Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

A nemzetgyűlés 517. illése Í926 érveket konstruálni a további elnyomásra. (Pakots József: Ezért nem kellett volna frankot hamisítani. — Saly Endre: Az önök politikája szolgáltatja az érveket!) Igen t. képviselő ur, nagyon lekötelezne, ha megmondania nekem, — mert hiszen hozzám adresszálta ezt a közbeszólást, — mikor szolgáltattam én okot arra, hogy a frankhamisítással engem összeköttetésbe hozzon. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon.- Az önök politikája. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Saly Endre: Elidegenítik őket!) Saly képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Szabó Imre közbeszól. — Zaj.) Szabó képviselő urat hasonlóképen kérem. Eckhardt Tibor: Ezek azok a szempontok, amelyek minket állásfoglalásunknál irányítanak; ezek azok a szempontok, amelyek arra késztetnek, hogy a frankhamisítás r kérdését nagy rezerváltsággal, fegyelmezettséggel és minden pártpolitikai szempont kikapcsolásával kezeljük. De ha ez a szempont irányadó kell, hogy legyen az ellenzék tagjaira, a magam részéről le kell szögeznem azt a postulatumot, hogy ugyanez a szempont kell, hogy irányítsa a többségi pártnak és a kormánynak t. tagjait is. Mert én nem tagadom egy pillanatig sem, — és ennek a felfogásomnak már az ügy kezdetén kifejezést adtam — hogy ennek a frankügynek likvidálása egy más kormány révén sokkal könnyebben, simábban és a nemzet érdekei szempontjából megfelelőbben történhetett volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Inkább ma, mint később!) Minket, az ellenzéket, igenis, kötelez ez a szempont, a nemzet érdekének szem előtt tartása. (Urbanics Kálmán: Csakhogy száz percentig egyetértenek! Belátják hibáikat! — Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Ebben egyetértünk! — Kiss Menyhért: Egészen rövid időn belül elmennek! — Urbanics Kálmán: Egészen Genfig! — Gubieza Ferenc — Kiss Menyhért felé: — Te leszel a kultuszminister!) Én ugy látom, hogy velünk Magyarországgal szemben ebből az odiózus frankügyből kifolyólag egy hatalmas front vonult fel. Felvonult a világnak úgyszólván egész szociáldemokrata munkássága. (Hedry Lőrinc: Ebben is egyetértenek? — Propper Sándor: Demagógia! Nem Magyarország ellen vonulnak fel! — Esztergályos János: Az önök bűnös politikája ellen!) Felvonult a szabadkőművesség, felvonult az egész nemzetközi zsidóság, tekintet nélkül arra, hogy kapitalista, vagy proletárérdekeket képvisel-e; felvonult a kisentente és Franciaország állásfoglalása sem nevezhető épen barátságosnnak. Kérdezem: egy kormánnyal szemben, amelylyel szemben a frank-üggyel kapcsolatban semmiféle szemrehányást nem lehet felhozni, nem válnék-e ez az offenzíva az első percben hatástalanná? Lehetne-e offenzívát folytatni olyan magyar kormánnyal szemben, amely a frank-üggyel kapcsolatban nyugodtan hivatkozhatnék arra, hogy semmiféle felelősség őt nem terhelheti; a mulasztás tekintetében sem, hogy nem akadályozta meg az egész frankhamisítást! Kérdem, hogy egy ilyen kormány ellen, amely teljes eréllyel járna el azután a frankhamisítás bűntettének megtorlása tekintetében, lehetne-e olyan offenzívát folytatni, mint ahogyan az most a jelenlegi magyar kormánnyal szemben történik? (Mozgás és zaj a baloldalon. — Ulain Ferenc közbeszól. — Zaj. — Pesthy Pál igazságügyminister: Nem tud semmit a képviselő url Ilyen irányban nem tudhat semmit! — Kiss Menyhért: Még többet tud, NAPLÓ. XL. évi március hó 2-án, kedden. Í?S mint amennyit szeretnének! — Pesthy Pál igazságügyminister: Mindent tudhat akárki és a képviselő ur ig tudhat mindent!) Kétségtelen tény, hogy egy uj kormánnyal szemben, egy a frank-kérdésben nem. angazsált kormánnyal szemben, a külföld akciója semmiesetre sem lehetne olyan éles és agresszív, mint ahogy azt most sajnos, tapasztaljuk. (Propper Sándor: Megint egyetértünk!) De nekem más szempontból is fel kell vetnem ezt a kérdést. Fel kell vetnem a közeljövő szempontjából is, mert hiszen az a locarnoi politika, amely csak most kezdődött a francianémet kibéküléssel, az kell, hogy Közép európában délnek és keletnek vonulva ennek az egész szerencsétlen feldúlt világrésznek pacifikálását előbb-utóbb eszközölje. Ugy látom, hogy a béke revíziójának lehetősége közvetlen közelben van. Ugy látom, hogy azoknak a garanciális paktumoknak megkötése nem tartozik a lehetetlenségek sorába, s én a magam részéről nem szeretném azt, ha a magyar ügyet annál a tárgyaló asztalnál rossz és .súlyos handicap-pel a vállunkon kellene tárgyalnunk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebben a tekintetben az igen t. kormányon óriási felelősség nyugszik. Én itt a magam részéről le akarom szögezni azt a tényt, hogy ennek a felelősségnek átérzése elsősorban a ministerelnök úrra tartozik, aki egyedül van abban a helyzetben, hogy mérlegelni tudja, vájjon az ő maradása összeegyeztethető-e a nemzet érdekeivel, igen, vagy nem? Ő neki egyedül vannak külföldi összeköttetései, ő egyedül kapja meg a külföldi kormányoktól követeink utján azokat a jelentéseket, amelyekből hitelt érdemlőleg módja és alkalma van megállapítani, hogy a magyar nemzet szempontjából az ő maradása kivánatos-e, vagy sem ? Én a magam részéről azt a kérést, azt a postulatumot, azt a követelést, — ugy ugy fejezzem ki magamat — kell, hogy intézzem magam és pártom nevében az igen t. kormányhoz, hogy ha meggyőződött arról, hogy a jelenlegi kormány akadálya a nemzet érdekeinek külföldön való érvényesítése szempontjából, egy pillanatig se habozzon levonni a konzekvenciákat. (Helyeslés. — Barthos Andor: Nem is fognak!) Én nem állítom, hogy ez az időpont már elkövetkezett; tudom, hogy ezt elsősorban a kormány tudja csak megbírálni, de igenis kérem az igen t. kormányt és többségi pártot, hogy személyi tekintetek, hogy párthatalmi tekintetek ne homályosítsák el tisztánlátásukat, — a jószándékukban nem kételkedem — de a tárgyilagos Ítéletüket ne homályosítsa el az a tény, hogy talán saját ügyükről van szó. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy távol áll mindannyiunktól, hogy a kormány becsületébe vágó vádakat akarnánk konstduálni. Nem a kormány becsületéről, hanem a nemzet érdekéről van szó és arra kérem az igen t. kormányt, hogy ugy, ahogy mi itt az ellenzéki padokon minden pártszempont és hatalmi érdek félretételével kizárólag nemzeti szempontokat veszünk figyelembe, méltóztassanak saját szempontjaik felállításánál ugyanilyen inditó okok alapján eljárni. (Pesthy Pál igazságügyminister: Nem öröm ez itt lenni! — Propper Sándor: Akkor miért vannak odaragadva? — Esztergályos János: Én mindig mondtam, hogy okos fiu a Tibi, csak egy kicsit gonosz!) Méltóztassanak megengedni még azt, hogy rámutassak arra, hogy soha ez a krizis nem hatalmasodott volna el ennyire, soha ezek a 26