Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-519

254 A nemzetgyűlés 519. ülése 1926, tervek, épen ezért nem tartotta szükségesnek, hogy komolyabban foglalkozzék velük, pedig én azt tartom, hogy épen ezért kellett volna velük foglalkozni, ezért kellett volna a legnagyobb figyelemmel és szigorral eljárni, sőt intézményesen ellenőrizni a társadalmat (Ugy vànf Ugy van! a baloldalon.), mert ha egy betegség tömegeket támad meg és ez ezenkivül fertőző is, akkor az orvosnak sokkal nagyobb gonddal és intenzitással kell a gyógyítást eszközölnie, mint rendes esetekben, amikor sporadikus esetekkel van dolgunk. Amikor tehát maga a ministerelnök ur állapítja meg e betegséget és csinálja a diagnózist, akkor — nézetem szerint —- mindenekelőtt neki kellett volna felkutatnia e betegség fészkét. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon^) Operativ eszközökkel oda kellett volna hatnia, hogy a kóranyag extirpáltassék és a beteg gócpontok teljes mértékben fertőtlenittessenek, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Mindaddig, mig ez meg nem történik, a szanálás és a konszolidáció csak frázis, mert a konszolidáció és a nemzet összes bajai orvoslásának előfeltétele & nemzet lelkének szanálása. A ministerelnök ur Genfben, ahol most tartózkodik, azt hiszem, nem. ismételheti elég gyakran és nem mutathat rá eléggé arra a körülményre, hogy hová vezet egy irányt vesztett művelt nemzet mesterséges balkanizálása, ami épen a trianoni béke következtében Magyarországgal történt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem lehet eléggé rámutatni arra, hogy egy nemzet, amely lelkében meg van tépázva, fizikumában össze van törve, melynek végtagjai hiányzanak, vérkeringése zavaros, életfunkciói meg vannak akasztva, alkalmas lehet arra, hogy kalandorokat termeljen, de képtelen arra, hogy megfeleljen ama nemzetközi feladatainak, melynek teljesítése kötelességszerűen reá háramlik abban a pozícióban, amelyben ma áll. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És, ha e téren változás nem történik, akkor — kétségbeesett özvegyek elkeseredett B-listás koldusok és alkalmazásnélküli szegény munkások szövetkezve meghibbant, mondhatnám déséquilibrait hazafiakkal és lelkiismeret'

en kalandorokkal, mindig ujabb és ujabb válságok karjaiba fogják kergetni ezt a szegény, szerencsétlen országot. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a közéven.) És ha a pénzügyminister ur az ország szanálásáról gondoskodik é?. eziránt folytat tárgyalásokat, akkor ne felejtse el mindig újból kifejteni, hogy az ország és nemzet szanálása nemcsak abból áll hogy anyagi viszonyait rendezzük; hogy az egyes adófizető polgárok háztartását rendbehozzuk, hanem abból, hogy mindenekelőtt egyensúlyba hozzuk a nemzet lelkületét, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen) ami a nemzeti lét legkezdetlegesebb feltételének teljesítése nélkül egyáltalán el sem képzelhető. Én ezeket a konklúziókat vontam le az előttünk fekvő anyagból, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy magunkba szálljunk, hogy megerősítsük frontunkat a külső és belső ellenséggel szemben, hogy a kormány nagyobb energiával, nagyobb kitartással és lelkiismeretességgel dolgozzék a nemzet erkölcsi és anyagi szanálásának eszközlésén, csak egyre nem alkalmas: arra, hogy bárki politikai tőkét kovácsoljon belőle azok közül, akik azt tartják magukról, hogy a hazát őszintén és igazán szeretik. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a kö:épen.) Ezek előrebocsátása után van szerencsém évi március hó 17-én, szerMn. pártom deklarációját felolvasni. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): A Keresztény és Gazdasági Szociális Párt tudomásul veszi a frankhamisítás bűnügye politikai hátterének megvizsgálására kiküldött parlamenti bizottság többségének jelentését és ezen többségi jelentésből ép ugy, mint a kisebbségi jelentésből — tehát a parlamenti bizottság által felderített anyag alapján — örömmel konstatálja, hogy ezen bűnügy a nemzet becsületét nem érinti. (Ugy van! Ugy van!) Sajnálattal állapítja meg azonban egyúttal a többségi jelentésből, is- azt, hogy a kormány ezen ügy körül nem élt az .elővigyázatosság azon mértékével, (Horváth Zoltán: Tehát mondjon le! — Ellenmondások a jobboldalon.) melyre szükség lett volna azon célból hogy valóra ne válhassak ezen, a nemzetre nézve oly káros bűncselekmény, amelyet ugy a politikai, mint a magánerkölcs szempontjából a legnagyobb mértékben elitéi. A párt ezért nemcsak .elvárja, hanem követeli a kormánytól, hogy a jövőben minden rendelkezésére álló eszközzel kiküszöbölje közéletünkből oly kalandortervek megvalósithatását, amelyek ilyen, vagy máia természetű, az országra nézve káros eredményre vezethetnének és megerősíthetnék azon áramlatokat, amelyek a konszolidáció végleges befejezését megzavarják. A lezajlott frankhamisitási bűnügy mélyen belevilágit nemzetünknek a trianoni béke által megsebzett és megtépázott lelkületébe, amely ezen béke által természetszerűleg elvesztette egyensúlyát és mert ez elveszett, ez az állapot egyes kalandorokból oly meggondolatlan terveket válthat ki, melyekkel a nemzet soha sem azonosítaná magát azért, inert eltekintve becstelenségüktől, eredményükben uj katasztrófához vezetnek. Pártunk tehát objektiv alapon követeli a közéleti erkölcsök abszolút tisztaságát (Élénk helyeslés) — ép ezért még fokozottabb mértékben fogja a kormány ellenőrzését gyakorolni és minden rendelkezésre álló eszközzel oda fog hatni, hogy a kormányzás ne tolódjék, vagy ne sedortassék el oly irányokba, melyek a konszolidáció nyugodt folytatását megzavarhatnák, mert a közerkölcsök tisztaságában és a konszolidáció munkájának sikerében látja a párt az uj Magyarország felépítésének egyedüli garanciáját. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Gróf Sigray Antal! Gr. Sigray Antal: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval reflektáljak az előttem felszólalt igen t. barátom és képviselőtársam szavaira és kijelentsem, hogy azokat az okfejtéseket, amelyek alapján ő a közéleti állapotokért, azok nivója sülyedéséért és azért, hogy az ilyen állapotokban frankhamisítás és ehhez hasonló bűntények keletkeznek, a párisi, illetőleg a trianoni békekötést teszi nagyban felelőssé, én is teljes mértékben osztom. (Helyeslés.) Természetes azonban, hogy ha vannak is és voltak is talán momentumok a nemzet életében, amelyek éppen ezen alapon exkulpáltattak: én is levonom azt a konklúziót, amelyet az én t. barátom is levont, hogy t. i. a frankhamisítás bűntényét menteni semmiféle Trianonnal és semmiféle nemzeti megalázassa! vagy meggyaláztatással nem lehet. Legyen szabad még az előttem felszólaló igen t. képviselő ur példáját követve a t, Nemzetgyűlést arra kérnem, hogy ügyeimével nagyon rövid időre megajándékozni szíve*:k«djék, mert hiszen azt, amit mon-