Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-513
66 A nemzetgyűlés 513. ülése 1926. sem mulasztási — Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Meg fogom ezt magyarázni. A ministerelnök erre a következő megbízást adta: »Menj el Nádosyhoz s mondd meg neki az előzményeket, add nevemben azt az utasítást neki, hogy nézzen utána a dolognak és akadályozza meg.« (Propper Sándor: Jól tetszett ismerni munkatársait! — Zaj.) Rátérek erre is. Szükségesnek tartom megjegyezni már most, bogy maga báró Perényi Zsigmond akkor, amikor báró Prónay Györgyöt felkérte, hogy közölje a ministerelnökkel, hogy Nádosy tud a dologról, egyúttal közölte vele azt is, hogy Nádosy meg is tudja akadályozni, tehát tessék őt erre utasítani. (Nagy Vince: Ugy van! Barátilag meg tudja akadályozni, mert benne van! — Horváth Zoltán: Kaszinói alapon! — Zaj.) Báró Prónay György — előadása szerint — a ministerelnök utasitásának vétele után még ugyanazon a napon találkozott Nádosyval, akinek a ministerelnök utasítását átadta. Vallomása szerint megmondotta Nádossoiak: »A ministerelnök úrtól jövök s az ő nevében azt a megbízást hozom neked, nézz utána ennek a dolognak, tedd meg a szükséges lépéseket és akadályozd meg ezeket a dolgokat.« (Propper Sándor: Jól ismerte a munkatársát! Az oszlopot! — Zaj.) Nádosynak kérdésére pedig, hogy ki volt az az egyén, aki a ministerelnökkel közölte ezt a dolgot, Prónay György azt mondotta: ezt a ministerelnök megnevezni nem tudja. Amidőn pedig Prónay Nádosytól azt kérdezte: vannak-e erre az ügyre vonatkozóan már bizonyos adatai, Nádosy — Prónay előadása szerint — azt válaszolta: »Igen, már nekem is vannak ebben az ügyben bizonyos adataim: Windischgíraetz foglalkozik ilyen dolgokkal. (Propper Sándor: Akkor még nem tudták, hogy ki vállalja magára a felelősséget! — Sütő József: Akkor már a mulasztások sorozata megvolt! — Zaj.) Prónay György — előadása szerint — erről a beszélgetésről, valamint az egész ügyről, missziójának teljesítéséről jelentést sem a belügyministernek, sem a ministerelnök-helyettesnek nem tett. A Genfből visszatért ministerelnöknek csak december 24-én tett erről az ügyről jelentést. (Saly Endre: Amikor már lefogták a pasasokat! — Zaj.) Időközben, december 2-án, vagy 3-án történt, hogy Nádosy Imre megjelent a külügymini steriumb an és arra való hivatkozással, hogy Jankovich Arisztid nyugalmazott vezérkari ezredest fontos s titkos misszióval óhajtja külföldre küldeni, számára futárigazolvány kiállítását kérte s egyúttal azt, hogy az ő titkos iratait diplomáciai pecséttel lássák el. (Saly Endre: Micsoda társaság! — Propper Sándor: Megmondotta Nádosy, hogy hamis bankó van benne!) Ez nem áll, ez mese. (Viezián István: Propper jobban tudja! — Zaj.) Ugy látszik, a t. képviselő urak többet tudnak a dologról! (Propper Sándor: A lapok hozták! Nem voltak kíváncsiak! Mellőzték a kihallgatását!) Elnök: Csendet kérek! Rubinek István előadó: Jankovich Arisztid december 7-én megjelent a külügyministeriumban és hivatkozással a december 2-iki, illetőleg december 3-iki^ megbeszélésre, kérte a futárigazolvány átadását és iratainak lepecsételését. Ez meg is történt és Jankovich Arisztid december 11-én el is indult végzetes útjára. (Propper Sándor: Hogy sajnálja!) December 15-én, délelőtt 11 órakor a magyar királyi külügyministeriumhoz a hágai m. évi február hó 25-én, csütörtökön. . kir. követségtől a következő távirat érkezett (Olvassa): »Jankovich, aki 14532. szám alatt kiállított futárigazolvány birtokában van, itt hamisított 2 darab ezerfrankos felváltásánál le lett tartóztatva. Hivatkozik arra, hogy az országos főkapitány által titkos misszióba küldetett ki, amiről Nuber követ is tud. Kérek távirati választ pénzváltás jóhiszeműsége tekintetében és hivatalos kiküldetés fennáll-e?« Ez történt december 14-én. (Propper Sándor: És Walko még hivatalban van!) Erre december 15-én, nyomban a sürgöny vétele után a külügyministerium (Zaj a balés a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) a következő táviratot küldötte (Olvassa): »M. kir. követségnek Hága. 8. szám alatti távirati jelentésére: pénzváltás kétségtelenül jóhiszemű. Kiküldetés fennáll.« (Propper Sándor: Még egyszer rá adta az ország erkölcsi pecsétjét!) Másnap, december 16-ikán érkezett egy második távirat a hágai magyar királyi követségtől a következő tartalommal. (Propper Sándor: Mikor már egy láda bankót találtak!) (Olvassa): »Szigorúan bizalmas. Itteni külügyministerium közli, hogy Jankovich Arisztidnek Amsterdamban megtalált podgyászában egész koffer hamis bankjegy találtatott.« A távirat december 15-ikén adatott fel, 16-ikán érkezett a külügyministeriumhoz s erre a távirat vétele után közvetlenül december 16-ikán a következő választáviratot küldötte a külügyministerium. (Olvassa): »Tartózkodjék Jankovich érdekében minden intervenciótól, ottani hatóságokkal kérem szükség esetén közölni, hogy Jankovich Arisztid, tekintettel volt ezredesi minőségére és futár ritkasága miatt alkalmi futárként használtatott fel. Lehetőség szerint szerezzen erről az ügyről az ottani hatóságoktól további bizalmas információkat és azokat jelentse táviratilag.« Ugyanazon a napon, december 16-ikán a hágai követségtől egy harmadik sürgöny ér1 kezett, amely a következőket tartalmazta. (Olvassa): »Külügyministerium értesít, hogy tegnap esti információja megerősítést nem nyert. Jankovich ügyében itteni rendőrség kimerítő jelentését csak a délután folyamán várja.« Ezen táviratváltást december 17-ikén Khuen-Héderváry Sándor a ministerelnökkel közölte. Ug'yanazon vagy az azt követő napon, december 18-ikán a ministerelnököt felkereste Nádosy országos főkapitány, aki közölte a ministerelnökkel annak kérdésére, hogy az ő utasítását, amelyet Prónay utján küldött, megkapta, annak azonban eleget nem tett; hibásnak érzi magát, hogy annak alapján nem járt el. Erre a ministerelnök utasította őt, hogy ebben az ügyben felettes hatóságának, a belügyministernek haladéktalanul kimerítő jelentést tegyen. (Propper Sándor: Szegény, ártatlan pénzhamisítók!) A következő napon, december 19-ikén a ministerelnök a belügyminister úrral beszélt s emiitette neki a belügyminister, hogy Nádosy országos főkapitány ebben az ügyben jelentést nem tett, amire utasította a ministerelnök a belügyministert, hogy most már ő kérjen Nádosytól haladéktalanul kimerítő jelentést, (Horváth Zoltán: Kihallgatta Nádosyt, otthagyta hivatalában, sőt autózott vele!) Ebben az ügyben az első közlemények december 20-ikán az esti lapokban jelentek meg Budapesten. Másnap, december 21-ikén a belügyminister magához kérve Marinovich Jenő budapesti főkapitányt, utasitotta őt, hogy ezen hírlapi közlemények alapján a nyomozást ha-