Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

202 A nemzetgyűlés 517. ülése 1926, (Farkas István: De nem a frankhamisításról volt szó akkor!) És, t. Nemzetgyűlés, ugy, ahogyan a hü krónikás megírja (Olvassa): »Pallavieini György őrgróf jellegzetes, sötétfeje (Derültség jobbfelől.) emelkedett ki magasan a többi fej közül, mintha egy profilba vésett olasz kényúr erőszakos arca fordult volna bele hirtelen egy quatroeento éremről a szivarfüstbe.« ő azonban a Zichy János gróf által kért, hirdetett nemzeti egység ellen tört lándzsát. (Derültség jobbfelől. — Friedrich István: Én is ott voltam, ez nem igaz, tévedés! Itt vannak a tanuk! — Nagy derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem igaz, hamisan idézett! Üljön le, levizsgázott!) Ezt tényként megállapíthatom. (Pikler Emil: Bethlen buktatta meg Tiszát! — Nagy Vince: Még a történelmük is hamis!) Elnök: Csendet kérek! Berki Gyula: Pallavieini őrgróf mai megnyiatkozása szintén azt célozta, hogy azt a magyar államférfit, aki öt esztendeje vesződik, kinlódik, gyötrődik ezért a szegény nemzetért, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi vergődünk, mi gyötrődünk!) megsebezze, mielőtt elindul genfi útjára. Sajnos, hogy ebben az esetben az a seb, amely a ministerelnöknek volt szánva, a nemzetet találja. (Ugy van! jobbfelől. — Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Ugyan! Ugyan! — Horváth Zoltán: Szegény nemzet!) De, t. Nemzetgyűlés, a ministerelnök ur mégis nyugodtan indulhat el genfi útjára. (Esztergályos János: Nem mer szembenézni velünk! — Derültség jobbfelől. — Erődi-Harrach Tihamér: Nagyzási mánia!) Elnök: Csendet kérek! Berki Gyula: Az ő politikai magatartása felett véleményt mondott ma ennek a nemzetgyűlésnek 80%-a, (Ugy van! jobbfelől.) amikor az ő itt elhangzott beszédét helyesléssel, kifejezett bizalomnyilvánitással kisórte; (Ugy van! jobbfelől.) megnyilatkoztak mellette az az összes vármegyék, törvényhatóságok, (Zaj a baj- és a szélsőbaloldalon. — Nagy Vince: Nyomásra!) megnyilatkoztak mellette az egész országban a magyar nép tömegei. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Nem tartanám helyesnek, ha mi a mai nap eseményei után elmennénk innen anélkül, hogy (Horváth Zoltán: Emeljük poharunkat!) a napirend megáll apitása kapcsán is ki ne fejeznők azt, hogy mi törhetetlen ragaszkodással és bizalommal vagyunk gróf Bethlen István ministerelnök ur iránt. (Élénk éljenzés jobbfelől.) Ezek után még csak azt jelentem ki, hogy az előbb elhangzott ellenzéki deklarációnak egy része teljesen azonos a magyar lapokban tegnap leközölt, Franciaországból érkezett közleménnyel, (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) amely a franciaországi szociáldemokrata párt álláspontját közli. (Felkiáltások jobbfelől: Pfuj! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem igaz!) Emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést egy körülményre. Fel tudnám olvasni annak az ellenzéki vezérpolitikusnak nyilatkozatát, aki akkor, amikor arról volt szó, hogy a ministerelnök ur Genfbe megy, azt mondotta, hogy mindaddig, amig a ministerelnök ur külföldön lesz, nem lehet itt a frankvitát folytatni, mert az ő jelenlétére itt szükség van. (Farkas István: Ki mondotta ezt?) Mára megváltozott a helyzet, de ehhez mi hozzá vagyunk szokva ezt a frankbizottságban is minden nap tapasztaltuk. Mindezek alapján én minden különösebb . évi március hó 2-án, kedden. indokolás nélkül csatlakozom az elnök ur napirendi indítványához. (Taps jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Nemzetgyűlés! Berki Gyula t. képviselőtársunk azt mondotta, hogy ha a helyzetet meg akarjuk ismerni, forduljunk a históriához. Megállapítom, hogy az - ő módszere azért nem helyes, mert a históriát, különösen a közelmúlt históriáját nem ismeri. Bethlen ministerelnök mellett hozta fel az 1917-es eseményeket, én azonban szives tudomásara adom pótlólag Berki Gyula képviselő urnák, hogy gróf Bethlen István mint ellenzéki képviselő ott volt abban a hadjáratban, amelyet akkor a kormány ellen folytattak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk!) Azután pedig gróf Bethlen István jelenlegi ministerelnök ur 1918 október 31-ike után elnöke volt a székely nemzeti tanácsnak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A többi históriai tényekre nem akarok reflektálni, mert azokat elintézték itt egy kézlegyintéssel, tudniillik azok a történelmi adatok, amelyekre Berki képviselőtársam hivatkozott, hamisak, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Folytonos zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Már most magam is szeretném tudni, hogy a frankügy letárgyalása sürgős-e vagy sem. Eddig mindig azt mondották, hogy sürgős, sürgősnek tartották és a frankbizottságot hirtelenül megakasztották munkájában (Nagy Vince: Elutasították az indítványokat!) és elutasítottak körülbelül 60 kisebbségi javaslatot. Sürgősnek minősitették a dolgot s ezt bizonyították azzal, hogy napirendre tűzték az ügyet akkor, amikor még ki sem volt nyomva a jelentés. Erőszakot vettek a házszabályokon és házszabályellenesen napirendre tűzették a jelentést. Sürgősnek minősitették azzal is hos-v a tárgyalás negyedik napján már 8 órás üléseket vezettek be. (Folytonos zaj, — Halljuk! Halljuk! — Farkas István: Ne zúgjanak!) Elnök: Csendet kérek! (Vázsonyi Vilmos: Elnök ur, igy nem lehet tárgyalni!) Propper Sándor: Ilyen nagy sürgősség és sürgölődés után egyszerre csak deus ex machina itt van az elnöki napirendi javaslat, amely szerint március 16-ig napolják el a nemzetgyűlést. Mi a frankügy letárgyalását sürgősnek tartjük; sürgősnek tartjuk a belső megnyugvás érdekében; (Zaj. — Elnök csenget.) sürgősnek tartjuk a gazdasási leromlás miatt, amelyet a frankhamisítás kiszélesített és elmélyített; sürgősnek tartjuk azért,... (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj.) Méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot, különben kénytelen lennék az ülést felfüggeszteni. Propper Sándor: Sürgősnek tartjuk végül azért, hogy a frankbotrány a külföldön lekerüljön a napirendről és hogy Magyarországgal a külföld ne csak a frankbotránnyal kapcsolatban foglalkozzék. Mármost azt a tézist állították ide elénk, hogy a nemzetgyűlés nem tárgyalhat a ministerelnök ur távollétében, viszont a ministerelnök urnák feltétlenül el kell menni Genfbe. Itt ugrik a dolog, mert a mi felfogásunk az, hogy a ministerelnök ur a történtek után az országot Genfben sikeresen nem képviselheti, (Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon, — Kováts-Nagy