Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-517

À nemzetgyűlés 517. ülése 1926. szabad érvényesülniük. (Pikier Emil: Mi csak a becsületet és az igazságot keressük! Semmi mást! — Éhn Kálmán: Mi is azt keressük! — Malasits Géza: Csak nem jó utón keresik, az a baj! — Propper Sándor: Rossz helyen keresik! — Farkas

r István: Ott keresik, ahol nincs! — Éhn Kálmán: Mondják meg, amit tudnak! — Neubauer Ferenc: Ne áruljanak zsákban macskát! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Herczegh Béla: A bizottsági javaslat teljes nyíltsággal és őszinteséggel tárja fel a tényeket. Ezt kétségkívül a kormány maga is elősegítette, tagjainak a bizottság előtt való megjelenésével, is a kihallgatni kért tisztviselőknek a hivatalos eskü aló] való felmentése s a kért iratoknak a bizottság rendelkezésére való bocsátása is eredményezhették a tényeknek a bizottság részéről való nyilt és őszinte feltárását. A legcsekélyebb tárgyilagosság mellett is megállapíthatjuk, hogy a kormány teljes mértékben hozzájárult a parlamenti bizottság előtt felmerült kérdések nyilt s őszinte tisztázásához, s miután a bizottság nagy többsége 16 ülés megtartása után ugy találta, hogy a frank-ügy politikai vonatkozásai most már megállapíthatók, s miután ugy látta, hogy a vizsgálat további folytatásával ujabb és még lényeges momentumokat felderiteni már nem tudna, ezért üléseit bezárva, elfogadta az előadói bizottsági jelentést, amelyet én teljes egészében magamévá téve, azoknak som ténybeli adatait, sem pedig következtetéseit ismételni nem akarom, hanem ezek előterjesztése után a bizottság kisebbségének jelentésével óhajtok elsősorban foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) T. Nemzetgyűlés! Mielőtt ezt tenném,előre kell bocsátanom azt, hogy bár herceg Windischgraetz kijelentése szerint a frankhamisitás terve mintegy négy évvel ezelőtt merült fel, a Térképészeti Intézet tisztviselőinek és műszaki személyzetének vallomása szerint ez a terv csak 1924. év nyarán jutott a megvalósulás stádiumába. Ugyanakkor, amikor mi itt a legnagyobb erőfeszitést kértük a nemzettől, hogy az állam pénzügyi helyzetének egyensúlyát helyreállíthassuk és normálisabb közgazdasági helyzetet teremthessünk, (Ugy van! a jobboldalon.) amikor a nemzetnek szinte erejét meghaladó áldozatokat kellett hoznia, ugyanakkor kezdte meg frankhamisitó műveletét az a fantaszta-társaság, amely Nádosy magas közhivatalnoki tekintélyével a Térképészeti Intézet tisztviselőit és alkalmazottait is megnyerte. (Propper Sándor: ()t évig országos főkapitány volt ez a fantaszta ! — Barabás Samu: Mindnyájan elitéljük! Senki sem védi! — Barthos Andor: Majd meg fog bűnhődni érte! — Huszár Dezső: Vázsonyi mellett volt osztályvezető! Vázsonyi nevezte ki osztályvezetőnek, mikor igazságügyminister volt! — Zaj. — Elnök csenget.) Elképzelhető e komolyan és logikusan, hogy egy kormány, amely a legsúlyosabb áldozatokat kéri a nemzettől, amely előzőleg hosszú időn át fáradságos tárgyalásokat folytat egy külföldi kölcsön megszerzéséért, amelynek meg kell győznie a saját pártját is arra nézve, hogy a nemzettől kivánt áldozatok helyesek és szükségesek, mert azok nélkül a gazdasági talpraállás nem remélhető, hogy az a kormány, amely a szanálási tervezet érdekében állja itt parlamenti ellenfeleivel szemben is a harcot, elképzelhető-e komolyan, hogy ezzel egyidőben egy hihetetlenül együgyű pénzhamisitási műveletnek is részese vagy legalább is elnéző je volna! (Ugy van! jobb felől.) Ezt komolyan vitatni szinte komolytalan dolog volna, mert bűnössége melévi március hó 2-án, kedden. 161 lett épen anyira súlyosan komolytalan volt elgondolásában ez a pénzhamisitási akció, amennyire súlyosan komoly volt a magyar nép pénzügyi megterhelése a pénzügyi törvényekkel és amennyire súlyosan, sőt életbevágóan komoly volt az is, hogy a pénzügyi szanálás eredményességéért a magyar intelligens tisztviselő-családok tízezreit kellett nélkülözéseknek és nyomorgásnak kitenni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ebben az időben, a szanálási törvények meghozatala idején kezdődött tehát a frankhamisítási akció, s a Térképészeti Intézet tisztviselőinek megnyerése és természetesen Nádojsy Imre szereplése is. A kisebbségi vélemény szerint r Nádosy Imre szereplése nélkül a bűncselekmény elkövethető sem lett volna. És ez igy is van. (Ugy van! Ugy van!) Nádosy Imre volt az, aki ennek az egész akciónak mintegy hivatalos szinezetet adott és aki, vagy akire való hivatkozás a Térképészeti Intézet aggályoskoidó tisztviselőit is megnyerte az akció céljaira. Maga Windischgraetz herceg is —

r kijelentése szerint — hátvédnek tekintette Nádosy Imrét, aki hivatali állásával fedezte is az akciót. Nádosy Imre ezt a szerepet el is ismerte, ezt a szerepet vállalta és teljesítette is. Tagadhatatlan, hogy Nádosy Imre közreműködése nélkül sem a Térképészeti Intézet, sem a kuririgazolványok révén a külügyministerium, sem pedig a Postatakarékpénztár nem szerepelnének ez ügyben és igy voltaképen Nádosy Imre az, aki miatt ez ügynek minden hatósági és politikai vonatkozásai aktuálisaikká lettek. Ténykedésének büntetőjogi minősítésével nem foglalkozhatom, ez nem is ide tartozik, kétségtelen azonban, hogy politikai szempontból az ő szereplése a legsúlyosabb. A kérdés őt illetőleg az, hogy felelős-e a kormány azért, ha egy magasrangu tisztviselője bűnt követ el vagy pedig bűnt palástolt Erre a kérdésre egyszerűen nem lehet igen-nel válaszolni. (Rothenstein Mór: Miért nem"? — Barthos Andor: Azért, mert az alkalmazott fegyelmíleg felelős! Ha nem torolják meg fegyelmileg és büntetőjogilag, akkor felelős! — Zaj a jobboldalon. -— Rothenstein Mjór: Ezt nem lehet hanggal elintézni!) Azért nem lehet egyszerűen igen-nel válaszolni, mert csak két esetben lehetne ezért a kormány felelős. Elsősorban azért lehetne felelős, ha már az illető tisztviselő kinevezésénél is könnyelműen járt volna el, ha figyelmen kívül hagyta volna azokat az egyéni és különösen erkölcsi feltételeket, amelyek nélkül ilyen állás egyáltalán betöthető volna. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Bogya János: Nádosyt Vázsonyi emelte ki az ismeretlenségből!) erről pedig a jelen esetben beszélni nem lehet. Hiszen Nádosy Imre egy hosszú és kifogástalanul eltöltött közszolgálati múltra tekinthet vissza. (Rothenstein Mór: Még most is kifogástalan! — Huszár Dezső: Kérdezze meg Vázsonyit! —• Zaj.) Nádosy val szemben nem merült fel «kifogás előző hivatali főnökei részéről sem, nem merült fel kifogás Vázsonyi t. képviselő ur részéről sem, aki Nádosy Imrének szintén hivatali főnöke volt, sőt — amint tudom — épen Vázsonyi tette őt az elnöki osztály főnökévé. (Barthos Andor: Ezt letagadui nem lehet! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Herczegh Béla: Ha nem lehet felelőssé tenni az előző kormányokat és az előző kormányférfiakat Nádosy Imrének a hivatalos ranglistán való előmeneteléért, nem lehet felelőssé tenni a jelenlegi kormányt sem Nádosy Imrének az or24*