Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

236 A nemzetgyűlés 518. ülése 1926 már levontak volna a fizetésemből! — Derült­ség) azt mondanám és jogosan lehetnék abban a meggyőződésben, hogy tulajdcnképen kár is azt az illetőnek elmondania. Kijelentem, akár­mennyire is le kellene emiatt vonnom a politi­kai felelősség konzekvenciáit, hogy én nem adtam volna ennek további hitelt és további intézkedéseket nem tettem volna. Ezzel szem­ben mit csinált a ministerelnök ur azokban az izgalma« időkben, amelyek a genfi utazás előtt teljesen érthetők. Én magam is elfoglalt em­ber vagyok, aki igyekszem munkára kihasz­nálni a rendelkezésemre álló időt reggeltől estig, tudom, mit jelent az elfoglalt embernek lenni és tudom, milyen izgalmakkal jár annak beosztása, hogy az ember az ő nagy munka­anyagát elvégezhesse. Előttem ezért érthetet­lennek tűnt fel, hogy a ministerelnök ur ilyen körülmények között még módját tudta találni annak, hogy báró Perényi Zsigmondnak leve­let írjon. (Lendvai István: Steinmetz barátjá­nak! Steinmetznek ő volt a pártfogója!) A Perényi-féle levelet sokat tárgyaltuk, sokat tárgyalta a nemzetgyűlés is, mióta a Matin-ben megjelent és mióta a parlamenti vizsgáló-bizottság anyaga napvilágra jutott. Én eközben egy nem egészen parlamentáris kifejezést is használtam, amelyet megbántam. Valahogy azt hiszem, hogy ha hasonló nevelésű emberek egymásnak levelet írnak, szavaiknak néha olyan jelentőségük van, hogy azok egy más társadalmi állású, más heveltségü ember nél talán nem érik el ugyanazt a hatást. Azt hiszem, ha gróf Bethlen István báró Perényi Zsigmondnak azt irta, hogy »óva intleik«, ennek volt körülbelül olyan hatássá, mintha másnak azt mondta volna: be foglak zárattaí- Ha a ne­velésemre bizott gyermeknek én azt mondom: kérlek, ne tedd ezt, — az én fegyelmezettségem­nél és a gyermek fegyelmezettségénél fogva e? annyit jelent, mintha más apa elveri a gyer­mekét. Amikor báró Perényi Zsigmond: megkapta ezt a levelet, válaszolt reá. Mindig azt mondom hogy ha bírálatot akarok valaki felett mon dani, akkor mindig beleélem magamat annak a helyzetébe. (Lendvai István: Az lehetetlen, mert akkor egy rablógyilkos felett nem tudnál bírálatot mondani, mert nem lehetsz az ő hely­zetében!) Elnök: Lendvai képviselő* urat kérem, mél­tóztassék már csendben maradni. Erődi-Harracih Tihamér: Perényi levelé­nek első bekezdése kategorikusan azt mondja, hogy a Nemzeti Szövetségben nincs egyetlen hamis frank sem. Ez után az erős tárgyi anya­got és adatokat szolgáltató bekezdés után kö­vetkezik egy második bekezdés, amely azt mondja: szeretnék veled beszélni, hogy bizonyos közléseket tegyek. Ha báró Perényi Zsigmond ur ezt a második bekezdést túlságos, az első bekezdéssel arányban álló fontosságúnak tar­totta volna, akkor azt vette volna előre és azt mondotta volna: szeretnék veled igen fontos közérdekű dologban beszélni, egyébként a Nemzeti Szövetségben nincsenek frankok. Azonban pszichológiai és logikus szempontból. fogalmazás tekintetében fegyelmezett agyve­lejű emberek között teljesen érthető, hogy a ministerelnök ur természetesen az első bekez­désre fektette a fősúlyt. Ennek ellenére is meg­tette azt, hogy a referáló Prónay György ál­lamtitkár urtnak azt mondotta: beszélj azzal a Nádosyval, — akit Prónay olyanként íelölt meg, mint aki a dologról tud. Mert báró Peré­nyi ur sem azt mondotta, hogy Nádosy Imre •'. évi március hó 16-án, kedden, országos főkapitány frankhamisitó, hanem, azt mondotta, hogy ő tud a dologról, ennék követ­keztében a ministerelnök ur abban a meggyő­ződésben lehetett, hogy miint a rendőrség orszá­gos főkapitánya tud a dologról, aki az egész rendőri adjminisztráció élén áll, aki természe­tesen elsősorban hivatott az intézkedésre. Én tehát azt állítom és az a meggyőződésem, hogy a ministerelnök ur itt már olyan plusz-tényke­déseket csinált, amelyeket egy másfajta, kisebb kaliberű ember nem is tett volna meg. (Eszter­gályos János: A mulasztásokban csinált pluszt! — Lendvai István: Még egy ilyen védőbeszéd és a vádlottat felakasztják! — Derültség.) Menjünk tovább a tényállás tekintetében. Prónay György báró beszélt is Nádosvval és és ugyanazüiap este meg is mondotta Perényi Zsigmond bárónak, hogy a dolgot közölte a ministerelnök úrral és a ministerelnök ur uta­sítása folytán közölte Nád'osyval és erre Perényi báró, aki az egész információt meg akarta adni a ministerelnök urnák, azt mondotta: kö­szönöm, jól van. Ö maga tehát megnyugodott, ő maga tudomásul vette ezeket az intézkedése­ket és_ nem látta szükségét annak, hogy rekri­mináljon, hogy a helyettes ministerelnök úr­hoz, Vas,3 József népjóléti minister úrhoz el­menjen, szóval nem látta annak indokát, hogy neki cselekednie kell. Ezek azok a tények, amelyekből Nagy Vince t. képviselőtársam azt deriválta itt a nemzeteyülés nyilt ülésén, hogy Genfbe való utazása előtt két nappal a minis­terelnök ur nemcsak azt tudta, hogy készültek hamis frankosok, hanem tudta azt is, hogy ké­szen vannak a hamis frankosok, tudta hogy hol vannak, tudta, bogv a Nemzeti Szövetség helyiségeiben vannak és tudta, hogy azokat forgalomba akarják hozni. A parlamenti vizs­gálóbizottság nyomban meghívta Nagy Vince képviselő urat és mi egy bizonyos feszültség­gel vártuk, hogy mik! lesznek azok a bizonyíté­kok és kisült, — itt felhívom a parlamenti vizsgálóbizottság minden egyes tagját annak igazolására — hogy igen kinos helyzet volt, de legkínosabb volt a helyzet az ellenzéki ta­gok részére. (Lendvai István: Mondtam már, hogy tessék az ellenzék között disztingválni, vagy zsidó van- keresztény ellenzék! — De­rültség jobbfelől, — Esztergályos János: Mi­lyen jó vicc! Ugye, kellemes ez a magyar nem­zetgyűlés termében!) Blöff volt az egész! Bizo­nyítékokat és konkretizálásokat nem tudott mondani. (Hegymegi-Kiss Pál: Szörtseyre nem hivatkozott?) Hivatkozott, de nóvumot nem mondott. Ezt^ mondtam és állítom, hogy az adatok erre nézve már produkáltattak a bűn­ügyi adatok során. (Hegymegi-Kiss Pál: Szört­seyre hivatkozott!) Méltóztassék a szavak je­leaitősége tekintetében disztingválni, Mert ha én azt mondom, hoe-y a t. képviselőtársam tud valamit, az az én magyar nyelvismeretem mel­lett azt jelenti, hogy bennem a tudatosság, a meggyőződés megvan, a képzetek megvannak bennem, mint tények, mint faktumok, és egé­szen más az. ha azt mondbm valakiről, ho^v neki pletykái, seitesei vannak. Mert én vala­mit tudhatok és hallhatok, de amit hallok, azt még nem tudom. (Hegymegi-Kiss Pál: Utólag Perényi is igazolta Nas-y Vincét és Szörtsev is tudták!) Én már akkor, amikor a diszkré­cióra hivatkozott, tudtam, honnaín szerezte ke­rülő utón: Szörtseytől. (Hegymegi-Kiss Pál: Mégis Szörtsey kihallgatását épen a kénviselő ur nem szavazta meg!) Mert lényegtelennek és szükségtelennek tartottam, amennyibén, a bűnügyi nyomozás során felvett vallomá« jegyzőkönyv ott feküdt és csak feleslegesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom