Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

188 A nemzetgyűlés 5Í7. ülése 1926, Farkas Tibor t. képviselő ur külön véleményével tehát egy novum, amely szemben áll a mi álláspontunkkal is, (Az elnöki széket Seitovszky Béla foglalja el.) Én azon az állásponton vagyok ebben a tekintetben, mint az igen t. ministerelnök ur: őrgróf Pallavicini t. képviselőtársunknak nincs meg az a joga, hogy hallgasson, hogy heteken keresztül magába zárjon ilyen titkokat, (Ugy van! Ugy van! a Jobboldalon és a középen.) Én is azon az állásponton vagyok, hogy neki erkölcsi, sőt becsületbeli kötelessége lett volna arról, amit tud, illetékes helyen jelentést tenni. (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Neki kötelessége lett volna, hogy mindazt, amit tud, feltárja, mert hiszen voltaképen a ministerelnök úron és őrgróf Pallavicin kivül másokat is érdekel az, amiről most szó van, érdekli a nemzetet, érdekli annak széles társadalmi rétegeit, hiszen utóvégre ez az ügy nem lehet a grófok játéka. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Kiina P. András: Sem az elvtársaké! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szilágyi Lajos: Valljuk meg, t. Nemzetgyűlés, hogy mindnyájunkra, az egész nemzetre nézve jobb lett volna, ha a történteket egy példásan szigorú és elrettentő bírósági Ítélettel már a bűnügyi nyilvántartásba helyezhettük volna, (Helyeslés.) ez azonban, sajnos, ugylátszik most már lehetetlen és az a magyar nemzet fátuma, hogy ebben a kérdésben is túlsúlyra jutott a politika. Kivülről ezt a maradék hazát fojtogató és bennünket szemmelláthatóan megsemmisíteni akaró külpolitika (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) belülről a gyűlölet és a bosszú váltógazdasága az elválasztó, megosztó, folytonosan gravameneket okozó és gravameneket megtorolni kívánó belpolitika. Az embernek az arcába szökik a vér a történtek láttára. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Pikier Emil: Nem a frankhamisításon tetszik felháborodni

1

?) Mágnások orrfintorgatását, zsentrik aprehenzióit, a konzervatív lapok elitélő kritikáját kellett évek hosszú során keresztül hallgatnom és elszenvednem, amikor itt a nemzetgyűlésen a megelőzés politikáját és a letűnt korszakok maradványainak likvidálását követeltem. Én boldogabb volnék, ha ez a nagy elégtétel nekem nem adatott volna meg, ha azt mondhatnám, hogy rémlátás volt az egész, amikor a titkos társaságok veszedelméről beszéltem, boldog volnék, ha azt mondhatnám, hogy tévedtem, mikor cselekvő külpolitikát követeltem, s amikor likvidáltatni akartam a háborút, a forradalmat és ellenforradalmat egyaránt. Az előadói jelentés, a kisebbségi jelentés, a külön inditvány, a külön határozati javaslat, meg kell állapitanom — mindegyik kivétel nélkül struccpolitika. Az előadásban, a bírálatban és a konzekvenciákban hiányzik belőlük a segitő kéz. Ilyen szégyen, ilyen szerencsétlenség, ilyen megrázkódtatás után, mint amelyen az ország keresztül ment, csak nem hiszi Eubinek t. képviselőtársam, hogy minden maradhat a régiben és csak nem hiszi Vázsonyi t, képviselőtársam, hogy egy személycsere itt értékkel bir. A legolcsóbb ajánlat a politikai piacon az, amelyet az ellenzék tett, amikor attól tette függővé magatartását, hogy a ministerelnök személyében történjék változás. (Folytonos zaj a Ház minévi március hó 2-án, icedden. den oldalán.) Nem személycserét kell nekünk erről az oldalról követelnünk, hanem irányváltozást. A parlamenti bizottság feladata, miként a nevébeu is benne volt, az, hogy az ügy politikai hátterét vizsgálja meg s ámulva láttam, hogy ugy vették az egész kiküldetés célját* mintha csupán a kormány felelősségéről^ volna szó. A politikai háttért sem az előadói jelentés, sem a kisebbségi vélemény nem állapította meg, nem szegezte le s nem tudom miért nem állapította meg, miért kellett azt elhallgatni, hogy az egész összeesküvésnek és bűncselekménynek politikai háttere maga a trianoni béke. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) A nyilvánosság kizárása a parlamenti bizottságból az igazságszolgáltatás érdekében történt s mivel folyamatban volt a birói eljárás, a nyilvánoságot ezért zártuk ki a bizottság működéséből és mégis indiszkréció történt. Ez az indiszkréció szerintem bűncselekményszámba megy, mert néhány külföldi közlemény egyenesen sértette a nemzet nagy érdekeit. Kérdem, mi van a mentelmi bizottság határozatával? Mi van Hedry képviselőtársunk vizsgálatával és kiküldetésével^ A dolog nincs elintézve! Parlamentünknek szégyene, hogy a parlamenti bizottság üléseiről a bécsi és párizsi lapok szószerinti közléseket hozhattak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Igénytelen nézetem szerint a parlamenti bizottság elnökének, Zsitvay képviselőtársunknak az lett volna a kötelessége, hogy nyomban indítványt tegyen a parlamenti bizottság működésének beszüntetésére. (Ugy ban! jobbfelöl.) Ha engem megidézett volna ez a parlamenti bizottság, megjelentem volna előtte a nemzetgyűlés iránti tiszteletből, de kijelentem, hogy nem vallottam volna. Nem vallottam volna egy olyan bizottság előtt, amely titoktartásra van kötelezve, de amelynek tagjai közül a titoktartást naponta megszegte valaki. (Ugy van! Ugy van! Felkiáltások jobbfelöl: Jellemzi egész akciójukat!) Nem tudom, milyen szempontok vezették a többséget, amikor a bizonyitás kiegészítéséről szóló indítványokat részben elvetette, de azt hiszem, ha én a többség soraiban lettem volna, magam is befolyásolva lettem volna a titoktartás megszegése folytán olyan irányban, hogy bizonyos kihallgatásokat én is elleneztem volna a magam szavazatával. A politikai háttér tisztázása végett három kérdésre vártunk és csak részben kaptunk választ. Az első kérdés az volt: politikai vagy anyagi cél vezette-e a bűntetteseket akkoT, amikor ezt a bűncselekményt elkövették,.'' A bizottsági jelentés kitérő választ adott, a kisebbségi vélemény csodálatosképen szintén kitérő választ adott. Farkas Tibor képviselőtársam nem válaszolt erre a kérdésre, Eassay Károly képviselőtársam pedig indirekte válaszolt kitérőleg, viszont azonban konzekvewciákat A^ont le. A második fontos kérdés, hogy vájjon egy alkalmilag összeverődött titkos társaság, vagy egy élő, létező titkos társaság manővere volt-e ez a bűncselekmény és mint ilyen, összefüggésben állott-© a kormánnyal, vagy a kormányzati rendszerrel! Megállapítom, hogy ugy a bizottsági jelentés, mint a kisebbségi jelentés azt állapította meg, hogy a bűncselekményrei való szövetkezés ad hoc szövetkezés volt. Rassay képviselőtársam, ugyan célzott arra. hogy az ellenforradalom idejéből itt maradt valamely titkos társaság létezik, de a kormánnyal való kapcsolatot egyik jelentés — tehát a kisebbségi jelentés sem — állapított meg. Sőt, három valló-