Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

À nemzetgyűlés 517. ülése 1926. évi március hó 2-án, kedden. Az ülés elején kért szót személyes kérdésben a képviselő ur. t Rakovszky István: T. Nemzetgyűlés! (NapÍJ zaj.) Nem felejtettem el, hogy szót kértem, de most nem szándékoztam felszólalni. Ha azon­ban az elnök ur olyan szives volt engem fel­hívni, — mert igaz, hogy én jelentkeztem, — egy másik személyes kérdésben akarok most felszó­lalni. A Bessenyey t. képviselő 1 ur megjegyzé­sére felelek. Igaza, van. én szeretem a vihart, különösen, ha mocsár van, mert az a mocsarat kiszáritja. (Nagy zaj. — Urbanics Kálmán: Él­vezettel fürdik benne!) Elnök: Csendet kérek! Friedrich István képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Friedrich István: T. Nemzetgyűlés! Palla­vicini őrgróf beszéde alkalmából tudtam meg, hogy Bethlen István ministerelnök ur a parla­menti bizottság előtt a következőket mondta: Friedrich István volt az, aki mint honvédelmi minister annak idején ezt a dolgot — értvén ez alatt a szokol dolgot — iniciálta. Ezzel a ministerelnök ur kényszerit engem, hogy ezzel a dologgal foglalkozzam. (Zaj. Halljuk! Hall­juk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Senki sem kí­vánhatja ezek után tőlem azt, hogy ezzel a do­loggal ne foglalkozzam. (Tankovich János: Itt a vihar, kiszáritja a mocsarat!) Nem lesz vihar. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Jobb volna, ha a búzát szárítaná ki!) Csak annyira fogok vele foglalkozni, amennyire saját egyéni reputációm és a honvédelmi ministeri szék ezt megköveteli. A ministerelnök ur tévedett. Szó sincs róla, hogy én 1919. év végén és 1920. év elején, mikor honvédelmi minister voltam, ezt iniciáltam volna. S~ó sincs róla. Akkor semmiféle szokol­ügyről még álmodni sem mert senki. Hanem el fogom mondani, honnan veszi ezt a minister­elnök ur (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon) és az igazságügyminister urat aposztrofálni foigrom, mert ő kénytelen lesz igazolni azt a helyet, amelyet én most meg fogok nevezni. Hogy a ministerelnök ur ezt a nemtelen fegy­vart velem szemben kovácsolja, ez az ő részé­ről példátlan hálátlanság és elfogultság. Ugy látóim gróf Teleki Pál is itt van a teremben. Legalább három perccel ezelőtt még benn volt. (Mozgás. — Pikler Emil: Máir elpucolt!) Na­gyon nagy szükségem van Teleki Pál jelen­létére. Mikor honvédelmi minister voltam, egy esetben más faktorok az akkor, a békeszerződés és a béketárgyalás előtt létező irredenta, szer­vezeteket igenis egészen helyesen és jól közös szervezetbe akarták foglalni. Engem ezek a té­nyezők felkértek, hogy ebbe a közös intéző­ségbe delegáljak egy urat. Az én választásom Mészáros tanárra esett, (Zaj és mozgás.) aki azóta a szokol-ügyben és a frank-ügyben szere­pelt. Ne méltóztassék ezen annyira csodálkozni. Az urak is Nádosyt választották. Egyszer én is rosszul választottam. (Zaj. — Rassay Károly: Eddig nem is haragudtak Mészárosra! — Vá­zsonyi Vilmos: Csak arra haragusznak, aki megbuktatja őket! — Barla-Szabó József: Ne­künk, hála Istennek, semmi közünk sincs hozzá!) Mészáros Gyula delegáltatott részünk­ről ebbe a bizottságba. Én nem maradtam azután honvédelmi mi­nister nemcsak azért, mert a Huszár-kormány akkor távozott, hanem azért is, mert — amint méltóztatik emlékezni — én súlyos vád alá ke­rültem. Akkor volt az az ülés, amelyről TJlain t. képviselőtársam a Tisza-per végén elmondta, hogy válásiak együtt négyen, Bethlen István, Károlyi Imre és más urak és elhatározták hogy mivel Friedrich István ellen Károlyi Imre olyan súlyos vádakat emelt, ezekután ő nem védekezhetik mint minister, hanem csak mint magánszemély. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én 1920-ban nem szokolokat gyártottam vagy iniciáltam, hanem a vádlott igazán keserves kenyerét ettem. T. Nemzetgyűlés! Lezajlott a Tisza-per úgy­nevezett katonai tárgyalása is. Lezajlott a civil-biróság előtt is a tárgyalás. A Tisza-per befejezése után, amikor 5 hónapon át a vádlot­tak padján ültem, ugyanaz előtt à biróság előtt a gyorsított eljéirás szabályai szerint, amelyet én rendeletileg statuáltam, amikor hatalmon voltam, akkor kezdődött a nyugatmagyar­országi akció. A nyugatmagyarországi akció folyamán értesültem arról, hogy az előbb em­iitett irredenta-szervezet útlevél- és igenis, szo­kolhamisitással foglalkozott. Ebből baj lett; egyrészúket Bécsben lefogták. Ezt közölték ve­lem. Akkor azt hallottam, hogy Mészáros Gyula, aki barátom volt (Egy hang jobbfelől: Ejha!) Bécsben börtönben sínylődik, beteg és szeretne kiszabadulni. A felesége eljött hozzám és azt mondotta, hogy ha óvadékot tudnánk le­tenni, — nekem ő akkor igy mondta —' amely részben Mészáros Gyuláért óvadék gyanánt teendő le, részben pedig a szokolhamisitásból származott károk megtérítésére r szolgálna, akkor van remény arra, hogy Mészáros Gyula haza tud jönni. Ugyanabban az időben látogatott meg en­gem egy csehszlovák képviselő, aki szintén az­zal a kérelemmel fordult hozzám, tegyem lehe­tővé, hogy Mészáros- Gyula kiszabaduljon. Én igenis, —mert tudtam, hogy ez az ügy honnan indult ki és meg voltam győződve róla, hogy akkor a béketárgyalások és békekötések előtt ez helyes és tűrt volt, — megtettem, hogy azt mon­dottam Mészáros Gyulánénak: Méltóságos Asz­szonyom, ha ön nekem a kormánytól megnyug­tatást hoz arra vonatkozólag, hogy én azt meg­tehetem, csekély anyagi erőmmel hozzá fogok járulni. Másnap Banff y Miklós, Bethlen István külügyministere (Felkiáltások r a szélsőbalol­dalon: Ejha!) tehát ne méltóztassék engem aposztrofálni, mint ahogy az igazságügymi­nister ur a múltkor aposztrofált . . . (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem mondtam!) Akkor ugy láttam, rám célzott, mintha bizo­nyos vonatkozásban felelőssé volnék tehető (Propper Sándor: Nem mer rá célozni! — Pesthy Pál igazságügyminister: Én nem a képviselő úrra céloztam!) Akkor nem szóltam semmit. A Huszár-kabinet után jött a Simony i-Se­madam-kabinet és két Teleki Pál-kabinet. Az­után pedig, amikor ez az ügy igy zajlott le, már Bethlen István volt a ministerelnök. Akkor Bánffy Miklós és én Bécsbe az ügyvéd utján — vagy már nem emlékszem, az asszony utján — elküldtük a kívánt pénzt. Ugyanakkor Budapesten is letartóztattak több embert szo­kolhamisitás vádja miatt. (Egy hang a szélső­baloldalon: Gyanúja miatt!) Ezek az emberek, akik itt lettek letartóztatva, elküldték hozzám az ügyvédet azzal, hogy: »Uram, miért va­gyunk mi lecsukva, csináljon a mi érdekünk­ben is valamit, ha ön Mészárost ki tudta sza­badítani, segitsen rajtunk is.« Nekem azonban éhez már nem volt pénzem és igenis, a vádlot­tak védője a magyar kormánytól, a külügymi­nistertől kapta erre a célra azt a három darab óvadékot, amelyet letett szabályszerűen az ügyészségen. (Zaj a szélsőbaloldalon és felkiál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom