Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-517
A .nemzetgyűlés 517. ülése 1926. évi március hó 2-án, kedden. 181 aki ha célját nem tudta elérni, más utón próbált érvényesülni. (Felkiáltások jobbfelől: Ideálisfrankhamisitó! — Csontos Imre: A cél: a kormányt ütni, Windischgraetzet dicsérni!) Igen t, képviselő ur, én nagyon csodálkozom, hogy objektiv megállapításaimra, —• legalább is azt hiszem, nyugodtan beszélek és igyekszem a legnagyobb objektivitással beszélni — ezt a közbeszólást kockáztatja meg. Mert hiszen az igen t. képviselő ur pártjának egy igen tekintélyes és oszlopos tag*ja, Bottlik József nyilatkozott a múltkor itt a folyosón és azt mondta, hogy csak most hallgasson Windischgraetz— (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Bottlik József: Nem áll! Nem igaz! Ne tessék pletyka után indulni! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Egyszer liberális, egyszer kcnzervativ! — Bottlik József: Kinek mondtam 1 ? — Nagy Vince: Félnek, hogy Windischgraetz beszélni fog 1 ! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Már megint botlik! — Bottlik József: Ez nem igaz, erre ne hivatkozzék!) Képviselő ur! Nekem egy fültanu mondta el, hivatkozva... (Bottlik József: Álljunk meg itt! Ki mondtál Tessék megmondani!) Azt hiszem, hogy ez nem tartozik a Ház plénumára, én majd meg fogom mondani az igen t. képviselő urnák, hogy ki mondotta. (Rassay Károly — Bottlik József felé: Mindjárt meg is lehetett volna cáfolni! Csodálatos, hogy valakivel mindig tévedés történik! — Bottlik József közbeszól.) Elnök: Bottlik József képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! (Horváth Zoltán: Miért nem cáfolta meg?) Horváth Zoltán képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Vazsonyi Vilmos: Garaminál is tévedtek! — Rassay Károly: Igen; de mennyire! Elég volt már! — Pakots József: A Garamieset sem igaz?) Őrgróf Pallavicini György: A kormány vádiratában Windischgraetzet ugy állitja be, mint aki anyagi előnyök elérésére akarta ezt a hamisitást keresztülvinni. (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem áll! — Rakovszky István: Az első kommüniké ! — Pesthy Pál igazságügyminister: A vádiratban ez nem áll!) Korányi a Le Journal január 12-iki számában. (Pesthy Pál igazságügy minister közbeszól.) Ö nem közege a kormánynak! Pardon, nem tudtam, hogy el lett mozdítva a követségtől! (Pesthy Pál igazságügyininister: Vádiratról méltóztatott beszélni!) A vádiratban, igenis, utalás történik arra, (Pesthy Pál igazságügyminister: Hogy nem lehet megállapítani! Ez nem jelenti azt, hogy meg lett állapítva!) hogy Windischgraetzet anyagi célok vezették, ugyanakkor, amikor Nádosynál pedig hazafias felbuzdulásról beszél. Korányi nyilatkozata a következőképen hangzik (Olvassa): »Az ügynek semmiféle politikai háttere nincs.« Január 12-én itt volt Korányi, egy pár nappal azelőtt érkezett Párizsból. (Tovább olvas): »Windischgraetz herceget könnyelmű életmódja teljes romlásba vitte, a frankhamisitással akarta rendbehozni zilált anyagi viszonyait, de bűntársait politikai szempontok kidomboritásával sikerült félrevezetnie.« (Horváth Zoltán: Ezt Korányi mondta!) Felelős tényező-e a párizsi követ, vagy nem 1 ? Ugyancsak "Pesthy Pál igazságügyminister ur, ha jól emlékszem, a sokat hangoztatott Matin egyik számában ugy nyilatkozott, hogy a kérdés egészen ugy látszik, mintha "Windischgraetz az ő 130.000 dolláros adósságának kiegyenlítésére szánta volna el magát erre a lépésre. (Pesthy Pál igazságügyminister: Ez megváltozott! — Horváth Zoltán: Csak a kormány nem változott!) Nem lett megcáfolva àz igazságügyminister ur részéről! (Pesthy Pál igazságügyminister: Meg lett cáfolva!) Ezzel szemben a vádirat Nádosyt csak mint bűnrészest állitja be, mint aki hazája érdekeit szolgálta. (Nagy Vince: Kétségtelen! A szent hazafi!) Még kevésbé tudom bűnösöknek tekinteni azokat az állami tisztviselőket, akik ebbe az ügybe bele voltak keverve. (Rakovszky István: De Baross Gábor szabadon sétál!) Azok szegény, alárendelt tisztviselők, akik az ügyészségi vádirat szerint az országos főkapitány és Windischgraetz által lettek e frankhamisításban való résztvételre befolyásolva. Én ismerem és azt hiszem, mindnyájan ismerjük a magyar tisztviselői kart; nem tudom feltételezni, hogy egy tisztviselő — és ebben az esetben katonatisztek is, amely körülmény még megerősíti tételemet — merne-e önállóan cselekedni anélkül, hogy tudná azt, hogy neki a felelősséget nem kell vállalnia. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.\ Mert ha a magyar köztisztviselőnek van hibája, akkor ez az, hogy ő nem mer még a legsürgősebb és legfontosabb esetekben sem a saját felelősségére cselekedni, még olyan esetekben sem, amikor nem várhatja be f elsőbbségének utasításait. A magyar tisztviselőnek pszichológiájából kifolyólag is teljesen lehetetlen tehát, hogy az illetők felelősségüknek fedezése nélkül ebbe az ügybe belementek volna. (Pesthy Pál igazságügyminister: A bűnösségben van fokozat, kérem!) Azonkívül, amint tudjuk, ezek a tisztviselők mind elsőrendű válogatott emberek voltak, (Ugy van! balfelől.) nem uj, hanem régi emberek, szaktudásuknál, kiválóságuknál fogva odahelyezett emberek voltak, akiknél teljesen kizártnak tartom, hogy ők a saját szakállukra, vagy pláne egy, habár szép nevű magánember^ vagy akár az országos főkapitány ur biztatására is, aki nem volt a felebbvalójuk, ezt meg merték volna tenni. (Zaj. — Felkiáltások jobbfelől: Tehát? — Felkiáltások balfelől: Tehát mondjon le a kormány! — Rakovszky István: Jön a »tehát«! — Urbanics Kálmán: Ne csak gyanúsítani, valamit a levegőbe dobni tessék, hanem tessék bizonyítani is!) Ha nem lenne »tehát«, akkor nem szólalnék fel! (Ugy van! balfelől. — Urbanics Kálmán: Tessék megmondani! — Felkiáltások balfelől: Jönni fog!) Igen t. képviselő ur, világos, hogy csak akkor mondhatom meg, ha nem szólnak közbe. (Urbanics Kálmán: Kérem, megvárom!) Mennyire képtelen feltevés tehát, hogy ilyen bűnügyben hosszú évek során át köztisztviselők vettek volna részt, ha nem lettek volna meggyőződve arról, hogy erről illetékes helyen az illetékes tényezőknek tudomásuk van. Én tehát nem tarthatom sem Windischgraetzet, sem a többi letartóztatásban levő urakat főbűnösöknek, mert minden látszat amellett szól, hogy jóhiszeműen jártak el, ha tévesen is. Én korántsem mentem ezt a képtelen gondolatot, amellyel terveiket szőtték s amely semmi jóra nem vezethetett; de azt hitték nyilván, hogy akciójukkal a hazának használni tudnak és ez az ő egyetlen mentőokuk is. De én hibáztatom a felelős tényezőket, akik vagy nem látták ezt, vagy legalább is ugy tűntek fel ezen hosszú idő, ezen három-négy év alatt, mintha elősegitették volna ennek az ügynek elpalástolását. Nézzük a frankhamisitási ügynek, nézetem szerint három főszereplőjét: Windischgraetz
