Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-528

106 A nemzetgyűlés 528. ülése 1926. évi március hó 29-én, hétfőn. összes vonatkozásaiban kell elbírálás alá venni. Sok emberről van itt szó, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ennek alapján hány ember találja meg keresetét, megélhetését a mezőgazdaság egész komlexusában. Ami a szeszkartelt illeti, a helyzet az, hogy én ragaszkodtam hozzá és keresztül is vittem és ez nem lehet irányadó tényező a gyár mai válságos helyzetének a kialakulásában, mert hiszen végeredményben a gyár exportáron kapja a szeszt, az adott viszonyok között tehát a legolcsóbb áron: összes költségeivel együtt ab gyár, — ami a belső termelést illeti, — de természetesen meg kell téríteni azt a differenciát, amely a vámban jelentkezik. Ez is megfelebbezés alatt áll. Hogy tehát a szesz döntő jelentőségű volna ebben a kérdésben, azt nem tartom valószínűnek. (Huszár Károly: Dupla világparitáson kapja a szeszt!) Méltóztassék meggyőződve lenni igen t. képviselőtársamnak, hogy exportáron kapja; aki pedig az exportárat ismeri, az elhiheti, hogy az nem lehet duplája a világpaxitájHnak. mert csak egy világparitás vau. (Huszár Károly: Nem kapja exportáron!) Én igy vagyok informálva. (Huszár Károly: Roszs'zul van informálva a minister ur!) Ha meg fogok győződni, hogy rosszul vagyok informálva, nagyon szívesen fogok változtatni álláspontomon. (Huszár Károly: Egész biztosan tudom! Garantálom, hogy a minister urat xoszszul informálták!) Rendben van; ha rosszul volnék informálva, akkor teljesen igazságot fogok szolgáltatni t. képviselőtársamnak, s biztosítom, hogy feltétlenül exportáron kapja a gyár a szeszt. Ami a kérdés lényegét illeti, egész határozottan meg kell mondanom azt, hogy itt nem ennek a gyárnak a válságáról van szó, hanem — amire igen t. képviselőtársam rámutatott — a műselyem világpiaci válságáról. Amikor ennek a vállalatnak anyaintézete bezárta üzemét — ahol talán kedvezőbb termelési feltételek is vannak — akkor nagyon nehéz ennek a gyárnak helyzetét ugy tünteti fel, mintha kü lönleges tények és körülmények következtében szűnnék ínég. A műselyem tényleg nem tud versenyezni a rendes selyemmel; a rendes selyem ára olyannyira veri a műselyem-árakat hogy egészen természetszerűen a müselyemgyártás bizonyos nehézségekbe jutott. Eltekintve ettől, van egy másik indok is. Az egész világon mindenütt a ^takarékosság gondolata érvényesül és megszűnt az az inflációs maradvány, amely ezen a téren is jelentkezett, hogy t. i. az utóbbi években a selyem volt az első cikk, amelyet ruházkodásra kezdtek használni. Most, hogy megint visszatértek a régi állapotok, megszűkült ebben a fogyasztás. Ez természetesen megint kétszeresen éreztette hatását a különböző vállalkozásoknál is. Mondom, ez az igazi indok. Én azonban azt hiszem!, 'hogy a kereskedelemügyi minister ur nem fog engem megcáfolni, mert a magam részéről is azt tartom, ho#y könnyedén és könynvelmüen ilyen kérdést elintézni nem lehet. Helyesnek tartom igen t. képviselőtársamnak azt az inditványát, hogy igenis vizsgáltassák meg ennek a gyárnak a helyzete, mert hiszen hallottam beszélni világpiaci árakról, hallottam beszélni arról, hoa*y nem vagyok orientálva a helyzetről és még más körülményekről is amelyek a gyár helyzete szempontjából mind szóba kerülhetnek. Megnyugtathatom a t. képviselőtársamat, hogy ha azt tapasztalom, hogy a felhozott körülmények fi gy elembe vételével a gyár helyzetén segiteni lehet, nem fogok késni a segítséggel, viszont ha oly körülmények forognak fenn, amelyek a segítést lehetetlenné teszik, akkor kénytelen-kelletlen le kell vonnom a végső konzekvenciákat. Ezeket kivántam megjegyezni. Kérem válaszom tudomásulvételét. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Huszár Károly: T. Nemzetgyűlés! Egészen hiteles formában tudom, hogy a gyár nem exportáron kapja a szeszt. Azokra a közbeszólásokra, amelyeket hallottam, ugy látszik, nem eléggé jól informált urak részéről, kénytelen vagyok újból leszögezni, hogy abba a katasztrófába, amely ma bekövetkezett, más tényezők is belejátszódtak, de az soha be nem következett volna és az a magyar gyár egészen biztosan rentábilis lett volna, ha ugyanazon az áron kaphatta volna a szeszt, amely áron a szeszkartell a wienerneustadti és gráci piacon százezer hektóliterszámra árulja. Ha, ismétlem, ez a magyar iparvállalat ugyanazon az áron kapta volna a szeszt, akkor éveken át minden más vállalattal szemben rentábilis tudott volna lenni. (Malasits Géza: Annál inkább, mert a munkabérek lényegesen, felényivel alacsonyabbak, mint a franciaországi munkabérek! Konkurrálhatna!) Nem akarok ebben a tekintetben a képviselő úrral vitába szállni; nem akarok a munkabérek tekintetében fennálló differenciákkal foglalkozni és nem fogok tisztességtelen konkurenciába belemenni. örülök annak, ha minden munkás annyi munkabért kap, amennyi a maga és családja eltartására szükíséges. (Helyeslés a jobböldalo ?.) Én erkölcstelennek és tisztességtelennek tartok minden olyan munkabért, amely ezt a mértéket meg nem üti. (Peidl Gyula: De ennek nemcsak örülni kell, hanem elő is kell segiteni!) A magam részéről elő is segítettem ezt, amit nagyon jól tudnak a sárvári munkások, mert különben nem következett volna be az, hogy a gyár öszszes férfi és női muníkésai egy egészen tiszta választáson nagyon kevés kivétellel megtiszteltek szavazatukkal. Tudják azok a munkások, mit tettem értük. Én ebben a pillanatban semmiféle egyéni, vagy a vállalat részéről jövő prepozícióval nem jöhetek, mert a vállalat vezetőivel az ügyben nem tárgyaltam, de leszögezem, hogy a pénzügy minister ur elvileg az egész Ház előtt arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gyár a szeszt exportáron kell hogy kapja. Ebben az esetben, azt hiszem, megvan a módja a segítésnek, vagy legalább is a katasztrófa üem lesz olyan borzalmasan rémséges, mint amilyen ebben a -pillanatban, amiikor váratlanul szakadt rá. ami lehetetlenné tette, hogy az ottani munkások a Dunántúlon mezőgazdasági munkát vállaljanak, mert hiszen a cselédszerződéseket ma már régen megkötötték, ma már nem tudnak sehova sem menni. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy kérésemet konkrét formában adjam elő. Nagyon kérem a pénzügyminister urat — sajnálom, hogy a ministerelnök ur nincs itt, akiről ugy láttam, amikor beszéltem vele a gyárvállalatnak olyan természetű dolgairól, amelyek e pillanatban nem tartoznak ide, hogy van érzéke az ügy iránt, — méltóztassék a pénzügyministerium, kereskedelemügyi ministerium, népjóléti ministerium és a társministeriumok részéről egy bizottság kiküldését szorgalmazni. Mi és az ottani nép alávetjük magunkat e bizottság döntésének és ha bebizonyul, hogy a kor-, mány részéről minden megtétetett, hogy az eddigin túlmenőleg semmit sem tehet, akkor