Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-518
À nemzetgyűlés 518. ülése 1926. főszolgabíróhoz menjek. Ugyanebben a pillanatban megjelent a vendéglőben két csendőr egy esküdttel, — ahogy mondták nekem — és leigazoltattak. Minden további felszólítás nélkül elővettem igazolványomat és igazoltam magam, Ázt kérdeztem, ki küldte önöket? A csendőr azt felelte: A parancsnok. Mondtam, rendben van és ezzel ott hagytam őket, elmentem. A csendőrök azokat is leigazoltatták és felírták a nevüket, akik tőlem távolabb ültek a vendéglőben. Elmentem a főszolgabírói hivatalba s magát a főszolgabirót nem találván, a helyettes szolgabíróhoz mentem be, akitől kérdeztem, hol van a főszolgabíró ur! A helyettes szolgabíró azt felelte, nem tudja, de nincs itt a hivatalban. Eltávoztam a főszolgabírói hivatalból s az utcán ismételten találkoztam a két csendőrrel, de az utcán megvárt ugyanaz a három épitő munkás is, akikkel a vendéglőbe bementem reggelizni. Megint mondtam, nekik, menjünk be valahová, mert hiszen itt az utcán nem csavaroghatunk ebben a nedves időben. Bementünk tebát egy másik vendéglőbe, a Gutmann Andor féle vendéglőbe. (Lendvai István: Öreg fajvédő hely! — Derültség.) Kijelentem, hogy a fajvédők is odajárnak! Azért mentem ide, mert feltételeztem, hogy a csendőrök oda nem teszik be a lábukat. A vendéglőben egy asztal mellett ültünk, én és három társam. (Lendvai István: Tejet ittak.) Egyik szomszédasztalnái ült vagy hat városi ur, ahogy az ottani munkások nevezték őket. Alighogy az aztalhoz leültünk, megjelent ismét ugyanaz a két csendőr és felszólította az asztalomnál ülő három munkásembert, hogy hagyják el a helyiséget. (Zaj a balközépen. — Elnök csenget.) Tiltakoztam, hogy in előlem, az asztalom mellől ezt a három embert a csendőr elszólítsa. Meg is kérdeztem, hogy milyen címen ? Mire a csendőr azt felelte : Kérem parancsom van rá, hogy a képviselő úrral még három embernek sem szabad együtt lenni. (Esztergályos János: Ez Magyarország!) Mondottam, hogy a másik asztalnál hatan is ülnek, mire az volt a válasz, hogy ez azokra nem vonatkozik. (Graeí'fl Jenő: Azok nem veszedelmesek !) Erre felszólítottam a mellettem ülő három embert, hogy hagyják el a helyiséget, mert nem szertném, ha nekik kellemetlenségük lenne később, amikor én eltávozom. Ezek el is mentek, de a csendőrök tovább álltak asztalom előtt. Felszólitottam őket: mit várnak, mit akarnak tőlem 1 Mire hozzám jött a csendőr őrmester és megkérdezte: mikor tetszik elutazni 1 (Hegymegi-Kiss Pál: Figyelmes ember volt!) Ezt nem vagyok hajlandó önnek megmondani — válaszoltam — s adja ezt tudomására parancsnokának. (Esztergályos János: Ez a magyar közigazgatás! — Graefíl Jenő: Nagyon toleráns még mindig-, mert maguk csak izgatni tudnak! — Kabók Lajos: Még erre is van mentőkörülmény! Szegy élhetik, hogy 7 Magyarországon ilyesmi történik! — Farkas István: Ez bizonyítja, hogy csak terrorral tudnak helyükön maradni. Ez bizonyítja, hogy korrupcióban fetrengenek nyakig! Az egész kormányzati rendszer! — Elnök: Farkas képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! — Esztergályos János: Ezért kell William Goodnak milliárdokat adni! Azért a gyalázatos magatartásáért, hogy az ellenkezőjét irja. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urak eleget beszélhettek már ma, méltóztassanak másokat is szóhoz engedni. (Esztergályos János közbeszól.) Esztergályos képviselő ur már befejezte beszédét, méltóztassék csendben maradni. NAFLO. XL. évi március hó 16-án, kedden. 251 Baticz Gyula: A csendőrök egy darabig tovább is ott álltak asztalom mellett, mig végül megunva a dolgot, elmentek. Eltávozásuk után én is kifizettem a fröccsöm árát. (Lendvai István: Na végre! Ön is fröccsözik! — Derültség. — Esztergályos János: Irigyül — Kabék Lajos: Maradt még* magának.) Vendéglőben nem szoktam tejet inni. (Lendvai István: Csakhogy beismeri! — Esztergályos János: Azzal a különbséggel, hogy kigyó iiólkü] issza! — Lendvai István: Nem tehetek róla, hogy a vízisiklótól félnek!) Elnök: Csendet kérek! Baticz Gyula: Amikior a vendéglő helyiségét én is elhagytam, újból találkoztam ezzel a három emberrel, akiket a csendőrök a vendéglőből kiszólítottak. Erre azt kérdeztem, hogy hol lehet itt tulaj donképen megmaradni. (Lendvai István: A Chevra Kadisában mindenesetre!) A három ember erre azt mondotta, hogy a kereskedők ésí iparosok helyiséjgébem már bejelentették, hogy vendégek jönnek és készítenek ebédet, tessék tehát oda menni. Ekkor elmentem, de azt mondottam az embereknek: n-e jöjjetek be, mert megint visszajönnek a csendőrök, és el fognak benneteket zavarni. Kettő el is távozott, elment haza, de egy közülük ott maradt és azt mondotta: én is ott akarok ebédelmi a vendéglőben. Egy asztalhoz tehát leültünk ketten, de amikor a levest hozták ismét megjelent két csendőr a vendéglőben, egyenesen odatartottak felém, az asztal előtt megállottak s felszólították azt a mellettem ülő egyetlen személyt, hogy hagyja el a vendéglőt. (Esztergályos János: Ez Magyarország! — Kabók Lajos: Ez Mátészalka! Barthos képviselő ur mit szól hozzá!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a mentelmi bejelentésekre vonatkozólag is áll a házszabályoknak az a rendelkezése, amely szerint 15 perc a beszédidő. Méltóztassék ehhez alkalmazkodni. Baticz Gyula: Eddig az, egész dolgot kedélyesen fogtam fel, amikor azonban a velem volt egyetlen embert is felszólították, hogy hagyja el a helyiséget, ez egészen felháborított és azt hiszem méltán tiltakoztam a csendőrök eljárása ellen. A mellettem ülő embernek pedig azt mondottam, hogy ezek után az én felelősségemre maradjon mellettem és ha a csendőrök akarják, ám tessék erőszakkal elhurcolni onnan. Az ember mellettem maradt, a csendőrök pedig további öt percig ott álltak az asztal mellett, nem mozdultak el, de végül fogták magukat és 3—4 lépésnyi távolságra tovább mentek és mindegyikük leült a ven déglőben egy-egy székre és várt. (Zaj.) Körülbelül félórai ott ülés után a csendőrök eltávoztak és azután a vendéglő előtt sétáltak. Azt hiszem, magához a tényhez nem kell kommentárt fűznöm, mert miként beszédem elején mondottam, itt nemcsak egy képviselő mentelmi jogán esett sérelem, hanem sérelem esett a puszta polgári jogon is, hiszen lehetetlenség, hogy egy országban ne lehessen egyik községből a másikba kimenni ajiélkül, hogy az ember csendőrök molesztálásának ne legyen kitéve. Én ezzel az eljárással a csendőrség, _ illetőleg azok részéről, akik az utasítást kiadták, mentelmi jogom súlyos megsértését látom, ezt a t. Nemzetgyűlés tudomására hozom és egyúttal kérem az elnökséget, méltóztassék bejelentésemet a mentelmi bizottsághoz utalni. 3fi
