Nemzetgyűlési napló, 1922. XLI. kötet • 1926. március 24. - 1926. április 26.

Ülésnapok - 1922-528

Ä nemzetgyűlés 528. ülése 1926. évi március hó 29-én, hétfőn. 99 graetz és Nádosy közötti titkos tanácskozás között kapcsolati Ezek mind olyan kérdések. Miért épen csak Pallavicini kijelentéseit for­szírozzák? Ezeket ép ugy tisztázni kellett volna, mint ahogy tisztázni kellett volna azt is, hogy december 25-ike után Rakovszky Iván belügy ­minister nr miért fordult a frankhamisitási ügyben speciel Teleki Pál grófhoz és miért nem fordult például hozzám; mik voltak azok a je­lenségek, amelyek erre kényszeritették a bel­ügyminister urat és miért nem nyilvánította ki a belügyminister ur soha a parlamenti bizott­ság előtt azt, hogy a Nádosyval és Windisch­graetz-cel lefolytatott tárgyalásai után ő Te­leki Pál gróffal is tárgyalt? Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék visszatérni a tárgyhoz. Hegymegi-Kiss Pál: Épen a tárgynál tar­tok és azt bizonyitom, hogy más olyan jelen­ségek is vannak, amelyekből kifolyólag, ha az ügyészségnek hatásköre lett volna, mint ahogy nincs, ép ugy, mint a Pallavicini-ügyben is, a kormány felelősségét tisztázni kellett volna. Megvádolnak aztán bennünket, ellenzékie­ket azzal is, hogy mi ebben az ügyben obstruá­iunk. Unos-untalan halljuk a túlsó oldalról azo­kat a megjegyzéseket, hogy ez a frankügy nem is érdekes és kár ebben a tekintetben szaporí­tani a szót, valamint a Pallavicini-ügyben is. Mi nem obstruálunk és nem szót szaporítunk, hanem egy kötelességnek teszünk eleget mind­addig, amíg az erkölcsi alap érvényre juttatá­sát nem látjuk. Azzal is vádoltak, hogy az el­lenzék akkor, mikor a kormánnyal szemben is le akarja vonatni a következményeket, a nem­zet tisztességét veszélyezteti. Ezzel a váddal szerencsére már megbirkóztunk, mert hiszen ebben a tekintetben egy koronatanunk van, Briand francia ministerelnök, aki a kormány­nak egyetlen egy mentő szót nem adott, de a magyar nemzet becsületét megvédte. De most visszahárítom a vádat. Én súlyos jelenséget látok abban, hogyha a kormány egy nyilt váddal szemben a bíróság elé nem állítja a vádlót, s a bizonyítást ezen a téren meg nem engedi. És ha ezt a nemzetgyűlés elnézi,^ ha ehhez hozzájárul, ebben én az országra nézve súlyos erkölcsi kárt látok. (Ugy van! a balol­dalon.) Tehát ne méltóztassék ezt egyszerű mentelmi ügynek tekinteni, hanem méltóztas­sék ennek mélyebb vonatkozásait is átlátni és odahatni, hogy a régi példáknak megfelelően nyíltan, férfiasan a kormányelnök a sajtóbiró­ság előtt vonja felelősségre vádlóját. (Helyes­lés a bal- és szélsőbaloldalon.) E tekintetben a parlament múltjából igen értékes dokumentumaink vannak. Ott van a Polónyi-eset, a Désy-eset, amikor az igazság­ügyminister és a ministerelnök felelőssé tet­ték a vádlót, kiálltak és a bíróság döntött ezek­ben a kérdésekben. Akkor a jelenlegi minister­elnök urat ott találtuk a közéleti tisztaság egyik lelkes bajnokának, Désy Zoltánnak a háta mögött. Ezek az esetek is kell, hogy kény­szerítsék a ministerelnök urat ós sú, többségi pártot arra, hogy ezt a kérdést a rendes fóru­mai előtt tisztáztassák, annyival inkább, mert hiszen ha például ez esetet^ a Lukács—Désy üggyel összehasonlítjuk, lényeges különbség van ennek az ügynek a terhére. Lukács László ellen nem mint íministerelnök ellen emeltek vádat, hanem mint választási szervező ellen, mig a jelen esetben a kormányelnöknek a te­vékenysége ellen emeltetett vád. Szükséges ezeket a kérdéseket teljesen ob­jektív alapon mérlegelni, mert hogy mennyire eltérünk az objektivitástól, azt néhány szembe­állítás bizonyítja. Én szembeállítom Pallavi­cini György őrgrófot Nádosy országos főkapi­tánnyal. Pallavicini György őrgróf nemzet­gyűlési képviselő, akit az immunitás is véd. Ennek a Pallavicini György őrgrófnak kell egy olyan ügyben, amelyre vonatkozólag a nemzetgyűlésen nyilatkozott, vallomást tenni a kormány hivatalos ténykedésére vonatkozólag ott. ahol ez az ügy tulaj donképen el sem in­tézhető, a nyomozó hatóság előtt. Ellenben Nádosy Imrének nem kellett a többségi bizott­sági tagok jóvoltából meg sem jelennie a par­lamenti vizsgáló bizottság előtt. (Nemes Berta­lan: Semmi jóvoltából! Meg lett idézve, nem jelent meg!) Igaz, meg lett idézve, azonban én voltam indítványozója annak, hogy Nádosy Imrét a felettes hatósága utján is... Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy ne a frankbizottságról beszéljen. (Zaj a baloldalon.) Köteles vagyok a képviselő urat figyelmez­tetni, hogy méltóztassék a Pallavicini-féle mentelmi ügyről beszélni. (Helyeslés jobb felől.) Hegymegi-Kiss Pál: Arról beszélek, igen t. elnök ur! Épen a t. többség nem járult ahhoz hozzá, hogy Nádosy előttünk megjelenhessék, hát akkor miért akarják most Pallavicini György őrgrófot, aki itt a nemzetgyűlésen nyi­latkozott, tanuságtételre vinni a vádhatóság, egy olvan nyomozóhatóság elé, amely az ügy ezen részének tisztázására nem is illetékes? Azután méltóztassék csak megengedni, Pal­lavicini György részéről történtek itt nyilatko­zatok, hogy ő is hallotta Windischgraetztől, hogy készült a frankhamisításra, mégpedig a kormány tudtával és beleegyezésével. A több­ségi párt éles szemrehányásokat tesz itt e miatt Pallavicini őrgróffal szemben, ellenben ugyanezen szemrehányást nem teszi meg a mi­nisterelnök úrral és Teleki Pál gróffal szem­ben, holott velük ugyanezt, akár közvetve, akár közvetlenül Windischgraetz herceg közölte. Amiket Pallavicini mondott, azt egy kép­viselő^ a felelős kormánynak hivatalos tény­kedéséről mondta a parlamentben, és akkor itt a minifiterelnök ur már rögtön megfenye­gette és illetéktelen szervek elé kívánja állí­tani. Én ezt a magam részéről hatalmaskodás­nak látom, és ezzel a hatalmaskodással szem­ben az a kívánságom és óhajtásom hogy tes­sék a törvényes fórumai elé vinni az ügyet. Ha a mélyen t. többség annyira hive volt a hatalmi körök elválasztásának, hogy mikor a frankügyben a vizsgál ó-bizottság hatásköréről volt szó, akkor megvédte a bíróságok hatás­körét, ugy Pallavicini György ügyében is, amikor a kormány hivatalos ténykedéseiről és főlelősségrevonásáröl van szó, méltóztassék a hatalmi köröknek ezt a szétválasztását szin­tén megvédeni, és ne tessék megengedni azt, hogy a kérdésnek egy olyan része vitessék a nyomozó hatóság elé, amelyre nézve az 1848 :III. t.-c. rendelkezik, vagy amely csak mint rágal­mazás a sajtóbiróság előtt intézhető el. Ezeket akartam előadni. A magam részé­ről az előadó ur javaslatát nem fogadom el. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szól következik? Héjj Imre jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Ez az előttünk fekvő mentelmi ügy is tinikus esete azon ügyeknek, amelyeket különböző formák­ban már volt szerencsénk itt letárgyalni. (Zaj és mozgás a jobboldalon. — Katoók Lajoi: Nincs baj! Ki lehet már menni!) Különösen mi, szo­ciáldemokraták éreztük azt hogy hatalmi szem­Dontból kezelik velünk szemben a mentelmi ing kérdését. A többségi bizottsági tagok és a Ház többségi pártja is állandóan abból a szempont­15*

Next

/
Oldalképek
Tartalom