Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-518
234 A nemzetgyűlés 518. ülése 19,26. gét. Ha visszaemlékezünk az ezelőtti 5—6 esztendőre és nézzük az atmoszférát, amely akkor volt, azt hiszem, nem kívánja azt vissza egyikünk sem. (Hegymegi-Kiss Pál: Akkor legalább a bombamerényleten felháborodtak, ma pedig a frankhamisításon sem!) Máról-holnapra meg nem gyógyulhatnak, máról-holnapra egyszerre egészségesek nem lehetnek a közállapotok, a közviszonyok. Ez a haladás olyan nagy csapások és súlyos szerencsétlenségek után, amelyek ezt a szerencsétlen országot sújtották, nem hiszem, hogy bekövetkezhetett volna másképen, csak ugy, ha a ministerelnöki székben olyan ember ül, aki egységes irányítással és egységes gondolat által vezéreltetve szigorúan odaviszi az eseményeket, ahová fejlődniök kell. (Bâtiez Gyula: És az egyének szanálásával!) A kormányt meggyőződésem szerint mulasztás az egész frankügyből kifolyóan — amire majd később részletesen leszek bátor ráutalni — nem érheti, de nem érheti az atmoszféra szempontjából sem, amelyet átvett és amelyet j állandóan javit. Ép ezért már most arra a konklúzióra vagyok bátor jutni, hogy a történtekért a kormányt semmiféle felelősség nem terheli. UtakDom kell arra az atmoszférára, amely iránt és ami nyomorúságunk iránt is — ez jellemző — a külföldi emberekben talán valamivel több megértés van. A napok ban kaptam képeket az amszterdami tárgyalásról és ehhez egy pár megjegyzés van fűzve, amelyet bátor vagyok röviden megemlíteni. (Esztergályos János: Én is kaptam egy párat!) Jankovich védője a beszédében azt mondotta, hogy »a trianoni béke egy európai kultulrnemzetet darabokra tört.« A másik védő azt mondta (Olvassa): »Moraliter talán meg lehet értetni, hogy. a Windisdhgraetz-féle fejedelmi sarjak abhan az országhan, ahol Trianon levegője uralkodik, azokat a fanatikus hazafias érzésű embereiket hazafias jelszavak alatt még a legképtelenebb célok szolgálatára is meg* tudták maguknak nyerni.« így nyilatkozik az a holland emiiber, aki ennek az országnak lelki állapotába transzponálni tudja magát, bele tuldíja magát érezni. Én azt szeretném, ha a t. ellenzéik is ugyanezt tenné. (Lendvai István: Miért mondja mindig hogy:- ellenzék? Tessék azt mondani, hogy zsidó ellenzék, vagy keresztény ellenzék!) A magyar nemzet — mint voltam bátor említeni — távol áll ettől a bűncselekménytől és nagy elégtétel nekünk az, hogy Briand ministetrelnök, akiben megvan a politikai, bölcsesség, távlat és képesség arra, hogy az eseményéket ugy tudja mérlegelni, amint az kipróbált régi politikushoz méltó és illő, szintén megállapította, hogy ennek a pár embernek működését, machinációját nem lehet összetéveszteni e szegény ország egész polgárságának gondolkozásával. Ezek a hatások a trianoni hatások. Ez volt az a légkör, amelyben éltek azok az emberek, — bocsánat a kifejezésért, nem akarom őket személyükben és egyéniségűkben sérteni — akiket csekély juditiunmk vitt bele ebbe a bűncselekménybe. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Csekély judicium u ember az országos főkapitány! Ez az önök bűne! — Hegymegi-Kiss Pál: Azt tessék elmondani, mit mondott a bizottsági tárgyalás során!) Abból indultam ki, hogy ezek az emberek bűnösök a Btk. értelmében és bűnösek a hazafiság szempontjából is. Ez volt a véleményem és meggyőzőiijésem. Én azt tartom, amit évi március hó 16-án, kedden. a francia mondás: mindent 'megérteni, mindent megbocsátani! (Zaj bal felől.) Elnök: Csendet kerek! (Hegymegi-Kiss Pál: Akkor legyünk tisztában a helyzettel: talán mi vagyunk a v'ádlottakl!) Hegymegi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Erődi-Harrach Tihamér: Kifejezetten már egy párszor és ha kegyes lett volna megtisztelni figyelmével, hallhatta volna álláspontomat. (Hegymegi-Kiss Pál: Én hallgatom a képviselő urat, de védőbeszédet hallok itt!) Azt nem hall! (Hegymegi-Kiss Pál: Én bizony azt hallok!) Bátor vagyok ezek után ismertetni a parlamenti vizsgálóbizottság működését. (Esztergályos János és Hegymegi-Kiss Pál közbeszólnak.) Elnök: Esztergályos és Hegymegi-Kiss képviselő urakat kérem, szíveskedjenek csendben maradni. (Zaj. — Lendvai István közbeszól.) Lendvai István képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! — (Esztergályos János közbeszól.) Esztergályos képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni! Erődi-Harrach Tihamér: Bátor vagyok a parlamenti vizsgálóbizottság működését röviden, csak egy-két szóval az alakiság tekintetében is ismertetni. Sok támadásban részesült a vizsgálóbizottság már a tárgyalások során is, de azután is amiatt, mert bizonyos bizonyítási indítványokat elutasított és így ezek elutasítása folytán a bizottság állítólag nem volt abban a helyzetben, hogy az egész tényállást kellően feltárja. Ezzel szemben én csináltam magamnak egy kis összeállítást. Közbeszólás alakjában, meg egyébként is azt hangoztatták egyes t. képviselőtársaim, — a sajtóban is olvastam — hogy a parlamenti bizottság hatvan bizonyítási indítványt utasított vissza! (Hegymegi-Kiss Pál: Hatvannégyet!) Ezzel szemben megállapitom, hogy a bizottság ötvenötöt utasított vissza. Ezek között tizenhárom van olyan, amelyet a bizottság egyhangúlag utasított vissza, nyolc olyan, amelyet az indítványtevő visszavont, maradt tehát 34 indítvány. Bátor vagyok utalni ebben a tekintetben arra, hogy a 34 indítvány között voltak olyanok, amelyek a bizottság későbbi eljárása folytán feleslegesekké váltak, mert a bizottság a bizonyítási inditvání^ok tekintetében. — amint ezt t. képviselőtársam is igazolni tudj modus procedendit választotta, hogy az indítványok tekintetében a határozathozatalt arra az ülésre halasztotta, amikor már előzőleg felvette a bizonyítási anyag legnagyobb részét s épen ezért feleslegessé vált több kérdésben a bizonyítási eljárás felvétele. Utalok ebben a tekintetben arra is, hogy a 34 indítvány közt van olyan is, — mint például a Nuber Sándor követ és meghatalmazott minister meghallgatására irányuló indítvány — amely egészen lényegtelen detail kérdésekre vonatkozott, amely különben is a bűnügyi iratokból tisztáztatott, amennyiben az illetőt kihallgatták. De ez a kérdés a kormány politikai felelősségével egyáltalában nem is függött össze. Itt van Virágh, Spannring és Kiss Lajos Kornél meghallgatása. Ök a bűnügyben kihallgattattak, a bizottság a bűnügy iratait bekérte, illetve a bizottság albizotsága utján az iratokat alaposan megvizsgálta, a bűnügyi iratok szószerinti szövegben felolvastattak, hiszen egész ülésnapokat vett igénybe ezeknek a bűnügyi iratoknak ismertetése. Ilyen körülmények
