Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-517
À nemzetgyűlés 517. ülése 1926. évi március hó 2-án, kedden. 203 Sándor: Bizza csak rá!) mert nélkülözi azt az erkölcsi alapot... (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: ...amely szükséges ahhoz, hogy egy nemzetközi areopág előtt egy országot sikeresen képviselhessen. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelől. — Kováts-Nagy Sándor: Majd maga tanit erkölcsre minket!) Én a kérdést leegyszerűsítem. Három olyan pontot látok, amely feltétlenül szükségessé teszi a kormány azonnali távozását. Az egyik az, hogy olyan vádak után, amilyeneket ma délután hallottunk őrgróf Pallavicini György képviselőtársunktól,— anélkül, hogy ennek vitatásába belebocsátkoznék — ministerelnök nem maradhat a ministerelnöki székben. (Ugy van! Ugy van! taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Azt hiszem, hogy egyetlen hely van a világon, a Wildwest, amelynek ha kormánya volna, ilyen megtörténhetnék, de talán egy ilyen vád után még ott is szükségesnek látná a kormány, hogy lemondjon. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Farkas István: Megköveteljük az elnöktől, hogy csend legyen!) Farkas István képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Propper Sándor: Az az elintézés, amelyet a ministerelnök ur választott Pallavicini képviselőtársunkkal szemben, nem fedi a fair play fogalmát. Ez nem tiszta játék. A ministerelnök ur tegye le a tárcáját és mint magánember álljon szembe a vádakkal. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ehhez gyáva a ministerelnök!) Ha ezt a ministerelnök ur nem teszi, magára veszi azt a vádat és azt a gyanút, hogy ő ministerelnöki hatalmával akar előnyt szerezni az ő vádlójával szemben. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon. — Kováts-Nagy Sándor: Szóval gyanúsítja a biróságot!) A másik pont, amely szükségessé teszi a ministerelnök távozását, a következő: (Fclytonos zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek! . Propper Sándor: Ott, ahol az ország kormányzását erkölcsi szabályok irányítják, egy olyan eset után, amikor az ország rendőrministere egy nemzetközi pénzhamisító banda feje, amikor állami intézményekben hajtják végre a pénzhamisítás műveletét, s amikor az állam presztízsét jelentő bélyegzővel inditanak útnak kofferszámra hamis pénzeket, ott a kormánynak helyéről távoznia kell. (Ugy van! Ugy van! taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: A harmadik, szempont magának a ministerelnök urnák mai beszédéből kínálkozik. (Zaj a jobboldalon és a középen.) A ministerelnök ur ugyanis azt mondotta: lehet, hogy hibáztam, lehet, hogy mulasztottam, de el kell ismerni mindenkinek hogy rosszakarat nem vezetett. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) A kormány felelőssége szempontjából az ilyen mulasztás tökéletesen elég ahhoz, hogy a konzekvenciákat levonja. (Ugy van! Ugy van! — Tavs a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalom) Ha nem igy volna, akkor méltóztassék megmagyarázni azt, hogy a ministeri felelősség tulajdonképen hol kezdődik. (Nagy Vince: A szokolhamisitásnál kezdődik és a frankhamisításnál végződik.) Néhány szóval reflektálnom kell a ministerelnök urnák arra a fenyegető és támadó fellépésére, amelyet előbbi beszédében tanúsított. Azt mondta a ministerelnök ur, hogy valahányszor elindul Genfbe, mindig kap az ellenzéktől megfelelő útlevelet, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Erre azt kell mondanom» hogy ez hazugság. Emlékeztetek arra, hogy amikor a ministerelnök ur először ment ki Genfbe, nem fogadtunk semmit, nem egyeztünk meg semmiben, de megadtuk a ministerelnök urnák a belső csenddel, a belső renddel azt a lehetőséget (Ellenmondások jobbfelől.) hogy ő Genfben a maga programmját végrehajthassa. (Kováts-Nagy Sándor: És azutáni — Vázsonyí Vilmos: Jöttek a hamis frankok!) Akkor történt az, hogy a ministerelnök ur odakint Genfben demokráciát hirdetett, hazajővén pedig legelső dolga és legelső gondja az volt, hogy megcsinálja a nyílt szavazást és a jogf osztásos választójogot. (Kiss Menyhért: Ez a demokrácia! — Folytonos nagy zaj a jobboldalon.) Nincs most annyi fizikai időm, hogy érdemben menjek bele a kormány felelősségének taglalásába, de egy kormányzati rendszer, egy kormány, amelynek működésében és múltjában olyan műtárgyak vannak, mint az Eskütt-eset, — amikor a fél ministerium kiment egy vádlottat meghallgatni, mert az máskülönben nem akart vallani, — amikor a dohány-utcai és a csongrádi bombamerényletek után jogerős Ítéletek mondják ki, hogy a vádlottakból kipofozták a vallomásokat, (Folytonos nagy zaj a jobb>oldalon. — Bâtiez Gyula: Ez a kormány politikájához tartozik!), amig Somogyi és Bacsó gyilkosait máig sem tudták kinyomozni: logikusan következtünk ehhez az etapphoz, amely a frankhamisítást és nemzetközi bonyadalmakat jelent. (Folytonos nagy zaj j ebb felöl.) A ministerelnök ur azt mondja: hogyan lehet róla feltételezni azt, hogy ő részese vagy tudója volna valaminek, ami ellene megy és ami, ha nem sikerül, a nemzet presztízse forog kockán. Ezzel azt akarja bizonyítani, hogy mindaz a sok demagógia, (Nagy zaj és derültség a jobboldalon.) mind az a sok vád, amit az ellenzék felé szórtak, üres, semmitmondó valami, mert saját ministerelnökük ismeri el, hogy a frankhamisítás sikertelensége az ország presztízsét veszélyezteti. A frankhamisitás nem sikerült, a nemzet presztízse veszélybe került; az önök ministerelnökének megállapítása szerint ezért csak a frankhamisitókat lehet felelősekké tenni és azt a kormányzati rendszert, amely a frankhamisítást magából kitermelte. (Folytonos nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Propper Sándor: Ezzel végeztem azzal a vádaskodással, amelynek átlátszó... Elnök: A képviselő ur beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni! Propper Sándor: Kérek tiz percnyi^ meghosszabbítást. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő ur tiz percnyi meghosszabbítást kért, Méltóztatnak hozzájárulni? (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelől és a középen: Nem!) A nemzetgyűlés nem járult hozzá, (Folytonos nagy zaj.) Csendet kérek! Propper Sándor: Nem mi adunk tehát útlevelet Genfbe, hanem önök adnak ujabb tápot arra a gyanúra, hogy az ellenzékbe belefojtják a szót, nem hajlandók meghallgatni, hogy mi mondanivalónk van ezzel kapcsolatban. (Folytonos nagy zaj a jobboldalon.)
