Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

A nemzetgyűlés 517. ülése 1926 akkor olyan politika szolgálatába állit anyagi eszközöket, amely homlokegyenest ellenkező azzal a, politikával, amelyet hirdettem és követtem öt éven keresztüli (Taps jobbfelől és a középen. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Feltehető-e a kormányról, hogy saját maga alatt, a saját politikája alatt vágja a fáit egy r olyan akciónak hallgatag tűrésével, támogatásával, vagy nem is tudom, hogy ma már mi a vád ellenem, (Propper Sándor: Ma mondták el, nem régen!) amely politikát elitéltem, amely politika ellen mindent elkövettem s amelynek ellenkezője mellé igyekeztem ötéves fáradságos munkával a nemzet közvéleményét állítani ?! (Taps .jobbfelől és a középen. — Rothenstein Mór: Ma még tapsolhatnak! — Zaj és felkiáltások jobbfelől: Fogunk Is!) T. Nemzetgyűlés! Nem elégedhetem meg azzal, hogy ennek a vádnak abszurditását bebizonyítsam és rámutassak, hogy ez a vád önmagában mennyire abszurd; bele kell, hogy menjek a detailokba is. Az mondatik, hogy: »aggályos jelenség az, hogy a vádlottaknak egy tekintélyes része félhivatalos akciónak minősítette azt az akciót amely a frankhamisításra vezetett. Kurz, Virágh, Spannring, Kiss, Parragh, Ferdinándy, Winkler, Schwetz, Stitz, Rába vallomásaikban, mind azt mondják, hogy hiszen itt egy félhivatalos akcióról volt szó, amelyről a kormány tud, és csak Windischgraetz és Nádosy azok, akik nem igy nyilatkoznak.« Hát, először az előbbiekről szólok. Én sem Kurzot, sem Virághot, sem Spannringot, sem ezeket az összes urakat sohasem láttam, nem ismerem, velük soha nem is beszéltem. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezen lehet nevetni, de ki kell jelentenem... (Nagy zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon. — Nemes Bertalan: Ne beszéljen már! Micsoda dolog ez! Kabaré ez? — Csontos Imre: Szégyeljék el magukat! — Farkas István: Kabaré ez, mert a tények mást mondanak! Egyet se cáfoltak meg! — Folytonos zaj. — Csontos Imre: Miért nem megy Franciaországba'? — Propper Sándor: Félóra előtt hangzott el a vád! — Rubinek István: Azok rágalmak! — Propper Sándor: Honnan tudja! — Barthos Andor: Micsoda merészség ez! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gr. Bethlen István ministerelnök: Ismétlem, hogy én ezeket az urakat soha nem láttam, nem ismertem. (Folytonos zaj. — Elnök esenaetJ Kettőt a fővádlottak közül: Nádosyt és Windischgraetzet igenis ismertem. Azt mondja a kisebbségi vélemény a 74. és a 83. oldalon, hogy Windischgraetz Lajos herceg valami szisztémát követett vallomásaiban, amely abból áll, hogy ott, ahol ő valamit egészen valótlannak tart, ezt egyszerűen ő is kijelenti, ott azonban, ahol valamit nem tart valótlannak, vagy megmondja, hogy igy áll a dolog, vagy pedig kijelenti, hogy nem nyilatkozik. Ez egy szisztéma, amelyet konzekvensen követ és ennek folytán bizonyos következtetések vonhatók le azokra a kérdésekre vonatkozólag, amelyekről ő a maga részéről kijelenti, hogy azokról nem nyilatkozik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De épen abban a kérdésben, hogy tudott-e a kormány erről az akcióról, fedte-e a kormány ezt az akciót, Windischgraetz vallomásai inkonzekvensek. Bátor vagyok felolvasni Windischgraetz Lajosnak következő vallomását (Olvassa): »A királvi törvényszéki fogházból elővezetett herceg Windischgraetz Lajos a következőket adja elő: A folyó hó 4-én az állam'. évi március hó 2-án, kedden. 195 rendőrségen velem felvett jegyzőkönyv ama kitétele, hogy az akció a hatóságok tudtával történt, akként értelmezendő, hogy ilyen hatóság alatt egyedül Nádosy Imrét, (Pesthy Pál igazságügy minister: Egyedül Nádosy Imrét!) az államrendőrség országos főkapitányát értettem és természetesnek találom, hogy az ő hozzájárulása és közreműködése épen magas hivatali állásánál fogva feltételezi azt, hogy az akcióról más hatóságok is tudhattak Nádosy Imre utján. Én azonban ily más hatóságról nem tudok és akkor sem tudnék megnevezni más ily hatóságot ha akarnék.« (Szabó Sándor: Kérem, ez magyarul van! — Farkas István: Van egyéb is jól magyarul!) Ha a kisebbségi vélemény azt mondja, hogy itt egy szisztéma van, akkor legalább is furcsa, hogy nem állapítja meg az ezen szisztéma alóli igen fontos és lényeges kivételeket, mert akkor az nem egy birósági megállapítás, amellyel szemben állunk (Pesthy Pál igazságügy minister: Nem! Nem!) és nem birói mentalitás vezeti azokat, akik ezt a kisebbségi véleményt megfogalmazták, hanem vádhatósággal állunk szemben. De akkor ne méltóztassék a pártatlan birói tógával takaródzni, hanem fellépni egyszerűen, mint vádhatóság, mert a vádhatósággal szemben is igenis a védelmet elő fogjuk terjeszteni. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — (Farkas István: A ministerelnök sem veheti fel az ártatlanság köpönyegét! — Propper Sándor: A kis ártatlan!) Ugyanígy jár el Rába Dezső ur is. Rába Dezső ur a frankbizottság előtt ugy beszélt, mintha a ministerelnökhöz éjjel-nappal besétálhatott volna mintha éjjel-nappal vele barátkozott volna. Itt van Rába vallomása, amelyet 1926 január 5-én délelőtt 11 órakor tett a főkapitányságon. Ebben azt mondja Rába Dezső (Olvassa): »Hogy a kormány tagjai közül ki tudott erről a tervről, azt nem tudom, a herceg nem emiitette s igy azt sem tudom, hogy a kormány valamelyik tagja egyáltalán tudott-e erről«, holott később azután a hercegre hivatkozik mint olyanra, akitől állítólag hallotta a dolgot. (Farkas István: Perényihez sem irt levelet!) Majd rátérek a Perényi-féle levélre is, ne féljenek a t. képivselötársaim. (Zaj.) Ismétlem azonban, ho&'V erről a kérdésről Windischgraetz Lajos egyáltalában semmit sem tudhatott direkte és közvetlenül. Hiszen a bizottság előtt vallomást tettem« amely vallomást állom és állom mindvégig, mert Windischgraetz Lajossal soha semmiféle pénzhamisításról nem beszéltem, közöttünk ilyen kérdésről sohasem volt szó. Ha tehát Windischgraetz Lajos valamelyik vallomásában vagy nem tudom miféle naplovaiban, vagy nem tudom miféle memoárjában ugy állítja be a dolgot, (Egy hang jobbfelől: Utólag!) hogy én tudtam a dologról lehet, hogy Windischgraetz Lajos ebben a hitben volt, de nem azáltal, hogy velem beszélt, vagy hogy rólam valaki ilyet joggal mondhatott volna. Hogy ilyen legendák voltak ezek között a tisztelt urak között forgalomban, arra bizonyiték egy csomó van. Itt vannak mindenekelőtt azok a vallomások, amelyekkel ellenkező vallomásokat voltam bátor felolvasni. Itt vannak ezzel kapcsolatban azok a vallomások, amelvek a Petényi-levéllel állanak kapcsolatban. (Kováts-Nagy Sándor: No, itt vagyunk!) De nekem van két tárgyi bizonyítékom arra nézve, hogy ezek a legendák közöttünk sem találtak komolv hitelre. Az egyik Baross Gábor feljelentése. Mert kérdem, ha egy bűnszövetkezetben az a felfogás van. és erről állandóan beszélnek ee'vmás között, hogy a kormány az ő akciójukról trd, hogy a ministerelnök azt suttyomban,