Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-518

À nemzetgyűlés 518. ülése 19.26. dalu, teljesen helytelen beállításban adta elő a tényállást és ez a helytelen beállítás feltétlenül korrekcióra szorul. A korrekciónak oly módon és olyan mértékben kell megtörténnie, mint amilyen mértékben az imént előadtam. De le­gyen szabad hivatkoznom arra, hogy ma, ami­kor a frankbizottság jelentésének tárgyalására összejöttünk és folytatjuk a jelentéshez való hozzászólást, akkor megint keserűen kell meg­állapítanunk és szomorúan kell leszögeznünk, hogy az ellenzéknek megint igaza volt és me­gint az ellenzék volt az, amely sajnos, előre­látta azokat a bekövetkezendőket, amelyeket már a március 2-iki ülésen deklarációjában ki­fejezésre juttatott. Március 2-án — ha a t. Nem­zetgyűlés visszaemlékszik az akkor történt ese­ményekre — az ellenzék részéről Horváth Zol­tán t. képviselőtársam deklarációt olvasott fel és ebben a deklarációban az ellenzéki pártok képviseletében tiltakozott az ellen, hogy a nem­zetgyűlés üléseit elnapolják, és ezzel a frank­bizottság jelentése feletti vitát levegyék a napirendről, illetve annak tárgyalását elhalasz­szák. De ugyanebben a deklarációban az ellen­zék képviseletében Horváth Zoltán t. képviselő­társam hangoztatta azt is, hogy tiltakozunk az ellen, hogy a Népszövetség ülésein Genfben a ministerelnök ur az országot képviselje, mert a frankhamisitási ügyben kompromittálva van, és ez a kormány súlyos mulasztásaival megká­rosította az ország hitelét és hirnevét, tehát többé idebenn, sem odakünn a bizalomra méltó nem lehet. Az ellenzéknek erre a deklarációjára való utalással a ministerelnök ur ugyanezen az ülésen kijelentette, hogy a maga részéről is kéri a tárgyalás elnapolását, mondván, hogy nem volna helyes, ha a kormányelnök távollé­tében, aki ebben a vitában különösen, személyi­leg is érdekelve van, a parlament a maga mű­ködését folytatná. S mégis azt kell látnunk, hogy, bár az el­lenzék hangsúlyozottan követelte az ország érdekében, hogy a vita egy napig se szünetel­jen, hogy essünk túl minél előbb ezen a mun­kán, a kormányelnök intenciójára a nemzet­gyűlés elnapolta üléseit arra való hivatkozás­sal, hogy nem lehet folytatni a frankbizottság jelentése feletti vitát, amikor nincs itt a mi­nisterelnök. S meg kell ma állapítanunk, hogy a vitát folytatni tudjuk, anélkül, hogy a mi­nisterelnök ur itt lenne, meg kell állapitanunk azt, hogy az a kifogás, amelyet akkor előter­jesztettek, nem állta meg helyét, mert ha he­lyét megállta volna, ma ig szünetelni kellene a nemzetgyűlésnek és nem lehetne foglalkozni ezzel a kérdéssel. (Zaj.) Meg kell állapítanunk azt is, hogy az a jóslás és az a megállapítás, amely az ellenzéki deklarációban benne fog^l­tatik, ugyancsak valóra vált. Mondottuk azt, hogy az a kormányzat, illetőleg az a kormány­elnök, aki bűnös a frankhamisításban, mert tudott róla, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon. — Zaj a jobboldalon.) aki bűnös ab­ban, hogy ezt a frankhamisítást nem vizsgálta ki kellő eréllyel, hanem azt minden módon el­tussolni igyekezett, nem képviselheti ezt a szerencsétlen nemzetet a népek szövetségében, hanem oda olyan embert kell kiküldeni az or­szág képviseletében, aki ment ezekétől a bű­nöktől aki tehát tisztán és felemelt fővel kép­viselheti az országot, a nemzetet. (Künn P. András közbeszól. — Klárik Ferenc: Talán Kuna P. Andrást kellene kiküldeni! — Lendvai István: Én csak Rothenstein Mórt vagyok haj­landó kiküldeni! — Zaj. — Elnök csenget.) Ma már. amikor a magyar ministerelnök Genfben befejezte siralmas és szánalmas mű­ködését, meg kell állapitanunk, hogy az ellen­it??* március hó 16-án, kedden, 217 zéki deklarációban foglalt jóslás tényleg be­következett. Bekövetkezett az, hogy a kormány csak kudarccal távozhatott onnan és az or­szágra nézve csak megszégyenítés h áramolha­tott az ő ottani szerepléséből. (Zaj és ellen­mondások a jobboldalon és a középen.) Láttuk azt, — és ezt pártállásra való tekintet nélkül meg kell állapitanunk — hogy az, amit a mi­nisterelnök ur még az egységespárt december közepén tartott pártértekezletén beígért, hogy t. i. a Népszövetség mostani ülése alkalmas lesz arra, hogy a pénzügyi ellenőrzés kérdésé­ben döntést hozzon és megszüntesse a pénz­ügyi ellenőrzést, nem történt meg és a minis­terelnök ur épen azért, mert súlyos teherrel a vállán érkezett meg a Népszövetség genfi ülé­sére, fel sem merte vetni a pénzügyi ellenőrzés megszüntetésének kérdését, (Egy hang a jobb­oldalon: Nem is lehetett!) ugy, hogy ezzel a kérdéssel a Népszövetségen nem mert foglal­kozni, és igy kénytelen volt ezt a kérdést to­vábbra is függőben tartani. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Ugyanígy vagyunk egy másik kérdéssel is, amelynek eldöntése ugyancsak napirenden volt « amelyre ugyancsalk az ország érdekében szükség lett volna. Ez a nyugdíjkérdé'sek ren­dezése az utódálam okkal, £LZ cl kérdés, hog3^ a tőlük elszakadt, megszállott területekről ide­özönlött nagyszámú nyugdíjas nyuglitíjügyét rendezzék, ugy, ahogy ezt már a Népszövetség korábbi ülései alkalmával kilátásba helyezte. Ezt a kérdést azonban a miniszterelnök ur ez­úttal ismét nem merte felvetni, azért, mert tisztában volt azzal, hogy a Népszövetség ilyen koimoly kérdésekről vele nem áll szóba. (Ha­lász Móric: Ugyan! Ugyan!) Ugyanígy van a harmadik kérdés is és ez a beruházások kérdése, illetőleg a beruházá­sok céljaira ujabb összegek felszabadítása. Erre vonatkozólag is ígéretet kapott a t. 'Nem­zetgyűlés éis Ígéretet kapott az ország. A le­romlott gazdasági állapotunk, a nagy és hatal­mas munkanélküliség folytán előállott nyo­mor következtében mindenki leste azt a pilla­natot, amikor Genfben ujabb milliókat szaba­dítanak fel, hogy az országban meginduljon a termelőmunka. De ez a váírakozásunk is tel­jesein hiábavaló volt, mert semmi ujabb fel­szabadulást pénzügyi téren a kormány kapni nemi tudott, még pedig azért, mert ez a kor­mány nem képviselhette igazán ezt a nemze­tet, s ez a kormány nem jöhetett haza mással, mint amivel haza tud jönni: teljes kudarccal és megszégyenitéissel. (Zaj a jobboldalon és a közéven.) Maeranak a franküa-ynek fel derít ékére vo­natkozólag is az eltelt 14 nap alatt már történ­tek bizonyos cselekmények. Történtek cselek­mények, amelyekről azt hittük, hogy majd, amikor újból összeül a nemzetgyűlés, legalább is felvilágosítást kapunk, s az igazsáa-ü^y­minister ur szükségesnek és eélsrerünek tartja, hogy tájékoztassa a nemzetgyűlést arról, váj­jon mi történt azóta, amióta a nemzetgyűlés nem ülésezett. Hiszen vannak olyan t%vkörül­ménvek, amelyeket a tisztánlátás kedvééit tud­nia kell a nemzetnek és tudniok kell elsősor­ban a törvényhozóknak. Azt kellett látnunk ugyanis, hogy már ma^a az egész nyomozat, amelyet ebben a szerencsétlen üsryben folytat­tak, a kezdet kezdetétől nemcsak, hogy hamis vágányra terelődött, nemcsak, hogy az eltus­solás útjára iarvekeztek rávinni, hanem olyan lehetetlen módon indították mec és olvan zök­kenőkkel jutott el addisr az állomásig, ame­lyen tegnap a vádtanácsi tárgyalással véget-

Next

/
Oldalképek
Tartalom