Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

224 J nemzetgyűlés 518. ülése 1926, utasítani. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az előadó ur kezdte! — Farkas István: Az előadót méltóztassék rendreutasítani! Amilyen szavakat használ, olyanokat használok én is!) Kérdem az előadó urat, méltóztatott sértő kifejezést használni? (Rubinek István előadó: Farkas István képviselő ur azt mondta, hogy terrorfiu vagyok, erre én azt mondattam, hogy szemtelen!) Az előadó urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Zaj.) Csendet kérek. Méltóztassanak csendben maradni! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Aki ennek a kormányzatnak a működését ismeri, az előtt nem meglepő az a jelenség, hogy itt kétféle játékot játszottak az egyes kormányférfiak. Nem meglepő az a jelenség a legutolsó hét év történetében, hogy két pakli cinkezett kártyával játszottak itt hamis játékot. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem kell tovább mennem, mint rámutatnom arra, hogy egy pakli cinkezett kártyával játszott állandóan az utolsó években a m misterein ök ur, amikor külföldön járt, ahol demokráciát hirdetett; hamis kártyával és más kártyával játszott akkor, amikor az angol szociáldemokratáknak a vezérét, MacDonald elvtársunkat itt vacsorán fogadta és vendégül látta, hamis kártyával játszott akkor, amikor a Népszövetség ülésén Branting elvtársunkra mondott pohárköszöntőt, ugyanakkor azonban nem átallotta itt a legvadabb és legsötétebb reakciót meghonositani. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon.) Nem átallotta a ministerelnök ur, aki Genfben demokráciát hirdetett és elvtársainkra pohárköszöntőt mondott és azokat vendégül látta, itt ugyanolyan pártállásu embereket kiközösíteni a magyar társadalomból, internálótáborba küldeni be őket, nem átallotta azt, hogy az ő kormányzása alatt még ma is börtönben sinylődnek nagyon sokan, akik politikai véleménynyilvánítás miatt vannak börtönben és megtűri és az ő genfi demokráciájával össze f tudja egyeztetni, hogy politikai meggyőződésükért emberek és honpolgárok ezrei vagy tízezrei még ma is kénytelenek külföldön emigrációban élni. Ugyanez a genfi demokratikus és delejes ember, aki itt a delejes asszony módjára igyekszik ezt az országot meggyógyítani, jön és az egész országot teljesen nyomorba taszítja s amíg ott künn más politikát hirdet, itt bent a legvadabb és a legsötétebb reakciót hirdeti és — hogy NyugatMagyarországról beszéljek vagy hogy egy belpolitikai kérdést és egyéb irredenta dolgot tárgyaljak — ott is megtörtént, hogy politikailag hivatalosan távol tartotta magát ez a kormányzat az egyes aktusoktól, tényleg azonban a kormány segitő kezét ott láttuk. Itt látjuk ugyané kormányzat egyik magas méltóságra emelt emberének, Baross Gábornak a szerepét is. Baross Gábor is ugyanazt a kettős szerepet töltötte be és játszotta el, mint, amit Bethlen István ministerelnök. Baross GÓH bor tudott a frankhamisításról, ugyanakkor azonban szükségesnek tartotta életbiztosítás címén a mai kormányzatnak is besúgni, hogy \ hamis frankokat hoztak forgalomba. Ugyanez i a Baross Gábor, aki egyrészt finanszírozta a l frankhamisitási vállalkozást, ugyanez a Baross Gábor, aki lakásán őrizte a hamis frankot, ; ugyanez a Baross Gábor, aki félbeszakította a nyári szabadságát és hazajött, hogy itt a frankhamisitóknak tanácsot adjon, hogy mikép történjék a hamis frankok forgalombahozatala és értékesítése, erkölcsi érzékével, becsületességével és korrektségével össze tudta egyeztetni, hogy besúgja, hogy itt hamis franevi március hé 16-án, kedden. kokat hoznak forgalomba, és felhívja erre a magyar minister figyelmét. Ha Baross Gábor, a magyar nemzetnek ilyen oszlopos tagja és a társadalmi egyesületeknek ügyvezető elnöke, tudott játszani ilyen kettős szerepet, akkor ugyanazt a szerepet igazán nem lehet csodálni a magyar ministerein öktől se, akiinek politikai kettős szerepéről eddig is tudtunk, úgyhogy ezen előzmények után nem tüntethetjük fel másnak az ő báró Perényihez irott levelét, mint egy alibi-levélnek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon és a középen.) amelyet alibiként kivánt felhasználni arra az esetié, ha kipattanna a botrány, hogy legyen igazolása arról, hogy én ezt a levelet megírtam, és a kellő óvintézkedéseket megtettem, nem mentem el azonban odáig, hogy a rendőrség, az ügyészség kezére juttattam volna a frankhamisitókat, hanem megelégedtem a barátomhoz intézett levél megírásával. (Esztergályos Já.os: Link levelek írásával!) Látjuk a ministerelnök ur szerepét és eltussolasi szándékát abban is, ahogy amikor már Hágából itt volt a második távirat és amikor december 17-én a külügyministerium ügyeit vezető gróf Khuen-Héderváry Sándor bemutatta a hágai táviratot a ministerelnök urnák, bár a ministerelnök ur akkor már tudta a Kozrna-féie nyilatkozat és üzenet alapján, hogy igenis a Nemzeti Szövetségben vannak hamis frankok, tehát onnan kerülhettek ezek ki Hágába, bár tudta, hogy Windischgraetz is szerepel ebben az ügyben, hiszen már 1922-ben is emiitették neki ezt és egyébként is báró trónaynak már november 30-án megmondta Nádosy, hogy Windischgraetz is szerepel ebben az ügyben, mégis nyugodtan hagyta, hogy a külügyministerium elküldje Hágába az ottani magyar megbízottnak azt a táviratot, hogy Jankovich megbízatása fennáll és jóhiszeműsége nem vonható kétségbe, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) holott december 17-én gróf Khuen-Héderváry Sándor már kijelentette azt, hogy a megbízatás igenis nem áll fenn, jelentette azért mert Nuber követ már jelentette gróf Khuen-Héderváry Sándornak, hogy Nádosy közbenjárására állította ki minden komoly tárgyi alap nélkül a kuririgazolványt és még sem dementálta a hágai magyar követséghez elküldött első táviratot, amelyben jóhiszeműségét igazolta és a küldetést és megbízatást akceptálta. Ha a ministerelnök urnák nem lettek volna eltussolási szándékai és nem lett volna az a célja, hogy az egész dolgot elkenje, hogy ne kerüljön napvilágra, akkor első kötelessége lett volna, illetve most már ujabb kötelessége lett volna, hegy december 17-én Hágában dementálja a küiügyministeriunmak első, talán jóhiszemű táviratát, dementálja a megbízatást és a futárigazolvány kiállítását, valamint a jóhiszemű . ségét. Másrészt pedig, ha előbb nem is, de akkor mindenesetre kötelessége lett volna, hogy az ügyészséget és a nyomozó hatóságot azonnal értesítse arról, hogy most már kétségtelen lévén Nádosynak bűnössége, vagy Nádosy legalább is gyanús lévén és minden kétségkívül állván Windischgraetz bűnössége, lesújtson az igazság sújtó keze ezekre az emberekre. De látjuk azt is, hogy a ministerelnök ur akkor, már a frankbotrány kipattanása után elment néhány napra a vidékre üdülni, és amikor tudta az előziményeikből, a hágai jelentésből, a hágai rendőrség nyilatkozatából, és a hágai követség jelentéséből, hogy mi történt odakint, tudta, hogy minő megbízatást adtak