Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-512

A nemzetgyűlés 512. ülése 1926. fegyelmi tárgyalásain felvett jegyzőkönyvek szégyenletesen dokumentálják a Vándori Dezsők kenyérfosztó szereplését. A jutalom nem maradt el, hiszen a kurzus őt is direkcióba ültette a kisegítő iskolába, tán valamely elüldözött kartársa helyébe. De itt valami megint történik, valami ujraátvedlés. De a demokráciának ezerszemű ellenőrzése figyel és vigyáz, hogy gonosz szándékú átvedlések épen a haladás és fejlődés kárára többé ne sikerüljenek.« A cikk tartalma az 1914. évi XLI. te. 1. §-ába ütköző, a 3. §. 1. és 2. pontja szerint minősülő, a 9. § értelmében felhatalmazásra hivatalból üldözendő, sajtó utján elkövetett rágalmazás vétségeinek tényálladékait látszik feltüntetni. A cikk aláirás nélkül jelent meg. A nyomozás során Vanczák János nemzetgyűlési képviselő, felelős szerkesztő a cikk szerzőjét felhivás ellenére sem nevezte meg, igy a sajtójogi felelősség őt terheli. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncselekmény és nevezett képviselő személye között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, tehát javasolja a t. Nemzetgyűlésnek, hogy Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogát ez ügyben függessze fel. Elnök: Esztergályos János képviselő ur kivan szólani! Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Akaratom ellenére ismételten fel kell szólalnom a mentelmi bizottság igen t. előadójának előterjesztése miatt. Napok óta, talán azt mondhatnók, hetek vagy hónapok óta állandóan azt hangoztatjuk, hogy a mentelmi bizottság jelentéseiből azt állapítjuk meg, hogy mi szociáldemokraták, akik itt ülünk ezeken a padokon, vogelfrei-ok vagyunk, sőt vogelfei-ok vagyunk nemcsak mi, hanem egész pártunk, a párt sajtója, a párt sajtójának irói mind vogelfrei-ok. Ezt semmi sem bizonyitja jobban, mint a mentelmi bizottság általam nagyrabecsült előadójának mostani jelentése. Mélyen t. képviselőtársaim, ismét egy uj zaklatási esettel állunk itt szemben. Én megértem, ha biróság megy valaki, aki erkölcsi és politikai szempontból kifogástalan és tiszta. Megértem, ha egy ilyen ember a rajta elkövetett állitólagos sérelmet megtorolni, megbüntetni óhajtja. De, amiként méltóztattak hallani, ebben az esetben a cikk szerint is olyan emberről van szó, aki becsületét keresi... (Lendvai István közbeszól.) A tisztelt fakirpótlék képviselőtársam, legyen olyan kedves, ne zavarjon... (Lendvai István: Ön azonban határozottan aktiv Caruso! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos János: ... akinek olyan politikai múltja van, amely egyáltalában nem predesztinálja arra, hogy ő becsületes magyar ujságirók ellen támadjon és nem teszi őt alkalmassá arra, hogy a magyar nemzetgyűlés egyik ujságiró tagját kikérje. Ha ez lehetséges és szabad, akkor egy magyar uj ságirónak, akit a sorsa azzal ver meg, hogy idekerült ezekre a padokra, (Lendvai István: Ön miért nem tért ki ez elől az Istenverése előli) attól a pillanattól kezdve, amikor idekerül, le kellene tennie a tollat, le kellene mondania arról, hogy igazsága érdekében tollal és szóval harcoljon. (Lendvai István: A vörös Caruso!) Mint méltóztatnak látni, itt egy magyar hirlapiró legjobb meggyőződése és tudása szerint megirta, hogy az általam nem ismert ur a kommün alatt olyan hangos volt, mint amiévi február hó 24-én, szerdán. 37 lyen hangosak nagyon sokan voltak, akik később, mint ahogyan a cikkben van, átnyergeltek, nyerget és paripát fehérre meszeltek, felültek rá és uj erkölcsök, uj közéleti erkölcsök nevében (Zaj.) iparkodtak a bosszú pallosával lesújtani mindenkire, akiben nem volt meg születése révén az a tehetség;, hogy egyszer huszonnégy óra alatt, vagy talán rövidebb idő alatt is átnyergeljen. Itt egy tipikus esete van a zaklatásnak, mert hiszen méltóztattak hallani, hogy ebben a cikkben meg van állapitva és valószinüleg nagyon sokan ismerik az urak közül azt, akit nekem nincs szerencsém ismerni, akiről itt szó van. Ez az ur üldözte a magyar tanitóságot, valószinüleg nagyon hangos volt a kommün alatt, valószinüleg a legnagyobb vörös gombot ő tűzte fel a mellére és valószinüleg ő volt egyik legnagyobbika azoknak, akik mindenkit elvtagadónak neveztek, aki nem tűzött fel legalább is akkora vörös gombot, amekkorát ők hordtak. Sok ezren és tizezren vannak a magyar tanitóság közül azok, akik az ilyen uraknak annakidején bedőltek. (Lendvai István: Az egész országban nincs olyan sok tizezer tanitó!) Nagyon sokan vannak a magyar köztisztviselők és tanitók közül, akik meghajoltak és utánuk mentek, engedtek ezen urak terrorjának, bolsevizmusának és látjuk, hogy amikor felültek a fehér lóra, amikor átnyergeltek és átfestették magukat, egyszerre ők lettek az erkölcsbírák, ők kiáltották leghangosabban a halált azokra, akiknek nem volt módjukban ilyen gyorsan átnyergelni. Ha már most ezt tudjuk, hogy igy volt, — mert igy volt — ha tudjuk, hogy az ilyen uraknak nyomában mennyi könny, szenvedés, nyomor, halál fakadt, akkor a nemzetgyűlésnek kötelessége megálljt kiáltani ennél a kérdésnél és nem szabad megengedni a magyar ujságirás tisztességének szempontjából, de nem szabad eltűrni a nemzetgyűlés tekintélyének szempontjából sem azt, hogy olyan emberek, akiknek múltja politikai szempontból súlyos birálat tárgya lehet, eljöjjenek ide és a nemzetgyűlés tagjait zaklassák, a nemzetgyűlés tagjainak kiadatását kérjék. (Lendvai István: Ennek a Loreley-hangnak nem lehet ellentállni. — Derültség és zaj. — Elnök csenget.) Mindezek alapján tisztelettel arra kérem a nemzetgyűlést, hogy miként a másik két esetben megtalálta a helyes utat és álláspontot, ebben az esetben is méltóztassék ezt megtalálni és Vanczák János mentelmi jogát ne méltóztassék felfüggeszteni. (Zaj.) Elnök: Ha senki sem kivan szólani, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. A most tárgyalt ügyben a mentelmi bizottság javaslata az, hogy Vanczák János képviselő ur mentelmi joga felfüggesztessék. Kérem azokat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház elfogadta a mentelmi bizottság jelentését. Következik gróf Apponyi Antal nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügye az 1013. számú jelentés alapján. Az előadó urat illeti a szó. Nánássy Andor előadó: T. Nemzetgyűlés! A budapesti kir. főügyészség gróf Apponyi Antal nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető járásbíróság megkeresése^ szerint ellene a kir. ügyészség párviadal vétsége miatt eljárást inditott. Megállapittatott, hogy nevezett képviselő