Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-512
56 A nemzetgyűlés 512. ülése 1926, interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Pefrovics György jegyző (olvassa): »Interpelláció a külügyminister úrhoz : Mily álláspontot foglal el a magyar kormány Benes külügyminister ur által a cseh parlamentben tartott és a cseh magyar viszonyt tárgyaló beszédével szemben? Budapest, 1926. évi február hó 23-án. Rakovszky István s. k., nemzetgyűlési képviselő.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó ! Rakovszky István : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Sokszor hallottuk azt a szemrehányást, hogy a t. kormány külügyi politikája tekintetében homály uralkodik. Mi nem tudjuk a magyar kormány orientációját a külügyi politika terén. Egy nagyon fontos nyilatkozat hangzottéi a prágai parlamentben február 16-án Benes külügyminister részéről. Ez a nyilatkozat két részre oszlik : Az egyik rész foglalkozik a frankhamisítással, a szokolhamisitással. Ezzel én most annál kevésbé kivánok foglalkozni, mert hiszen ez az ügy a holnapi ülés napirendjére van kitűzve. De nem kívánok most ezzel foglalkozni azért sem, mert Benes külügyminister urnák egyik nyilatkozatából teljes megnyugtatást nyertem a tekintetben, hogy ezek az ügyek... (Pat ácsi Dénes : Menjen hozzá!) Ha a t. közbeszóló Patacsi képviselő ur egy kis nyugalommal lett volna, azt hiszem, ő is ugyanarra az álláspontra helyezkednék Benes nyilatkozata tekintetében, amelyre én helyezkedtem, mert Benes minister ur abban épen azokra hivatkozott, akiket Patacsi t. képviselő ur holtig támogat, és ez a magyar kormány. T. i. azt mondja Benes (olvassa): »A magyar kormány minden külső nyomás nélkül ki fogja terjeszteni a nyomozást a mi esetünkre« — t. i. a szokolhamisitás esetére. »Amennyiben ez nem történnék meg, ugy fentartjuk magunknak a jogot a további eljárásra.« Ennek a nyilatkozatnak bevezető része megnyugtat engem és talán Patacsi Dénes t. képviselő urat is az ő hazafias érzetében, hogy erre a szokoiügyre a magyar kormány érdeme következtében teljes világosság fog derülni, és az a fenyegetés, amely a nyilatkozat másik részében foglaltatik, nem fog érvényesülni. Ezt annál inkább remélem, mert ahogy futólag átolvastam a frankbizottság jelentését, ebben a szokol-ügyre nézve egy kis hézagot találok, amely Schober osztrák minister és Rintelen osztrák helytartó szerepére vonatkozik, amire nézve a frankbizottságban bizonyos akták felolvasásra kerültek, amelyek azonban hiányoznak ebből a jelentésből. Biztos vagyok abban, hogy a t. ministerelnök ura frankbizottság jelentésének tárgyalása kapcsán nekünk a szükséges felvilágositásokat e tekintetben meg fogja adni. A cseh külügyminister ur azután a következő nyilatkozatot tette (olvassa) : »A magyar politika szomszédaival szemben a se béke, se háború elvét követi és jogtalanságok hangoztatásával azt hajtogatja, hogy Közép-Európában nem lehet béke mindaddig, amig a trianoni békeszerződés fennáll. Benünket — úgymond Benes — ez a politika nem zavar nyugodt, békés munkánkban, a mi érdekünk kétségtelenül megköveteli, hogy a magyar nép, amely ártatlan ebben a frankhamisitási afférben, épugy teljes információt kapjon ebbben az ügyben, mint a nemzetközi nyilvánosság.« Most jön az a fontos passzus, amely miatt én felszólalok (olvassa) : »A eseh kormány változatlanul azon az állásponton van, hogy akár ma, akár bármikor hajlandó Magyarországgal a népszövetség égisze alatt középeurópai biztonsági szerződésre lépni és minden pillanatban hajlandó ennek az eltökélt szándékának bizonyítékait adni.« évi február hő 2é-én, szerdán. (Halász Móric : El is hisszük ! — Patacsi Dénes : Azzal én nem kötök paktumot soha ! — Reisínger Ferenc : Ki kérdezi magát, hogy mit köt í Törődnek itt azzal, hogy maga mit akar ? — Mozgás és zaj a jobboldalon.) Dacára annak, hogy konstatálni kivánom, hogy, sajnos ebben a nyilatkozatban nincsenek meg eddig azok a biztosítékok, nincsenek meg (Szomjas Gusztáv : No most !) — én nagyon megfontolom, hogy mit akarok mondani — nincsenek meg azok a premisszák, amelyek eddig olyan légkört terjesztettek volna v hogy csupán erre a nyilatkozatra egy akciót alapithatnánk, de én ezt annyiban mégis örvendetesnek találom, hogy ez az első nyilatkozat egy entente-kormány részéről, amely annak a kívánságnak ad kifejezést, hogy Magyarországgal a viszonyokat rendezze. (Szomjas Gusztáv : Látjuk, hogy mennyire keresi a barátságot a frankügyben. — Bogya János : Uj Trianon !) A képviselő ur azt mondja, hogy uj Trianon. CBogya János : Igen ! Nagyon nehezen törődik bele, talán nem is törődik bele a magyar nemzet a 'régi Trianonba. — Lendvai István : Nem is szabad beletörődnie !) Annál kevésbé lehet egy uj Trianonról beszélni. Ez teljesen ki van zárva. (Helyeslés a balközéven.) Ha valami következménye van ennek a Benes minister ur által tett nyilatkozatnak, az nem az, hogy súlyosbítani kell Trianont, hanem enyhiteni kell. (Öster József : Ez nincs benne !) Ez igy nincs benne, de mindenesetre nem lehet ezt ellenséges lépésnek stigmatizálni. Épen azért tettem kérdést a kormányhoz : mi az álláspontja a kormánynak ? A kormány ismeri a helyzetet, tudja, megvannak-e a lehetőségek. A kormánynak rendelkezésére áll a kellő diplomáciai kar, amelynek révén tudhatja, ezeknek információiból értesülhet arról, hogy a helyzet a kellő biztonságérzetet kölcsönzi-e a_ kormánynak ahhoz, hogy azt mondja, igenis eljött az az időpont, amelyben mi itt tárgyalásokba bocsátkozhatunk, vagy nem. Semmi egyebet nem kívántam mai interpellációmmal elérni, mint azt, hogy ismerjük meg a minister urnák, a kormánynak álláspontját e kérdésben, Ha nincs álláspontja, ez külpolitikai tekintetben nagyon súlyos mulasztás. Lehet az az álláspontja, hogy igenis mi szintén készen vagyunk megegyezni. Lehet az az álláspontja, hogy most még nincs itt az az időpont, amelyben mi tárgyalásokba bocsátkozhatunk, Azt is ki lehet nyilatkoztatnia a kormánynak, hogy ilyen. és ilyen körülmények között tárgyalásba bocsátkozunk. Hanem, ha egy szomszédállam külügyministere, aki, akármi a nézete a t. képviselő urnák, akármilyen véleménye van a t. többségnek, mégis igen nagy és fontos szerepet játszik Európa politikájában (Östör József: Sajnos ! — Lendvai István : De tény!) tény és ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy sajnos, annál inkább kell álláspontjának lenni a kormánynak, (Szomjas Gusztáv: Van is álláspontja!) akkor a kormánynak nyilatkoznia kell, hogy az ő nyilatkozata következményeinek elejét vegye. E helyett ugyanazt a nembánomságot látjuk, amelyet eddig láttunk külpolitikánkban. Azt hiszik, hogy ha mi, mint a struccmadár, fejünket a homokba rejtjük, semmi baj nincs az országbanl Ez a nembánom ság az oka annak az izoláltságnak, amelyben mi külpolitikai tekintetben vagyunk. Már az internacionális illem szempontjából sem lehet ezt felelet nélkül hagyni. (Zaj. — Lendvai István: Daruváry elment a cseh köztársaság jubileumi ünnepélyére! — Zsilinszky Endre: Hogy lehessen hinni abban, hogy a jóindulat nyilvánul meg Magyarországgal szemben ebben a beszédben!
