Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

A nemzetgyűlés 517. illése 1926. évi március hó 2-án, kedden. 197 miért van meg a többsége?!) az én lelkiismeretem teljesen nyugodt, hogy engem csak becsületes szándékok vezettek. Lehettem gyönge, lehettem kevéssé előrelátó, de hogy rosszakarat vezetett volna ebben a kérdésben, az teljesen ki van zárva. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. —- Malasits Géza: Csak velünk szemben van rosszakarat! — Barthos Andor: Ha lett volna, nem ülnének itt! Bizony nem! — Esztergályos János: De nagy legény az ur! — Rubinek István: Magának az a szerencséje, hogy Lombrozo meghalt! — Propper Sándor: Értelmesen, előadó ur! — Dobóezky Dezső: Esztergályos, az uj jogász!) A vádak második csoportjában, t. i. a könynyelmüség és a mulasztások vádjának csoportjában, egy régi jó ismerősre találok. Ez a Károlyi Imre-féle újságcikk. Majdnem szószerin t vannak a jelentés egyes részletei abból a cikkből véve. (Nagy saj a szélsőbaloldalon. — Dobóczky Dezső: Pocsék banda! — Esztergályos János: Pocsék maga! — Nagy zaj. — Nagy Vince: Ki ez a kocsmába való alak? Tessék kivezettetni ezt a kocsmába való alakot! — Propper Sándor: Nem lehet igy tárgyalni! Azt mondta, hogy pocsék banda! — Dobóczky Dezső: Ne kiabáljon! Egyebet sem hallunk, mint mindig a maga szavát! — Nagy zaj.) Elnök: • Csendet kérek, képviselő urak ! (Rassay Károly: Legalább a saját ministerelnöküket hallgassák már meg! — Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek, képviselő urak a jobboldalon is. Gr. Bethlen István ministerelnök: Anynyira hasonlitanak az itt elmondott vádak az abban a cikkben felhozott vádakhoz, mint két tojás és azt kell mondanom, hogy ebben az esetben Pridolin ugyanaz, mint Celestin és Celestin ugyanaz, mint Fridolin. Itt van mindjárt az első vád a Perényi-féle levéllel kapcsolatban, melyre vonatkozólag azt mondja a kisebbségi vélemény, hogy nem levelezni, hanem cselekedni kellett volna, házkutatást kellett volna tartani. A levélben nem óva inteni kellett volna a Nemzeti Szövetséget, hanem a legszigorúbb megtorlást azonnal kilátásba helyezni. Itt van azután a válaszlevél meg nem őrzésének súlyos vádja, továbbá, hogy Perényit nem fogadtam, holott fontos dologról volt szó; hogy miért nem fogadtattam a helyettes ministerelnök, vagy a belügyminister által, s hogy nem Nádosj^t kellett volna utasitani, mert az már gyanús volt; a Nádosynak küldött üzenet kétértelmű, esetleg barátságos rábeszélést is jelenhetett volna, és igy megy ez tovább. Legyen szabad ezekre a vádakra is egészen röviden megtenni megjegyzéseimet. Amint méltóztatnak tudni, annak dacára, hogy én azt a Kozma-féle közlést anonim feljelentésnél többnek alig tartottam, komolyhangu levelet intéztem a Nemzeti Szövetség elnökéhez, — maga a kisebbségi vélemény is azt mondja, hogy komolyhangu levelet intéztem — holott száz és ezer esetben én ilyen anonim följelentésekre semmit sem csinálok, még kevésbé rendelek el azonnali házkutatást. Mert ha ezt tenném, akkor — legyenek meggyőződve a t. képviselő urak a túloldalon — talán nem volna egyetlenegy sem. akinél már többizben házkutatást ne rendeltem volna el. (Felkiáltások jobbfelöl: Így van! — Propper Sándor: Épen elee-et nyaggattak, épen eleget terrorizáltak és zaklattak!) A kisebbségi vélemény azt mondja, hogy amikor én óva intem a Szövetséget, az nem elegendő, hanem nekem szigorú megtorlást kellett volna bejelentenem, A stílusok felett igazán nehéz vitatkozni. Mikor én azt mondom, hogy valakit valamitől óva intek, azt hiszem, mindenki azt fogja érteni ezalatt, hogy ha ezt nem teszi meg, akkor a következmények be fognak következni. (Pikler Emil: Meg fog haragudni!) Legyen a t. képviselő uraknak is igazuk, ezt a vádat szívesen koneedálom, hogy a stilus, különösen a perrendi stilus tekintetében Yázsonyi Vilmos képviselő ur tökéletesebbet tudna produkálni, mint én. Azt mondják, hogy nem őriztem meg a Perényi-féle választ. Kérdem: kire és mire származott ebből baj? Származott-e ebből baj az ügyre? Tudomásom szerint nem. Csakis reám származott abból baj, hogy ezt a válaszlevelet nem őriztem meg, mert most azzal lehet vádolni, hogy az a válaszlevél, amelyet Perényi produkált, nem ugyanaz, mint amely hozzám érkezett. Tehát tisztán nekem lehet ebből bajom nem pedig az ügynek, mert az ügynek ebből abszolúte semmi baja és következménye nem lehet. Azt mondják, hogy miért nem fogadtam Perényit. Erre már nyilatkoztam több izben, hogy, sajnos, az utolsó percben indulásom előtt nem volt fizikailag időm, hogy Perényivel személyesen érintkezésbe lépjek. De hiszen mikor Nádosynak az utasitást megadtam, akkor Prónay utján közöltettem vele az előzményeket, hogy Perényihez levelet intéztem, hogy Perényitől válasz jött, hogy Perényitől üzenet jött, tehát fel kellett tételeznem, miután abban az időben Nádosy semmiféle gyanusággal nem birt előttünk... (Pikler Emil: Nekünk már évek óta gyanús volt! — Karafláth Jenő: Miért nem jelentette fel?) Önök előtt, t képviselő ur, minden rendőrfőnök gyanús jesz! (Derültség jobbfelől. — Esztergályos János: Miért nem irt levelet az igazságügyministernek? — Zaj.) A t. képviselő urnák irok elsősorban levelet. Ha abban a feltételezésben voltam, hogy Nádosy ebben a kérdésben nem gyanús, — mint ahogy ebben voltam — akkor feltételeznem kellett, hogy a nyomozást ott fogja kezdeni, hogy Perényit erre vonatkozólag meghallgatja, s hogy ministerének jelentést tesz, ha olyan részlet merül fel, melynek felemlítése a minister előtt kötelessége lesz. (Esztergályos János: Miért nem a ministerelnök-helyettesnek vagy az igazságügyministernek? Nagyon kedélyesen, házi kezelésben! — Zaj a jobboldalon. — Rubinek István: Legközelebb magától fog tanácsot kérni!) Azt mondják, hogy miért nem utasítottam például a belügyminister urat, vagy a helyettes ministerelnök urat arra, hogy ügyeljen erre az ügyre. Ha megtettem volna, mi lett volna akkor? (Esztergályos János: Eljárt volna az igazságügyminister ur! — Zaj.) A minister ur felhivatta volna Nádosyt és utasította volna, hogy ebben az ügyben járjon el. Engedjen meg a t. képviselő ur, én nem járhatok el privát detektívek segitségével, mint ahogy a t. képviselő ur gondolja. Én kizárólag a magyar rendőrség utján tudok intézkedni és mást nem tehetek; de nem tehet mást a belügyminister ur sem. (Esztergályos János: De tettek volna! — Rubinek István: Honnan tudja? — Esztergályos János: Feltételezzük róluk, hogy teljesitették volna kötelességüket!) Azt mondják, hogj^ kétértelmű volt az üzenet. Az az üzenet egy cseppet sem volt kétértelmű. Hiszen erre vonatkozólag Prónay, Perényi és maga Nádosy is teljesen egyértelmüleg vallottak. De itt vannak a többi vádlottak vallomásai is, akik nagy riadalomról beszélnek. Arról beszélnek, hogy Bethlen neszét