Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-513
A nemzetgyűlés 513. ülése 1926. évi február hó 25-én, csütörtökön. n parancsokat a börtönből! Ma is ő kormányoz! — Nagy Vince: Akkor hivta volna a királyi ügyészt! — folytonos zaj.) iülnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassék meghallgatni az előadót. Módjuk lesz a képviselő uraknak a kisebbségi vélemény előadásánál a maguk felfogását érvényesíteni. (Zaj. — Hedry Lőrinc: Megfelelően zajongani!) j&uDiiiejt István előadó: A bizottság megállapítása szerint, amelyet a tényekből vont le, semminemű indok nem forgott fenn a közlés tétele alkalmával arra, (Farkas István: Két éve feníorgott már! — Zaj.) hogy ebben az időben az országos főkapitány személyével szemben bizalmatlanságot tápláljanak. Nem volt erre semminemű ok, (Rupert Rezső: Nem jelentett neki a két év előtt vett értesülés semmit!) mert még a gyanú leghalványabb árnyéka sem merültj fel ebben az időpontban arra vonatkozóan, hogy Nádosy Imre országos főkapitánynak ehhez az ügyhöz bármily köze lett volna, még kevésbé arra, hogy abban része lett volna. (Zaj. — Nagy Vince: Csak tudott róla! — Baticz Gyula: Ártatlan frankszüzek! — Barabás Samu: Könnyű utólagosan beszélni!) De nem is foroghatott volna fenn ilyen gyanú... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Nagy Vinca: Liliomot a minister-elnök kezébe! — Urbanícs Kálmán: Az önök kezébe nem való liliom, a ministerelnök kezébe igen! — Zaj.) Csendet kérek! Rubinek István előadó: ... Nádosy Imre országos főkapitány személyével szemben akkor sem, ha a minister elnök a báró Perényi levelében jelzett információt tényleg meg is hallgatta volna. E következtetés helyes és logikus volta megállapítható báró Perényi Zsigmond saját szavaiból is, aki a bizottság előtt történt meghallgatása során (Baticz Gyula: Megbízható? — Mokcsay Zoltán: Bizony megbízható, csak legyen nyugodt! — Reisinger Ferenc: Nádosy is? — Mokcsay Zoltán: Nem NádOiSyról beszélünk, hanem Perényiről! — Urbanics Kélmán: Nádosy eljátszotta most már a megbízhatóságra való igényét! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólástól tartózkodni. (Reisinger Ferenc: Mindenesetre megbízható ...) Reisinger Ferenc képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Méltóztassék csendben maradni. (Nagy Vince: Nehéz ezt a védőbeszédet hallgatni!) Rubinek István előadó: Amint látja a t. képviselő ur, nem nehéz,. Ha valami nehézzé teszi, épen önök azok, akik nehézzé teszik. (Zaj. — Nagy Vince: Az igazság kerülgetése nagyon nehéz feladat! — Folytonos zrij. — Nagy Vince: Ezzel nem lehet elkenyni a frankügyet. — Zaj. — Szomjas Gusztáv közbeszól.) Elnök: Szomjas Gusztáv képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Nagy Vince: Itt erről a bűncselekményről van szó! — Urbanics Kálmán: Ön eljátszotta a jogát, hogy egy bűncselekményről beszéljen! — Reisinger Ferenc: Azt nem maga van hivatva megállapitani! — Nagy Vince: Kérje ugy a vád alá helyezést, mint én kértem, ne bújjon ki a felelősség alól!) Csendet kérek! (Nagy zaj. — Farkas István: Gömbös Gyula választatta meg! — Propper Sándor: Egy szangvinikus ember könnyelmű kijelentése!) Rubinek István előadó: Báró Perényi Zsigmond a bizottság előtt való meghallgatása alkalmával a következőket mondotta erről: »Sajnos, a ministerelnök ur engem nem fogadhatott másnap, de találkoztam báró Prónayval, aki nekem azt mondta, hogy a levelet átadta és a ministerelnök ur őt bizta meg azzal, hogy szigorú utasítást adjon Nádosy Imrének az eljárásra. Én teljesen nyugodt voltam, mert meg voltam győződve, hogy az ügy el van intézve.« Ha báró Perényi Zsigmondnak ezt a nyilatkozatát összevetjük az ügy során előadott ama nyilatkozatával, amely szerint a ministerelnöknek levél átadása alkalmával azt üzente a ministerelnöknek báró Prónay utján, hogy Nádosy tud a dologról, tehát tessék őt utasítani, akkor e két nyilatkozat összevetésebői tényként állapitható meg, hogy báró Perényi Zsigmond sem tudhatott semmi olyan körülményt, amelynél fogva Nádosy Imrével szemben a ministerelnöknek bizalmatlanságra indoka lehetett volna. (Ugy van! a jobboldalon.) Mert ha erre vonatkozólag a leghalványabb gyanú felmerülhetett volna, akkor nem izenhette volna a ministerelnöknek, hogy Nádosy már tud a dologról, tehát tessék őt utasítani. Az utasítás meg is történt, ugy, hogy báró Perényi Zsigmond kérte. (Esztergályos János: Csupa ártatlanság! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Egyébként báró Perényi Zsigmond vallomásának további során a következőket mondotta: »Nem is álmodtam, hogy Nádosy Imre a bűnszövetkezetnek — hogy ugy mondjam — tagja.« Kimondom tehát: tény gyanánt állapitható meg, hegy báró Perényi Zsigmond az ő levelében jelzett információjában sem közölhetett volna oly tényeket, amelyek alapján a ministerelnök Nádosy Imre országos főkapitány kikapcsolásával a vele szemben való bizalmatlanság következtében tehetett és tett volna lépéseket. (Esztergályos János: Nem igaz az egész frankhamisítás, a zsidók és a szocialisták találták ki! — Graeffl Jenő: Majd szellemeskedhetik azután! — Baticz Gyula: De volt köztük egy országos főkapitány is! — Szijj Bálint: Meg egy csodarabbi is! — Baticz Gyula: És a Zadravetz? — Farkas István: A Zadravetz csodarabbi? — Zaj. — Elnök csenget. — Propper Sándor: Meg egy csodapüspök! — Zaj jobb felől.) Elnök: Varsányi Gábor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Baticz Gyula: Második Kapisztráii János!) Csendet kérek! Rubinek István előadó: Megállapította a bizottság egyúttal azt is, hogy báró Prónay György közlése, melyet a ministerelnök úrtól kapott, és amelyet Nádosy Imrének adott át, tényleg megfelel a valóságnak. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) A közlés tényleg olyan volt, mint amilyet én itt báró Prónay György vallomása alapján ismertettem. Erre vonatkozólag meghallgatta a rendőrség Nádosy Imre országos főkapitányt is, aki vallomásában a leghatározottabban megerősítette, hogy báró Prónay Györgytől tényleg azt az utasítást kapta, hogy az ügynek nézzen utána és ha van benne valami, akadályozza meg. Ugyancsak ^ megerősiti Prónay ezen vallomásának valóságát és hitelességét báró Perényi Zsigmond vallomása is, aki ugy a rendőrség előtti kihallgatása során, mint pedig a bizottság előtti meghallgatása során kijelentette, hogy az utasítás átadása utáni második napon találkozott báró Prónay Györgygyei és báró Prónay neki szószerint ugy adta le a Nádosy Imre számára átadott utasitást, amint az a vallomásában foglaltatik.
