Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-522

A nemzetgyűlés 522. ülése 1926. kormányra nézve abszolúte nem hízelgő és nem kedvező. A francia ministerelnök nagyon udva­rias formában megmondta azt, hogy a magyar népet nem szabad összetéveszteni és felelőssé tenni azért, ami itt a frankhamisítás körül tör­tént. A mi álláspontunk is ez. (Felkiáltások jobb­felől: A mienk is!) És épen ennél az álláspon­tunknál fogva a leghatározottabban azt tart­juk, hogy a frankhamisitást sürgősen és a leg­erélyesebben ki kell vizsgálni, és mert ez a kor­mány idáig felfogásom szerint elmulasztotta, ezáltal a mulasztás által bizonyos fokig a kor­mány azonosította magét ezzel az üggyel. (Esz­tergályos János: Felelősségre lesz vonva! — Csontos Imre: Meghal a világ!) Időszerű volna tehát hogy arról is beszéljünk, hogy a kormány jogi felelőssége is megállapittassék. Nagyon érdekes folyosói nyilatkozat hang­zott el a múlt hét folyamán Bottlik József kép­viselőtársunk részéről, amely ugy szólt, hogy az ország közvéleménye és az a közönség, amellyel a képviselő ur érintkezik, valahogy Ugy fejezte ki magát: jobban elitéli azt az el­lenzéki álláspontot, amely a frankhamisítás kérdésével foglalkozik, mint magát a frank­hamisítást. Én nem tudom, hogy a képviselő urnák a frankhamisitókkal szemben igen szim­patikus ez a nyilatkozata a közönségnek mi­lyen rétegére támaszkodik, az azonban bizo­nyos, hogy én ugyanabban a városban élek, ahol a képviselő ur, ott érintkezem polgári ré­tegekkel, az üzleti világgal épen ugy, mint munkásrétegekkel és leszámitva a közönségnek igen jelentéktelen számú részét, általánosság­ban a legkeményebben Ítélik el a frankhamisí­tás tényét (Esztergályos János: Az egész or­szágban mindenütt!) és a frankhamisításról ugy beszélnek maguk a polgárok, kereskedő­emberek, üzletemberek, mint amely egy ujabb szerencsétlenséget zúdított erre az országra. (Bottlik József : Én is igy beszélek róla, de önök túlozták ezt a szerencsétlenséget!) Ezt az ügyet a polgárság széles rétegei ugy Ítélik meg, hogy ha a kormány kellő eréllyel és kellő időben neki feküdt volna a frankhamisítás gazságá­nak kiderítésére és megbüntetésére, akkor ren­geteg gazdasági bajt lehetett volna az ország fejéről elhárítani. (Propper Sándor: Csak a bor­sodi liberális párt látja ezt másként!) Mindez épen az ellenkezőjét bizonyítja an­nak, . mintha. a közvélemény mi ellenünk for­dult volna, akik a frankhamisitást a leghatáro­zottabban elitéljük és akik elitéljük a kor­mánynak azt a szerepét is, amely à frankha­misitás körül megnyilatkozott. Az utóbbi idő­ben igen sűrűn megnyilatkozik az- a készség a túloldalon^ hogy ezt az ügyet mellékvágányra tereljék ugy, mint hogyha az egyes legitimista mágnások volnának a hibásak, akik megnyilat­kozásuk szerint hallottak, tudtak — nem aka­rom részletezni a dolgot — ezekről a különböző pénzhamisitási ügyekről és mégsem léptek fel annak idején. A tegnapi vitánál mutatkozott az a törekvés, hogy mindenáron igyekeznek- az ügyet áttolni arra a térre, hogy a felelősséget ezeknek az uraknak kellene viselniök. A ma­gam részéről; nem látok egyebet, mint azt a készséget, azt az akaratot, hogy a frankügyet igy mellékvágányra kellene terelni, de meg­nyugtatom a túloldalt, hogy bármily keményen igyekezzék" is ezt az ügyet mellékvágányra te­relni; sem mi nem vagyunk hajlandók ehhez segédkezet nyújtani, sem a nagy közvélemény nem hagyja magát megtévesztetni, amely na­gyon is látja, hogy ebben a nemzeti szerencsét­lenségben kiket terhel a felelősség. (Esztergá­lyos János: A.kormányt: és az egységes pártot! évi március hó 20-án, szombaton. 3S7 — Bottlik József: Még maga sem hiszi el! — Propper Sándor: Hát ki a felelős! Hatalmát felelősség nélkül gyakorolni nem lehet!) Én csak néhány körülményre akartam ki­terjeszkedni, s beszédemet azzal fejezem be, hogy a kormány felelősségét a magam részé­ről is világosán látom. Látom azokat a mulasz­tásokat, amelyek itt a nyomozás megindítása körül történtek, látom annak az óriási szimpá­tiának megnyilatkozását, amely ebben a kér­désben a túloldal és a kormány tagjai részéről megnyilatkozott s ezzel szemben azt az ellen­szenvet, amely az ellenzékkel szemben nyilat­kozott meg, amely ezt az ügyet a maga teljes valójában akarja feltárni, hogy ezállal meg­történjék az, hogy a külföldi közvélemény va­lahogy össze ne tévessze a frankhamisitókkal, a frankhamisitást barátságosan takargatni akarókkal a nemzetet, a magyar népet, mert meg vagyok róla győződve, hogy amennyiben ebben a kérdésben hazafias cselekmény történt, az az egyedüli hazafias cselekmény az volt, amely oda irányult, hogy az országot, a népet élesen külön válasszuk a takargatóktól, a ha­misítóktól. Ezzel teszünk a hazának, az ország­nak szerintem hazafias szempontból a legna­gyobb szolgálatokat. Épen azért én a kisebbségi véleményt fo­: gadom el. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső­haloldalon.) Elnök: Szólásra következik Bottlik József ; képviselő ur! Bottlik József: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! ! Halljuk!) Mihelyt egy bűncselekményben po_­litikai vonakozások jelentkeznek, mindjárt megjelenik az a törekvés, hogy az ügy felduz­zasztassék, és ezáltal kicsapjon a maga termé­szetes medréből. Ez a törekvés jelentkezik ma is, nemcsak idebenn, — mert hisz ez másod­rendű jelentőségű — hanem jelentkezik kintről is, jelentkezik külföldi tényezők, politikai pár­tok és sajtóorgánumok részéről, nyilván az or­szággal szemben való célzattal, nekünk tehát elsősorban ennek a cselekménynek jelentőségét annak helyes mértékére kell visszavezetni, az­után pedig meg kell állapitanunk azt, micsoda célok azok, amelyek külföldi ellenfeleinket ellenünk vezetik. (Halljuk! Halljuk!) Ha egy cselekménynek nemcsak büntető­jogi, hanem politikai részét is mérlegelem, meg kell állapitanom, vájjon egyáltalában alkal­mas volt-e ez a neki imputait célok megvaló­sítására, mert ha a politikai jelentőséget mér­legelem, ugy első ós utolsó sorban azt kell megállapitanom, hogy a cselekmény alkalmas volt-e állítólagos céljainak az elérésére, avagy nem volt-e egyéb mint fantasztikum, amelynek • eredményessége már eleve ki volt zárva í (Klá­'• rík Ferenc: Amelyről tudott a niinisterelnök ! ur is!) Ez egy későbbi kérdés, amelyre rövide­sen rátérek. Vájjon à frankhamisitók a maguk primi­| tiy elgondolásával, az egész akció hóbortos el­! rendezésével tudtak volna-e annyi hamis fran­| kot forgalomba hozni, hogy ezáltal a francia i hitelt érintsék, vagy .tudtak volna-e ezáltal olyan anyagi eszközökre szert tenni, amelynek < révén a kisentente-államok bármelyikének I nem hogy politikai hátrányt, hanem még csak ; kellemetlenséget is tudtak volna okozni? (Sze­| der Ferenc: Magyarázza ezt meg a franeiák­| nak!) Nem vagyok a francia parlament tagja, ! hanem a magyar parlamenté és igy csak itt | beszélhetek. (Zaj a szélsőbaloldalon. :*-* Elnök [ csenget.) -; ; : . t . . AK ; eredmények megmutatták, hogy ez â i bűncselekmény az első kísérletnél összeomlott; 55*

Next

/
Oldalképek
Tartalom