Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

2J6 À nemzetgyűlés 518. ülése 1926. évi március hó 16-án, kedden. hatósági közegeket — ezt meg kell állapitani és le kell szögezni — mint igyekeztek a magyar nyomozóhatóságok, élükön a magyar belügyministerrel, tévútra vezetni, mint igyekeztek az egész nyomozást hamis vágányra vinni és őket olyan meglepetések elé állítani, hogy valahogyan zsákutcába kerüljenek és a nyomozás holtpontra jusson. Amikor ezt a megállapításomat bizonyítom, elsősorban hivatkozom arra, hogy akadt egy bűncselekmény, amelyre vonatkozólag megoszoltak a vélemények, vájjon politikai deiiktum, vagy közönséges bűncselekmény-e az, maga a belügyminister ur azonban, mint a kormány egyik tagja, nyilatkozataiban ismételten kijelentette, hogy mint közönséges bűncselekményt fogja fel az ügyet s a belügyminister ur a maga kezébe vette a nyomozás vezetését, irányítását, holott erre törvényes joga és hatásköre a belügyministernek egyáltalában nincs. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon.) Súlyos törvénysértést követett el, amely kimeriti az 1848 : III. te. büntetőjogi felelősségének fogalmát, akkor, amikor nyomozati teendőket vont hatáskörébe, holott ezek a teendők, mint belügyministert nem illetik meg. Ha megnézzük, hogy miért és kinek az intenciójára vette kezébe a nyomozás irányítását, rögtön érthetővé válik az egész kérdés. A frankbizottságban a belügyminister ur feltett kérdéseinkre ismételten kijelentette, hogy a ministerelnök ur utasítására járt el és folytatta az úgynevezett magánnyomozásokat. Nemes Bertalan t. képviselőtársain épen ma délelőtt tartott felszólalásában hivatkozott arra, hogy azért sem látja beigazoltnak azt, hogy a kormány tudott volna a frankhamisításról és részes lenne annak eltussolásában, mert volt bátorsága Haitsot nyugdíjba helyezni és a Térképészeti Intézet vezetésére uj vezetőt odaállítani. Ha ez a megállapítás bizonyos mértékig helyes, akkor meg kell állapitanom ugyanazzal a logikával, de sokai erőteljesebben és élesebben, hogy a ministerelnök ur azért tartotta szükségesnek a (nyomozás privátim való lefolytatását a belügyminister úrra rábízni, mert tisztában volt azzal, hogy még a mai sajátos igazságügyi és nyomozati viszonyaink mellett is, ha a kinyomozást a rendőrhatóságra vagy igazságszolgáltatási hatóságra, ügyészeégre bizza, akkor az el kenés, az eltussolás lehetősége kevésbé van megadva, mint akkor, ha ezt a feladatot a belügyminister ur végzi, akiről ismételten megállapították, hogy ugyancsak tagja a titkos társaságoknak. (Rakovszky Iván belügyminister: Nem vagyok'tagja! — Esztergályos János: Legközelebb felolvassuk az összes titkos társaságok vezető tisztviselőit! Majd meglátják, hogy a minister ur is benne van! — Zaj,) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: Nem érdektelen, ha figyelembe vesszük, hogy a belügyminister ur azt az intézkedési jogot, amelyet a ministerelnök ur megbizásából vállalt magára, miképen gyakorolta. Tudjuk a jelentésből azt is, hogy december 25-én a belügyminister ur Nyul-utcai lakásán fogadta Windischgraetzet és Nádosyt és

; velük a bűncselekményre vonatkozólag megbeszélést folytatott Tudjuk azt is, hogy a belügyminister ur saját hivatalos autóján vitte; egy bizonyos célból Nádosy országos főkapitányt. Hogy mennyire az volt az utasítása, mennyire az volt a feladata a belügyminister urnák, hogy a nyomozó hatóság kezére ne jussanak bizonyos ténykörülmények; hogy menynyire az volt a szándéka, hogy eltussolás történjék itt, méltóztassanak megállapítani abból, .hogy a belügyminister ur szükségesnek tartotta azt, hogy két egyént, akiket súlyos bűncselekménnyel vádoltak, lakásán fogadjon ós ezen két súlyos bűncselekménnyel vádolt egyén közül az egyiket hivatalos autóján autóztassa. Egy államban, ahol a politikai tisztesség megvan, ahol ennek teljességére vigyáznak, ahol nem az eltussolási szándék, hanem az igazság kiderítése a kormányzat legfőbb érdeke, elképzelhető az, hogy a belügyminister illetéktelenül hatáskörébe vonjon bizonyos nyomozati cselekményeket, másrészt pedig az, hogy súlyos bűncselekménnyel gyanúsítottakat, terhelteket lakásán fogadjon, ott kihallgatásokat foganatosítson, megbeszéléseket, kapacitálásokat végezzen és ezen kapacitálások eredményét ne közölje az illető nyomozó hatóságokkal? Mert nemcsak az történt, hogy az igen t. belügyminister ur privátim nyomozást végzett teljesen törvénytelenül, jogtalanul, hatáskörével visszaélve és azt túllépve, hanem a frankbizottság* előtt történt meghallgatása alkalmával kijelentette azt is, hogy azt, amit ezektől az uraktól a december 25-én tartott magánbeszélgetés alkalmával megtudott, nem tartotta szükségesnek az alárendelt nyomozati hatóságokkal közölni, ezeket a tudásokat mint privát tudásokat kezelte és nem tartotta szükségesnek, hogy az igazság felderítésére s az ország érdekeinek megvédésére ezeket a rendőrségnek, a nyomozó hatóságnak tudomására hozza. (Klárik Ferenc: Bűnrészes!) De meg lehet konstruálni az igen t. belügyminister ur bűnös mulasztását abból is, hogy egy hajlék alatt, egy fedél alatt, valósággal egy szobában ült azzal az országos főkapitánynyal, aki három és fél éven keresztül, míg ő belügyminister volt, nyugodtan volt egy pénzhamisító banda feje és nyugodtan végezte ezt a tevékenységét, mert tisztában volt azzal, hogy ha ki is pattan ez a botrány, kellő védelemben részesül, mert munkatársa, kenyeres társa, titkos társa ép ugy siet majd ennek az ügynek elkenésére és ép ugy igyekszik majd az igazságot elkenni és fel nem deríteni, mint amennyire igyekezett Nádosy, amikor ez a bűncselekmény kiderült. (Esztergályos János: Most nem hajlandó vele egy szobában ülni!) De meg kell állapitani a belügyminister ur bűnös felelősségét abból is, hogy hatalmas öszszeggel, óriási pénzáldozattal, az ország teherviselő képességével arányban nem álló hatalmas áldozattal nagy csendőrségi és rendőrségi apparátust tartunk fenn, s ez a^ rendőri r és csendőri aparátus még ki van egészítve kémeibár itó és preventív osztályokkal, die ezeknek a kémelháritó és preventív osztályoknak működése abban a pillanatban csődöt mondott, amikor egy ilyen frankhamisitási ügyet kellett volna leleplezniük. Ugy látszik, ezek a kémelháritó osztagok csak azért vannak, hogy időnkint valóban fantasztikumnak beillő bűncselekményeket fedezzenek fel, amely bűncselekmények mögött azonban semmi komoly ténybeli alap nincs, hanem csak néhány embernek fantáziája szülte őket, s a rendőrség agyréme volt ezeknek a bűncselekményeknek kitalálása. De láttuk azt is, hogy amikor ugyancsak a belügyminister ur belügyministersége t alatt valósággal Európa szégyenére bevezették azt a rendszert, hogy külföldi állampolgárok itt tartózkodását megnehezítették, sőt majdnem lehetetlenné tették; amikor bevezette és tűrte a belügyminister ur azt az állapotot, hogy olyan állampolgárokat, akik Nagy-Magyarország területén születtek, de akik nem tettek