogják elbírálni a piacon betöltött pozíciójukat, amelyet pedig minden vállalat nagyon féltve őrzött a múltban is és fog őrizni a jövőben is. (Szilágyi Lajos : A bizalmas értesülések többet érnek, mint ezek ! — Zaj a baloldalon. — Györki Imre : Csak a Lloyd Banknál volt ugy, hogy a mérleg alapján Ítélte meg a vállalat helyzetét a hiszékeny közönség !) Elismerem, hogy a múltban a vállalatok jövedelmük és vagyonuk jelentékeny részét kénytelenek voltak elleplezni. Ezt elismerem ! Ezzel szemben azonban állítom azt, amire az előbb hivatkoztam, hogy a pengőmérleg-rendeletnek s a ministerein ök ur és a pénzügyminister ur bejelentéseinek épen az volt a céljuk, hogy erre a jövőben semmi szükség ne legyen, mert nem kell majd félniök attól, hogy látszatnyereségeikre az államkincstár ráteszi kezét. (Szilágyi Lajos : Szóval nem lesznek latens tartalékok ? !) Hogy pedig a pengőmérlegek helyesen és a valóságnak megfelelően lesznek megszerkesztve, arra még egy további biztosítékra is tudok hivatkozni : épen a pengőmérleg-rendeletben foglalt progresszivitására a társulati adónak. Az arányszám elleni támadások igen nagy része onnan ered, hogy a vállalatok elég jelentékeny hányada csak igen kis vagyont tudott átmenteni. Ez szomorú tény, de igy van. A nyugdíjasokra nézve ebből eredő méltánytalanságot azonban lényegesen orvosolja maga a javaslat, amennyiben megállapít egy minimumot, amelynek határa — amint a képviselő urak nagyon jól tudják — 30%-ra fel lett emelve. Igen fontos és nagy garanciát mutató körülmény a javaslatban az is, hogy azok a vállalatok, amelyeknek technikai arányszáma az 50% alatt marad és 50%-os arányszámot fognak produkálni vagy 5 év alatt el fogják érni a 65%-ot, mentesülnek minden további gondtól és vexaturától, ergo minden vállalat, amely meg fogja tehetni, meg fogja adni az 50, illetőleg 65 %-ot. Itt különben hivatkozhatom arra, amit Szilágyi t. képviselőtársam közbeszólásában mondott és amit a pénzügyi bizottságban is megmondottam : tárgyalásokat folytatva anagyobb vállalatok vezetőségeivel, megnyugtathatom a képviselő urat, hogy a nagyobb pénzintézeteink mind legalább 40—50%-os arányszámot fognak produkálni. (Szilágyi Lajos : A törvényhozó nem nézhet ilyen bizonytalanságot !) Hogy pedig képviselőtársamat /megnyugtassam, felolvasom azokat az adatokat, hogy egyes ipari és gyári vállalatok milyen arányszámokat fognak vaíószinüleg produkálni. Például a Láng Gégpyár 40 %-ot, a Fővárosi Serfőző 45, esetleg 60 %-ot, a Feltén 50 %-ot, az Engel Károly-féle villamossági vállalat 50%-ot, a Győri Vagongyár 50 %-ot, a Schlick-Nicholson 50 %-ot, a Ganz Villamossági 50 %-ot, a Ganz Danubius erősen 50% felett, a Budapesti Gőzmalom 50%-ot, a Fém és Lámpaárugyár 55 %-ot, a Magyar Acélárugyár circa 60%-ot, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 60%-on felül, a Hungária Műtrágyagyár 65%-ot fizet, a Rimamurányi már is fizet 67'7%-ot, a Weisz Manfréd-gyár szintén máris ad 70 %-ot, a Részvénytársaság villamossági vállalatok részére, a Tröszt 75 %-ot, a Magyar Általános Kőszénbánya R.-T. 80 %-ot, az Első Magyar Gazdasági Gépgyár 90% felett, a Részvény Serfőző 100 %-ot, a Pannónia Kender és Lenipar 100 %-ot fizet. Ezek kiragadott példák, nem áll meg tehát a képviselő urnák az az aggálya, amelyet közbeszólás formájában emiitett. Sok vitára adott alkalmat az a kérdés, miként terveztessék meg az arányszám körüli jogviták elintézése. Azzal tisztában volt és tisztában van mindenki, hogy minden egyes igényjogosult esetében nem lehet külön eljárni, s ezért az előbb elmondottak alapján egységesíteni kell a kérdést. Miután a joggyakorlat nem volt egységes, ezért vált szükségessé a törvényhozási rendezés. A törvényjavaslat elég szerencsésen oldja meg ezt a kérdést, mert hiszen egy kvalifikált kisebbség felszólalhat a közzétett arányszám ellen, amelynek közzététele 45 napban vari limitálva —- és ezeknek a felszólalásoknak alapján a Curia által alakított külön bíróság fog foglalkozni e kérdésekkel. A Curiának ebben a tanácsában a gazdasági életnek szakemberei is helyet fognak foglalni, tehát mindenféle szakszempontból is meg lesz világítva minden kérdés és minden ítélet a teljes szakszerűség tudatával fog megszületni. Figyelemmel van a javaslat a közhitel érdekeire — és ezt én aláhuzottan hangsúlyozom — amikor a javaslat az Ítéletek indokolását mellőzni kívánja, amikor a Pénzintézeti Központ szakértői véleménye zárt borítékban kezeltetik és még a feleknek sem mutatják meg. (Szilágyi Lajos : G5 T önyörü ! Erről már megmondtuk a kritikánkat.) Ez a jogászembereknek az első percben furcsa és visszásnak látszik, ellenben a közhitel szempontjából igen nagy jelentőségű és roppant fontos, ami különben már a bizottsági és anketi tárgyalások során is erősen ki lett domborítva. Hogy visszaélés nem lesz lehetséges ez előtt a curiai tanács előtt, azt biztosítja a javaslatnak az a rendelkezése, hogy a bíróság, ha jónak és helyesnek látja, birósági ellenőrző szakértőket is meghallgat. További harcok és küzdelmek a körül a kérdés körül forogtak, hogy a múltra nézve mennyire hasson vissza az arányszám. Az alapgondolat az, hogy akkor, amikor a múltra vonatkozólag kedve-
