Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-512

A nemzetgyűlés 512. ülése 1926. évi február hó 24-én, szerdán. 47 interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Felkiáltások : Megadjuk !) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik Györki Imre képviselő ur interpellációja. Minthogy a képviselő ur — ugy látom — nincs jelen, interpellációja töröltetik. Következik Kun Béla képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék azt felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): »Interpelláció a kereskedelmi és népjóléti minister urakhoz a hódmezá vásárhelyi Nagytakarékpénztár Kossuth-téri bérházának posta céljaira, — állami épitkezés helyett — megvásárlása tárgyában. 1. Hir szerint a postakincstár a kereskedelmi minister ur hozzájárulásával, ministertanácsi felhatalmazás alapján, megvásárolta a hódmezővásárhelyi Nagytakarékpénztár Kossuth-téri egyemeletes bérházát öt milliárd koronáért. Ha ez igaz, miért adta ehhez hozzájárulását a kereskedelmi minister ur, holott a hódmező vásár helyi ipartestület még 1925. december 22-én memorandumban kérte ugy őt, mint a ministerelnök urat ezen adásvételi ügylet jsztornirozására, a két épület vásárlása helyett uj épitkezés elrendelésére s igy a nagy munkanélküliség enyhitésére ; hasonló felterjesztéssel élt a hódmezővásárhelyi munkásság is, de ezen memorandumukra mind a mai napig válasz nem érkezett, hogyan történhetett ez meg 1 2. Összeegyeztethetőnek tartja-e a kereskedelmi minister ur — s amennyiben ministertanácson tárgyalás alá s igy tudomásvételre került az ügy, a népjóléti és munkaügyi minister ur is — ezen kész épületvásárlást azzal a beruházási kormányprogrammal, mely uj épitkezések elrendelése s igy munkaalkalmak nyújtása által hirdeti a szociális bajok enyhítését s ugy a tengődő kisiparosok, mint az ipari és földmunkások részére fokozott kenyérkereseti lehetőségek megadását 1 3. Hajlandó-e ezek alapján a népjóléti és munkaügyi minister ur ezt a Hódmezővásárhelyen általános megbotránkozást okozó adásvételi ügyletet a ministertanácson sztorniroztatni s a szóbanforgó 5 milliárd korona erejéig a posta részére állami épitkezés megkezdése iránt haladéktalanul lépéseket tenni ? 4. Hajlandó-e a kereskedelmi minister ur a nemzetgyűlésen nyilt választ adni arra : miképen jutott szerződésaláirásig ez az adásvételi ügylet, ki volt vagy kik voltak az előzetes tárgyalások alkalmával befolyással az állani elhatározására, mint ajánló vagy ajánlók, hogy a beruházási Programm ellenére ez a takarékpénztári bérház megvásároltatott, mégpedig hódmezővásárhelyi illetékes körök véleménye szerint drágábban, mint amennyi a háznak jelenlegi forgalmi értéke ? 5. Hajlandó-e a kereskedelmi minister ur sürgősen vizsgálat tárgyává tenni : miképen találták ^ a kiküldött állami szakértők postahivatal részére alkalmasnak a szóbanforgó épületet, holott 1917-ben, mikor a takarékpénztár által már egyszer az épület az államnak megvételre felkin áltatott, ugyancsak állami szakértők az épületet alkalmatlannak, meg nem felelőnek tartották ! 6. Kérdem a kereskedelmi minister urat : miképpen történhetett az meg, hogy 1925 tavaszán, mikor Hódmezővásárhely polgármestere feliratot intézett a kormányhoz a város központján lévő Vékes-féle telken postaépület emelése iránt s hivatkozott a megdöbbentő mértékben növekvő munkanélküliségre, akkor azt a hideg elutasitó választ kapta a kormánytól, hogy építkezésre nincs pénz, s ime 7—8 hónap múlva az államnak van 5 milliárdja egy kész épület megvásárlására, NAPLÓ. XL. de most sincs pénze Hódmezővásárhelyre vonatkozólag épitkezés megindítására, s igy a munkanélküliségnek tettekben való orvoslására 1 7. Ezek folytán hajlandóak-e a kereskedelmi és népjóléti minister urak a ministertanácsnak sürgős előterjesztést tenni a fentebb jelzett bérházvásárlási üzlet megsemmisítésére nézve 1 Tisztelettel Kun Béla.« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kun Béla : T. Nemzetgyűlés ! Noha a sistergő politikai kohóban uj és uj szenzációk forrnak, amelyek lekötik a nemzetgyűlés és a nagy nyilvánosság figyelmét és felizgatják a kedélyeket, mégis nem mulaszthatom el, (Szomjas Gusztáv : Mi nem izgulunk!) — rendben van, de én sem izgulok — hogy a nemzetgyűlés figyelmét egy látszólag vidéki, lényegileg azonban az országos szociális problémába, a kisipari és munkanélküliségi általános kérdésbe belekapcsolódó olyan ügyre felhívjam, amely ügy, ha gyorsan közmegnyugvásra el nem intéztetik, vonatkozásaiban magára a kormányfelelőssegre igen sötét árnyékot vet. Mivel interpellációm indokolása esetleg a házszabályokban biztosított határidőn túl is terjedhetne, kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni, hogy interpellációm indokolásánál az előirt időn kívül még 10 percet igénybevehessek. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a képviselő urnák az engedélyt megadni, hogy beszédidejét tíz perccel meghosszabbítsa? (Igen!) A Ház hozzájárult, hogy a képviselő ur az előirt időnél 10 perccel tovább indokolhassa meg interpellációját. (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk! — Rothenstein Mór: Milyen gavallérok ! Egy hang a jobboldalon: Magának nem!) Kun Béla: Annál szomorúbb ez a dolog, inert az igen t. ministerelnök urnák, aki Hódmezővásárhely egyik kerületét képviseli a nemzetgyűlésen és igy szorosabb nexusban tartozik lenni ezzel a várossal, és a t. kereskedelemügyi minister urnák, aki a nyáron épen Hódmezővásárhelyen rendezett ipari és mezőgazdasági kiállítást megnyitotta és ott a kisipar védelméről szép szózatot zengedezett, módjukban állott volna megakadályozni azt, hogy ezt az interpellációmat előterjesszem, módjukban állott volna megakadályozni azt is, hogy ez a dolog odáig fajuljon, hogy ma Hódmezővásárhelyen az egész városban arról beszélnek, hogy ennek az ügynek hátsó rugói nem mindenben fedik a szalonképességet, magyarán mondva, hogy hiba van a kréta körül. A kapcsolatos egészen vaskos magyar megjegyzéseket természetesen nem akarom itt reprodukálni. Mindez elkerülhető lett volna, ha a t. ministerelnök ur, a kereskedelemügyi minister ur és a népjóléti minister ur idejében intézkednek. Végtelenül sajnálom, hogy a t. ministerelnök ur, akit közvetlen közelről érint ez a kérdés, épen interpellációm elmondásának kezdetekor a teremből kiment, (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) és sajnálom, hogy a népjóléti minister ur és a kereskedelemügyi minister ur, akiket interpellációm szintén igen közelről érint, (Malasits Géza: A kisiparos csak szavazónak kell!) szintén nincsenek itt. Higgyék el a t. minister urak, nem nekem ártanak ezzel, hanem ártanak az ügynek és ártanak saját maguknak. Arról van szó, hogy a hódmezővásárhelyi postahivatal részére uj épitkezés elrendelése helyett egy jelenleg lakások és üzletek céljára szolgáló egyemeletes takaréki bérház vásároltatott meg öt milliárd korona értékben az állam által, amely vétel a hódmezővásárhelyi iparosság, munkásság, sőt a közvélemény tiltakozása ellenére, amint tudom, ministertanácsilag is jóváhagyott. Mégis, amint bizonyítani fogom, a m in ister tanács ezen 8