Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-519

A nemzetgyűlés 519. ülése 1926. nem történhetik meg békés utón; ha meg akar- ; juk a trianoni szerződést változtatni, erre csalk i agy mód van: bent állandó feszültséget tar- ! tani, állandóan nyugtalanitani a kedélyeket s ; ezzel kifelé azt a látszatot kelteni, hogy ezek t a forrongások, ezek az izgalmak, ez a meg nem j nyugvás onnan származik, hogy rossz a trianoni szerződés. Bent tehát — amint az illető mondotta — állandóan fenn kell tartani azt a hat év óta tartó feszültséget, kifelé pedig állandóan nyugtalanitani kell a szomszédokat, nyugtalanitani azért, hogy bebizonyíthassuk Európának azt, hogy a trianoni szerződés káros és veszedelmes, hogy bebizonyitsük Magyarország életképtelenségét. Ez lett volna ezeknek az uraknak célja, s ennek a célnak érdekében hamisitották a frankokat, hogy ezzel azután meg tudlják teremteni a pénzügyi alapját azoknak a balga és ostoba tervekneik, amelyeket kieszeltsk, és amelyek egy részének megvalósitása már is rettenetes kárt okozott a magár népnek és Magyarországnak. Elnök ur, kérnék egy kis szünetet. Elnök: Az ülést fél órára felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) i Elnök: Az ülést újból megnyitom. I A szó folytatólagosan Malasits képviselő urat illeti meg. Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Már a szünet előtt rámutattam azokra a célokra, amelyeket ha nem is bevallottan, ha nem is nyiltan, de burkoltan mindenesetre követtek a frankhamisitók. Ebben a tekintetben azt kell mondanom, hogy azok az urak, akik a frankhamisítást elkövették, — hogy igy fejezzem ki magamat — társadalmi réteget alkotnak, melynek viselkedése nagyon sok hasonlóságot mutat a szovjetbeli állapotokhoz. A frankhamisitókon keresztül megtalálhatjuk a kapcsolatot azokhoz, akik közvetlenül a tanácskormány bukása után atrocitásokat követtek el s azok, akik ezeket elkövették, Szamuelly nagyon jó tanítványainak bizonyultak, mert szadista gyilkosságokat, ok és szükség nélküli akasztásokat követtek el. A frankhamisitók ugyancsak a szovjettől tanultak, amenynyiben ellesték tőle azt a módszert, mellyel a Kassa bevétele után megalakult szlovák-szovjet első kötelességének tartotta, hogy cseh pénzt hamisítson és nagy mennyiségben dobja át a cseh határon túlra, hogy ezáltal a csehszlovák köztársaság pénzügyi helyzetét rontsa. Ismétlem tehát, hogy a frankhamisitók a célokban és eszközökben nagyon sok hasonlóságot mutatnak a szovjettel. A délelőtti ülés folyamán Fráter Pál igen t. képviselőtársam beszélt arról, hogy a magyar társadalomban lehetnek elkeseredett emberek, lehetnek olyanok, akik telve vannak fantasztikumokkal, de a magyar társadalomban nincsen beteg társadalmi réteg, amely ezt a frankhamisítást magából kitenyésztené. Ezzel szemben kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy minél tovább tárgyaljuk a frankhamisitási ügyet, annál több momentum merül fel arra nézve, hogy abba olyan elemek is be voltak kapcsolódva, akik a közismert atrocitásokban résztvettek. Figyeljük meg: Márffy József most, utólag, amikor már az Erzsébetvárosi Demokrata Kör ellen elkövetett bombamerénylet ügyében felmentették, de a francia követség ellen elkövetett merénylet ügyében elitélték. azzal áll elő, hogy voltaképen nem ő követte el évi március hó 17-én, szerdán. 273 ezeket, hanem mások; tudja, hogy kik és ő olyan hazafias célokból, mondjuk igy, irredenta célokból akart ilyen dolgokat elkövetni, amelyek szerinte és azok szerint, akik mögöttük állanak, az ország hasznára váltak volna. Leirer Amália egyik gyilkosa, vagy legalább is a gyilkos suppcrtálója ezzel áll elő: én, Pödört nem azért küldöttem ki Csehszlovákiába, mert Leirer Amáliát meggyilkolta, hanem azért, hogy ott egy nagy hazafias cselekedetet vigyen véghez. Amint méltóztatnak látni, az egész frankhamisítás nagyon erős kapcsolatban áll azokkal a cselekedetekkel, amelyeket a hazafiasság mezébe burkolnak be, amelyek azonban nagyon is aljas emberi indulatokból fakadtak. (Ügy van! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a frankhamisítás elgondolásában téves, céljai tekintetében kártokozó, eszközei tekintetében pedig az országra nézve szégyenthozó volt. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy mik voltak a frankhamisitók céljai, s tisztában vagyunk azokkal a kapcsolatokkal, amelyek a frankhamisitók és a bajor és német jobboldali szervezetek között fenállottak, akkor tisztában lehetünk azzal is, hogy azt a célt, amelyet délelőtt kifejtettem, hogy állandóan izgalomba tartsák Középeurópának ezt a részét, bent pedig állandó feszült hangulatot teremtsenek — elősegítették azzal is, hogy ezeket a bajor kapcsolatokat is biztosították céljaik elérésére. A vitának azonban nem az a célja, hogy felderítse azokat a célokat, amelyek a frank hamisítókat vezették az sem célja, hogy felderítse azokat a kapcsolatokat, amelyek a frankhamisitók at a legutóbbi hat esztendő eseményeinek szomorú emlékű szereplőivel összefűzték, hanem célja megállapítani azt, vájjon a kormány politikailag felelős-e azokért a cselekedetekért, amelyeket ezek az urak elkövettek és ezenkívül, hogy felelőssé lehet-e a kormányt tenni azokért az eseményekért, amelyek a frankhamisítás nyomán bekövetkeztek? Ha ezt bíráljuk és kutatjuk, akkor elsősorban eggyel kell tisztában lennünk: amikor a ministerelnök urat megszorították, elutazása előtt maga mellett védőbeszédet mondott, melyben kijelentette: lehet, hogy gyenge volt, lehet hogy nem tanúsított kellő óvatosságot, de mindenesetre nem akart rosszat. A ministerelnök urnák ez a védekezése nagyon gyenge ós egyáltalán nem helytálló, mert itt Magyarországon az elmúlt hat esztendő alatt olyan spiclirendszert fejlesztettek ki, amely nem sokban áll mögötte a háború előtti cári uralom alatt fennállott ochranának. Tudjuk, hogy a cári uralom alatt az akkori rezsim fentartása érdekében szervezték meg az Ochranát, amely biztonsági és titkos kémszervezet volt, ' s nemcsak hivatásos titkos rendőrök voltak a tagjai, mert az Ochrana a társadalom legkülönbözőbb rétegeiből rekrutálódott. Voltak megbízottjai a vezérkarban bent ültek a kormánytanácsban, voltak tagjai a Dumában, az orosz társadalom akkori rétegeződése szerint minden társadalmi osztályban megtaláltuk az Ochrana kezét, ugy, hogy a cári uralom alatt az Ochrana még a családi életbe is be tudott hatolni, még azzal is tisztában volt. hogy mi történik az egyes nagyobb családok körében. Az ellenforradalom korszakában ezt az Ochranát vették mintául és megszervezték azt a titkos kémszervezetet, amellyel Magyar-országot behálózták és el lehet mondani, messze elhagyták az abszolutizmus ideje alatt dívott delátor-rendszert. Tudjuk, hogy az 1849-iki események után Magyarországon abszuhitizmus