Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-514
92 A nemzetgyűlés 514. ülése 1926, felszólalásom a házszabályokban megengedettnél tovább tartana, annak öt perccel való meghosszabbításához hozzájárulni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Február 13-ikán Dessewffy Arisztid osztálytanácsos úrtól, a háznagyi hivatal vezetőjétől a következő jelentést kaptam (Olvassa): »Méltóságos Háznagy ur! Hivatali kötelességemnek tartom Méltóságodnak alábbiakról jelentést tenni: »F. hó 11-ikén, csütörtökön a déli órákban, megjelent hivatali szobámban Dénes István nemzetgyűlési képviselő ur, s megkért, hogy Tőrincsy Istvánné irógépkezelőnőnek néhány sort diktálhasson. Erre az engedélyt megadtam. Ugyanaz nap valamivel később újra bejött Dénes képviselő ur hozzám s arra kért, hogy egy Zámborszky főterembiztos által aláirt cédulára üssem rá a hivatali pecsétet, mivel őszerinte »nem az aláírás a fontos, hanem a pecsét.« Kérésének eleget tettem, de egyben el is olvastam, hogy a rövid gépirott szöveg (ugyanaz, melyet Tőrincsynének Dénes lediktált), mit tartalmaz. A cédulának egyik oldalán az állott, hogy a r főterembiztos igazolja, miszerint nevezett képviselő urnák ugy a mult, mint a folyó évben kiszolgáltatott villamos képviselői bérletet. A másik oldalon állott a Dénes képviselő ur által fogalmazott és Írógépbe diktált azon ujabb pár sor, amely igazolja, hogy nevezett az 1925. évben április hó 30-án váltotta meg bérletjegyét. Mivel ezeket a jegyeket immár két esztendeje a főterembiztos kezeli, aláírásához a szokott pecsétet megadtam, mivel azonban egy ujságközleményből és képviselőismerőseim beKzélgetéséből tudomással birtam arról, hogy Dénes képviselő ur ellen a múlt évben elkövetett villamosjegycsalás miatt eljárás indult s a főügyészség ez ügyben nevezett képviselő ur mentelmi jogának felfüggesztését is kérelmezte, feltettem magamban, hogy utánajárok, vájjon nem tévedett-e Zámborszky a dátumban, mivel ennek a körülménynek esetleg nagy fontossága lehet a mentelmi ügy tekintetében. A következő nap az egyik képviselő ur beszéd közben szóbahozta ezt az ügyet előttem s ekkor mindjárt behivattam a főterembiztos urat Méltóságod szobájába s megkérdeztem, mily körülmények közt történt szóbanforgó tanúsítványnak részéről való kiadása s mivel az egész mentelmi ügyről neki tudomása nem volt: rövidesen közöltem vele a tényállást és a valószínű okot, ami Dénes képviselő urat arra birhatta, hogy a kérdéses igazolást tőle kérje. Ekkor kiderült, hogy az első igazolványt az elmúlt hét elején kérte tőle a képviselő ur, amit minden további nélkül — mivel az a tényeknek teljesen megfelel — Zámborszky aggály nélkül kiszolgáltatott. A második igazolást csütörtökön már készen legépelve tette elébe a képviselő ur. Zámborszky minden évben február hó végén leszámolván a villamostársasággal, nem birt irásos nyomot felfedezni arról, hogy a jegy kiváltása mikor történt, mert az évközben késedelmesen érkező ilyen kérdésekről csak a villamostársaságnak vannak feljegyzései, igy az a szolgálati jegy is, amelyet ily esetekben a főterembiztos a kiállítási illetékekkel együtt beküld. Ily viszonyok között Zámborszky nem akarta a tanúsítványt aláirni, mert az egész dologra csak igen homályosan emlékezett a pontos dátumra pedig egyáltalában nem s csak azután irta alá hosszas unszolás után az igazolást, amikor Dénes képviselő ur arra hivatkozott, hogy valami hajsza indult ellene a sajévi február hó 26-án, pénteken. tóban s azt állítják róla, hogy a múlt évben nem volt a villamosjegye kiváltva, viszont ő egész pozitive emlékezik s becsületszavát adja, hogy április 30-án, (Dénes István: Ugy van! Az emlékezetem becsületszó! — Zaj.) közvetlenül azután, hogy a Ház pénztárában májusi képviselői illetményeit felvette, mindjárt a háznagyi hivatalba jött s kiváltotta jegyét. Utasításomra a főterembiztos ur azonnal felhívta a Beszkár főtitkárát, Fehér Jenőt, s őzen beszélgetés során kiderült, hogy a Zámborszky által Dénes képviselő ur heves unszolására kiadott bizonyítvány téves, mivel a villamosvasút társaságnak adatai vannak arra, hogy a jegy kiváltása csak később (a iegycsalási eset felderítése után) történt meg. (Hedry Lőrinc: Május 12-én.) Ezekután nyomban megbíztam Zámborszkyt, hogy Dénes képviselő úrtól a tévesen kiadott igazolványt vonja vissza. Zámborszky főterembiztos ur előadja, hogy Dénes képviselő úrral nyomban beszélt, de csak huzamosabb kapacitálás után volt hajlandó a képviselő ur megigérni, hogy az igazolványt — mely szerinte nem volt ép nála — mielőbb visszaszolglátatja. Ez előtt azonban még sikertelenül kérte Zámborszkyt, hogy »tegye meg azt a baráti szívességet« s hagyja mégis nála az igazolványt, amiből neki kellemetlensége nem lesz, ő neki azonban feltétlenül szüksége volna rá védekezésül, mert szerinte ellene hajszát inditottak s itt röviden előadta azt a kellemetlenséget, ami jegyével történt. Mindezeket azért bátorkodtam Méltóságodnak hivatalos tudomására hozni, hogy az esetre, ha nevezett képviselő ur a tévesen kiállittott igazolványt vissza nem szolgáltatná, Méltóságod még idejében megtehesse mindazokat az intézkedéseket, melyeknek szüksége esetleg felmerülhet. Budapesten, 1926. évi február 13-án, mély tisztelettel Dessewffy Arisztid s. k. oszt. tan.« Én, t. Nemzetgyűlés, erre a következő átiratot intéztem az elnök úrhoz (Olvassa): »Méltóságos elnök Ur! A háznagyi hivatal vezetőjének hozzám intézett mellékelt jelentését van szerencsém Méltóságodnak tisztelettel megküldeni annál inkább, mivel a jelentésben foglalt tényállás vonatkozásban van egy, a Ház mentelmi bizottsága előtt fekvő üggyel. A jelentésben foglalt tényállás kiegészitésekép vagyok bátor Méltóságod tudomására hozni, hogy a szóbanforgó ügyet magam is kivizsgáltam időközben, Zámborszky főterembiztost szigorúan megdorgáltam, végeredményben azonban ugy látom a tényállást, hogy Dénes István képviselő ur fellépése olyan volt, amely a jóhiszemű Zámborszky félrevezetésére és befolyásolására alkalmas volt. Ezen véleményemet alátámasztja az a körülmény, hogy azt az igazolványt, melyet Zámborszkyval Dénes képviselő ur aláíratott, kifejezett Ígérete ellenére mégis fehasználta, amennyiben ezen nála levő téves igazolványról közjegyzői másolatot vétetett és azt a Beszkár igazgatóságánál bemutatta. (Dénes István: Ez nem igaz! Valótlanság! — Zaj.) Erről Zámborszky ezen vasúttársaság igazgatóságától egy hivatalos másolatot is kapott, amelyet idezártan van szerencsém mellékelni. Ezek után tisztelettel kérem Méltóságodat, hogy mindezen adatokat és ténykörülményeket a mentelmi bizottság tudomására hozni méltóztassék. Fogadja Méltóságod igaz tiszteletem és nagyrabecsülésem nyilvánítását. Budapesten,
