Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-516
15-1 A nemzetgyűlés 516. ülése 1926. évi március hó 1-én, hétfőn. tett már életében! Abbahagyhatná! — Esztergályos János: Tudta és elhallgatta! — Rakovszky Iván belügyminister: Ez rágalom! — Esztergályos János: Majd bizonyitok! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Mielőtt napirendi javaslatot tennék, a házszabályok 196. §-ának második bekezdése értelmében határoznunk kell Halász Móric képviselő ur és társainak azon inditványa felett, hogy a frankhamisitási bűnügy politikai hátterének megvizsgálására kiküldött parlamenti vizsgálóbizottság jelentésének tárgyalása tartamára az ülések ideje napi 8 órában állapittassék meg. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Itt vannak az indítványozó képviselő urak! — Barthos Andor: Illik tudni a házszabályokat!) Csendet kérek! A képviselő urak szavazás közben ne méltóztassanak zavart csinálni! Vitának helye nem lévén, következik a határozathozatal. (Zaj.) Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e Halász Móric képviselő ur és társainak az ülések meghosszabbitását célzó indítványát elfogadni, ig-en vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az inditványt elfogadta. Ezt határozatkép kimondom. (Nagy zaj. — Hegymegi-Kiss Pál: Az uj választás után még kevesebben leszünk! — Esztergályos János (Csontos Imre felé): Az uj választás után ott marad a képviselő ur a dupla szitánál!) Esztergályos képviselő urat egyszer már rendreutasitottam. Méltóztassék végre már csendben maradni. A most hozott határozat értelmében kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy legközelebbi ülésünktől kezdve további intézkedésig a Ház délelőtt 10 órától délután 6 óráig tartsa ülését? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Bemutatom a folyó évi február hó 28-ig függőben lévő inditványok és interpellációk jegyzékét. Tudomásul vétetik. Bemutatom a t. Háznak az igazságügyi bizottság elnökének levelét, amelyben tudatja, hogy a nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága azon kötelezettségének, amely szerint a büntetőjogi novellára vonatkozó bizottsági jelentést f. évi február hó végéig beterjessze, közbejött akadályok miatt eleget nem tehetett s igy kéri, hogy a záros határidő 1926. évi június hó végéig hosszabbittassék meg. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Lendvai István képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Lendvai István: T. Nemzetgyűlés! Február 26-iki ülésünk végén Scitovszky Béla igen t. elnök ur csekélységemet rendreutasitásban részesítette azzal az elnöki székből enunciált megokolással, hogy én Hegymegi-Kiss Pál igen t. képviselőtársam beszéde közben durva sértést követtem el, amely durva sértés elkövetéséről ő a gyorsirói jegyzetekből értesült, amely sértő kifejezést ő a nemzetgyűlés szine előtt ismételni nem akarja, amely sértő kifejezéssel kapcsolatban azonban engem rendreutasít. Kénytelen vagyok nemcsak saját reputációm érdekében, (Szabó Imre: Ilyen nincs! — Derültség a szélsőbaloldalon.) hanem azon általam nem ismert, soha általam érinteni nem kivánt úrhölgy reputációja érdekében is a következőket kijelenteni. (Halljuk! Halljuk!) Hegymegi-Kiss Pál képviselőtársam beszéde közben, általában pedig február 26-iki ülésünkben semmi olyan kifejezést sem közbeszólás formájában, sem más formában nem használtam, amely kifejezés bárkit becsületében sérthetett volna. Tanukra hivatkozva, kénytelen vagyok rekonstruálni azt, hogy mi történt Hegymegi-Kiss Pál igen t. képviselőtársam beszéde közben és mi volt az én szerepem. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy Hegymegi-Kiss Pál igen t. képviselőtársam beszédét nem találtam épen valami szórakoztatónak, (Élénk derültség a jobboldalon.) nem találtam valami súlyosnak, legalább is beszédének egy részében hiába vártam valami olyan argumentumot, amelyet én, — akit igazán nem lehet a jelenleg uralkodó kormányrendszerhez nagyon közelálló férfiúnak minősiteni — én, aki objektivitásra törekszem, ebben az ominózus frankügyben, magam, mint komoly politikai, jogi vagy egyéb argumentumot hasznosíthattam volna. Ennek következtében a körülöttem ülő igen t. képviselőtársaim: Meskó Zoltán, Zsilinszky Endre és Haller István t. képviselőtársaim felé azt a megjegyzést tettem: Ugylátszik, most a reformált Rupert Rezső beszél. Ezt ugy értettem, hogy vallás, felekezet tekintetében kettejük között az a különbség van, hogy Rupert Rezső t. képviselőtársam katholikus vallású, Hegymegi-Kiss Pál kéüviselőtárpedig református vallású, a magam jogos szubjektiv érzése szerint azonban unalmasság tekintetében mind a kettőt rendkívül egyezőnek találom. (Élénk derültség a jobboldalon.) Ennek következtében én itt nem közbeszólást, hanem félig hangos megjegyzés formájában többiziben azt a kijelentést tettem, hogy most már valamiféle bombát várok a t. 'képviselő úrtól. Meg kell jegyeznem, hogy nem olyan értelemben vett bombára gondoltam, mint amilyen értelemben arról az oldalról bizonyos bombamerényleteket állandóan inszinuálnak az Ébredő Magyarok Egvesületének és a fajvédők pártjának; politikai, helyesebben és pontosabtan szólva, szónoki bombát vártam. Épen amikor ezt a kijelentést tettem, az igen t. képviselő ur igen patetikus hangon — felfogásom szerint azonban a páthosz a tartalmat nem helyettesitheti — szóvá tette azt, hogy a Jankovich ezredes naplójában emiitett bizonyos U. asszonnyal kapcsolatban nem rendelték el a vizsgálatot arra nézve, hogyha a királykérdésről az ő jelenlétében szó volt, vájjon mit beszéltek akkor a királvkérdésről. Ekkor tettein én azt a kijelentést itt t. barátaimnak, még pedig olyan hangon, amelyet lehetetlen, hogy akár az ujságirói^ karzaton, akár a gyorsírók sorában, legkevésbé pedig az elnöki emelvényen meghallhattak volna, a képviselő ur felé fordulva, akivel tegeződő viszonyban vagyok — remélem egviküűknek sincs ezen mit szegy élnünk (Élénk derültség a jobboldalon.) —azt mondottam: Hát ez az a bomba? Bombának lőtted be az U. asszonyt? Ez a kijelentés történt részemről a nemzetgyűlés plénuma előtt. Erre vonatkozólag tanuknak nevezem meg Haller István igen t. képviselőtársamat: (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jó cég! — Zaj a középen.) Mestkó Zoltán, Zsilinszky Endre és a két paddal hátrább ült TTlain Ferenc képviselőtársaimat. Abban a pillanatban azonban, amint ezt a nem is közbeszólásnak szánt kifejezést megtettem, — mert hiszen mondonom sem kell, önök ismerik annyira az én orgánumomat, hogy ha