Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

224 J nemzetgyűlés 518. ülése 1926, utasítani. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Az előadó ur kezdte! — Farkas István: Az előadót méltóztassék rendreutasítani! Amilyen szava­kat használ, olyanokat használok én is!) Kér­dem az előadó urat, méltóztatott sértő kifeje­zést használni? (Rubinek István előadó: Far­kas István képviselő ur azt mondta, hogy ter­rorfiu vagyok, erre én azt mondattam, hogy szemtelen!) Az előadó urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Zaj.) Csendet kérek. Méltóz­tassanak csendben maradni! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Aki ennek a kormányzatnak a működését ismeri, az előtt nem meglepő az a jelenség, hogy itt kétféle já­tékot játszottak az egyes kormányférfiak. Nem meglepő az a jelenség a legutolsó hét év tör­ténetében, hogy két pakli cinkezett kártyával játszottak itt hamis játékot. (Ugy van! a szélső­baloldalon.) Nem kell tovább mennem, mint rá­mutatnom arra, hogy egy pakli cinkezett kár­tyával játszott állandóan az utolsó években a m misterein ök ur, amikor külföldön járt, ahol demokráciát hirdetett; hamis kártyával és más kártyával játszott akkor, amikor az angol szociáldemokratáknak a vezérét, MacDonald elvtársunkat itt vacsorán fogadta és vendégül látta, hamis kártyával játszott akkor, amikor a Népszövetség ülésén Branting elvtársunkra mondott pohárköszöntőt, ugyanakkor azonban nem átallotta itt a legvadabb és legsötétebb reakciót meghonositani. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon.) Nem átallotta a ministerelnök ur, aki Genfben demokráciát hirdetett és elvtár­sainkra pohárköszöntőt mondott és azokat ven­dégül látta, itt ugyanolyan pártállásu embere­ket kiközösíteni a magyar társadalomból, in­ternálótáborba küldeni be őket, nem átallotta azt, hogy az ő kormányzása alatt még ma is börtönben sinylődnek nagyon sokan, akik po­litikai véleménynyilvánítás miatt vannak bör­tönben és megtűri és az ő genfi demokráciájá­val össze f tudja egyeztetni, hogy politikai meggyőződésükért emberek és honpolgárok ez­rei vagy tízezrei még ma is kénytelenek kül­földön emigrációban élni. Ugyanez a genfi de­mokratikus és delejes ember, aki itt a delejes asszony módjára igyekszik ezt az országot meggyógyítani, jön és az egész országot telje­sen nyomorba taszítja s amíg ott künn más politikát hirdet, itt bent a legvadabb és a leg­sötétebb reakciót hirdeti és — hogy Nyugat­Magyarországról beszéljek vagy hogy egy bel­politikai kérdést és egyéb irredenta dolgot tár­gyaljak — ott is megtörtént, hogy politikailag hivatalosan távol tartotta magát ez a kormány­zat az egyes aktusoktól, tényleg azonban a kor­mány segitő kezét ott láttuk. Itt látjuk ugyané kormányzat egyik magas méltóságra emelt emberének, Baross Gábornak a szerepét is. Baross Gábor is ugyanazt a ket­tős szerepet töltötte be és játszotta el, mint, amit Bethlen István ministerelnök. Baross GÓH bor tudott a frankhamisításról, ugyanakkor azonban szükségesnek tartotta életbiztosítás címén a mai kormányzatnak is besúgni, hogy \ hamis frankokat hoztak forgalomba. Ugyanez i a Baross Gábor, aki egyrészt finanszírozta a l frankhamisitási vállalkozást, ugyanez a Ba­ross Gábor, aki lakásán őrizte a hamis frankot, ; ugyanez a Baross Gábor, aki félbeszakí­totta a nyári szabadságát és hazajött, hogy itt a frankhamisitóknak tanácsot adjon, hogy mi­kép történjék a hamis frankok forgalomba­hozatala és értékesítése, erkölcsi érzékével, be­csületességével és korrektségével össze tudta egyeztetni, hogy besúgja, hogy itt hamis fran­evi március hé 16-án, kedden. kokat hoznak forgalomba, és felhívja erre a magyar minister figyelmét. Ha Baross Gábor, a magyar nemzetnek ilyen oszlopos tagja és a társadalmi egyesüle­teknek ügyvezető elnöke, tudott játszani ilyen kettős szerepet, akkor ugyanazt a szerepet iga­zán nem lehet csodálni a magyar ministerein ök­től se, akiinek politikai kettős szerepéről eddig is tudtunk, úgyhogy ezen előzmények után nem tüntethetjük fel másnak az ő báró Perényi­hez irott levelét, mint egy alibi-levélnek, (Ugy van! a szélsőbaloldalon és a középen.) amelyet alibiként kivánt felhasználni arra az esetié, ha kipattanna a botrány, hogy legyen igazolása arról, hogy én ezt a levelet megírtam, és a kellő óvintézkedéseket megtettem, nem mentem el azonban odáig, hogy a rendőrség, az ügyészség kezére juttattam volna a frankhamisitókat, ha­nem megelégedtem a barátomhoz intézett levél megírásával. (Esztergályos Já.os: Link leve­lek írásával!) Látjuk a ministerelnök ur szerepét és el­tussolasi szándékát abban is, ahogy amikor már Hágából itt volt a második távirat és amikor december 17-én a külügyministerium ügyeit vezető gróf Khuen-Héderváry Sándor bemu­tatta a hágai táviratot a ministerelnök urnák, bár a ministerelnök ur akkor már tudta a Kozrna-féie nyilatkozat és üzenet alapján, hogy igenis a Nemzeti Szövetségben vannak hamis frankok, tehát onnan kerülhettek ezek ki Há­gába, bár tudta, hogy Windischgraetz is szere­pel ebben az ügyben, hiszen már 1922-ben is emiitették neki ezt és egyébként is báró tró­naynak már november 30-án megmondta Nádosy, hogy Windischgraetz is szerepel ebben az ügyben, mégis nyugodtan hagyta, hogy a külügyministerium elküldje Hágába az ottani magyar megbízottnak azt a táviratot, hogy Jankovich megbízatása fennáll és jóhiszemű­sége nem vonható kétségbe, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) holott december 17-én gróf Khuen-Héderváry Sándor már kijelentette azt, hogy a megbízatás igenis nem áll fenn, jelentette azért mert Nuber kö­vet már jelentette gróf Khuen-Héderváry Sán­dornak, hogy Nádosy közbenjárására állította ki minden komoly tárgyi alap nélkül a kurir­igazolványt és még sem dementálta a hágai magyar követséghez elküldött első táviratot, amelyben jóhiszeműségét igazolta és a külde­tést és megbízatást akceptálta. Ha a minister­elnök urnák nem lettek volna eltussolási szán­dékai és nem lett volna az a célja, hogy az egész dolgot elkenje, hogy ne kerüljön nap­világra, akkor első kötelessége lett volna, illetve most már ujabb kötelessége lett volna, hegy december 17-én Hágában dementálja a küiügyministeriunmak első, talán jóhiszemű táviratát, dementálja a megbízatást és a futár­igazolvány kiállítását, valamint a jóhiszemű ­. ségét. Másrészt pedig, ha előbb nem is, de akkor mindenesetre kötelessége lett volna, hogy az ügyészséget és a nyomozó hatóságot azonnal értesítse arról, hogy most már kétségtelen lé­vén Nádosynak bűnössége, vagy Nádosy leg­alább is gyanús lévén és minden kétségkívül állván Windischgraetz bűnössége, lesújtson az igazság sújtó keze ezekre az emberekre. De látjuk azt is, hogy a ministerelnök ur akkor, már a frankbotrány kipattanása után elment néhány napra a vidékre üdülni, és amikor tudta az előziményeikből, a hágai jelen­tésből, a hágai rendőrség nyilatkozatából, és a hágai követség jelentéséből, hogy mi történt odakint, tudta, hogy minő megbízatást adtak

Next

/
Oldalképek
Tartalom