Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-518
228 A nemzetgyűlés 518. ülése 1926, (Felkiáltások a jobboldalon: Ez a beszéd!) és az egész világ, amely ezt látja, tisztában van azzal, hogy ennek az ilyen barátságos megbeszélésnek, (Zaj. — Esztergályos János: Tragikusan szomorú ez!) a liazaíias aggodalmak eloszlatásának nern az volt a célja, hogy a bűncselekmény felderittessék, hanem az, hogy megbeszéljék, vájjon miként lehet lokalizálni az egész ügyet. (Rakovszky Iván belügyminister: Ezt megint csak ön gondolja! — Urbaines Kálmán: Meg kellett volna tanulni Korvin-Klein Ottótól a nyomozást!) Kérdem, miért nem tett a belügyminister ur jelentést, vagy miért nem számolt be arról, hogy gróf Teleki Pállal (Zaj. — Elnök csenget.) a frankbotrány kitörése után miért bocsátkozott tárgyalásokba, és milyen célt szolgált a vele való tárgyalás és beszélgetés? (Rakovszky Iván: Hátha ő is tud valami felvilágosítást adni!) Az igazság felderítése érdekében miért nem tartotta kötelességének a belügyminister ur, hogy arról, ami neki hivatalosan tudomására jutott, tájékoztassa a nyomozó hatóságot! (Rakovszky Iván belügyminister: Mindenről tájékoztattam! — Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Mikor?) De látszik a belügyminister ur elkenési szándéka abból is, hogy mikor egyik ministertársa december 31-én, tehát még a letartóztatást megelőzően felvilágosítást kért tőle, nem átallotta, hogy felüljön a hivatali titoktartás vesszőparipájára és ministertársával szemben megtagadja a felvilágosítás adását azért, mert köti a hivatalos titoktartás. (Rakovszky Iván belügyminister: Ha a ministerelnök felhatalmaz, megmondom! Minimális kötelesség!) Van egyetlen épeszű ember az országban és ezen a világon, aki elhiszi, hogy lehetséges egy kormány, amelyben a kormány egyik tagjának, aki egyúttal a ministerelnök helyettese is, nem szabad tudnia azt, amit a belügyminister tud! (Rakovszky Iván belügyminister: Nem helyettese!) Szabad és lehet megtörténnie annak, hogy a kormányzat egyik ága előtt titkolják, hogy micsoda puccs, micsoda hamisitás, micsoda közönséges bűncselekmény történt ebben az országban? (Zaj.) Be tovább megyek. Ugyancsak a belügyminister urnák a frankbizottság előtt tett nyilatkozatából veszem a következőt. A ministerelnök utasította Nádosyt, hogy jelentkezzék a belügyminister urnái, tegyen a frankhamisitási ügyről jelentést és egyúttal tárja fel, micsoda mulasztásokat követett el, hogy neki micsoda része van ebben a bűncselekményben. Nádosy ennek a kötelezettségének nem tett eleget Most a ministerelnök megkérdezte a belügyminister urat, mire a belügyminister ur hivatta magához Nádosyt és kért tőle felvilágosítást. Ez még mindig december 18-ika táján történt, tehát még azelőtt, mielőtt a lakásán foganatosította ezeket a nyomozási aktusokat. Tudjuk azt is, hogy a belügyminister ur akkor kiadott egy kommünikét. A kormány által kiadott kommüniké szerint közte és Nádosy között semmiféle ellentét nincs, ők teljesen egyezően osztják bizonyos kérdésekben egymás felfogását, és ugy látszik, teljesen egyöntetű állásnont alakult ki magának a frankbotránynak eltussolására nézve is. Később azonban, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy ezt az ügyet nem lehet lokalizálni és ki kell pattannia, mert Nádosy neve már a hágai jegyzőkönyvben bentfoglaltatott, amikor már a franciák is tudták, hogy Nádosy neve is szerepel, és amikor a belügyminister ur a ministerelnök utasitására felhívta Nádosyt, hogy ne járjon hivatalába, ekkor történt az, hogy évi március hó 16-án, kedden. Nádosy ennek ellenére, minthogy állásától sem felfüggesztve, sem peűig más címen szabadságolva nem volt, tovább is bejárt hivatalába, érintkezett a nyomozati hatóságokkal és résztvehetett annak a nyomozásnak irányításban, amelynek egyik teendője az lett volna, hogy az ő bűnös cselekedeteiről a fátyolt fellebbentse. (Farkas István: Kutyára a hájat!) Ekkor történt — és itt kell visszatérnem, t. belügyminister ur, arra, amit az imént mondottam — az, amiről a belügyminister ur a frank-bizottság előtt a következő nyilatkozatot tette (Olvassa): »Később megtudtam, hogy Nádosy hivatalban maradt, mire teljes komolysággal megmondtam neki, hogy most már nem barátságosan szólok hozzá, hanem mint hivatalfőnök, és elrendelem, hogy: Menj betegség címén sürgősen szabadságra.« Ez január 1-je előtt történt. Kérem, méltóztassanak most ítéletet mondani, — és azért mondottam, hogy méltóztassék néhány mondatig előlegezni a bizalmat, hogy állításaimat bizonyítsam — komoly, az igazságnak felderítését célzó intézkedés volt az és a bűntettesek megbüntetésére irányuló szándék mutatkozott-e abban, amikor a magyar belügyminister felhivatja magához az országos főkapitányt és azt mondja: Most már nem barátságosan kérlek, (Derültség a szélsőbaloldalon.) hanem mint hivatalfőnök elrendelem, hogy betegség címén menj sürgősen szabadságra. Mi ez! (Zaj a jobboldalon.) Lehetséges-e ez, t. Nemzetgyűlés? (Malasits Géza: Egységespárti uralom mellett igen!) Ez nem mosolyogni való, t. belügyminister ur! (Rakovszky Iván belügyminister: A szavakat maga komponálja hozzá! — Urbanies Kálmán: Ezeken a beállításokon csak nevetni lehet! — Zaj. — Elnök csenget.) Csak szomorkodhatik az az ország, amelynek ilyen belügyministere van. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Györki Imre: Micsoda csúnya játék ennek az országnak érdekeivel és a tisztességgel az, amikor önök kaszinói barátsággal intéznek el súlyos bűncselekményeket, amely bűncselekmények fel nem derítéséből ennek az országnak oly mérhetetlen kára van s alkalmat és lehetőséget adunk arra, hogy idegen állam megbízottjai most már hónapok óta itt éljenek és bennünket megnyomorítsanak. (Kima P. András: Nem' kell annjdt beszélni! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Ez nem más, mint bűnrészesség! — Kuna P. András: Nem tudnak másról beszélni! Százszor ismételnek egyet! — Kabók Lajos: Aki igy leplezi a bűnt, az bűnrészes!) De itt van egy másik ténykedése a belügyminister urnák, amely ugyancsak az eltussolást célozta s amellyel nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy elterelje a figyelmet a való állapotokról s a közönséget tévútra vigye, sőt tévútra vigye a külföldi állam megbizottait is. A francia megbízottak legelőször december 28-án jelentek meg a rendőrségen. December 20-án magukkal hoztak a nyomozásra vonatkozó néhány adatot, amely különösen Kovács Gáspár személyével volt kapcsolatos. És bár tudjuk, hogy a ministerelnök már november 26-án tudott arról, hogy frankhamisítás történt és a hamis frankok a Nemzeti Szövetség heyiségeiben voltak; bár november 30-án már Nádosy meg is mondta báró Prónaynak, hogy a frankhamisítás egyik főtettese Windischgraetz és neki is tudomása van arról, r hogy frankokat hamisítanak; bár Hágából már december 17-én itt volt a távirat, amely közölte,
