Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.
Ülésnapok - 1922-516
146 A nemzetgyűlés 516. ülése 1926. évi- március hé 1-én, hétfon. — akinek a felelősségére leszek bátor áttérni a ministerelnÖk ur felelősségének tárgyalása után — mert hiszen a kormányelnöktől nem lehet kívánni, hogy mint kormányelnök, akire az ország olyan ügyeinek vitele nehezedik, amelyek eléggé gondot adnak más vonatkozásokban, valami-nyomozást fokonként szemmel tartson; ezt nem lehet tőle kivánni. mert ez a feelügyminister kötelessége. Leszek bátor majd az ő szerepét is röviden ismertetni. (Halljuk! Halljuk!) De előbb ki kell még térnem Eába két állitá&ára. Nem találok csúnyább dolgot, mint ha bajba jutott emberen valaki rug egyet. A szerencsétlen Rábát én csak sajnálom, mert feltételezem róla, hogy ő is akaratán kivül került a dologba és hogy ő bizonyos tekintetben csak eszköz, egy Mitläufer volt, akit a büntetőjogi felelősség korántsem terhel olyan mérvben, mint azokat, akik az egész dolgot csinálták és irányitötták. Ebben, azt hiszem, egyetértünk. De bátorkodom arra is rámutatni, hogy ennek a Rábának egészen különös pszihéje van. Nem akarok senkit meggyanúsítani, mert nincs semmiféle adat arra, hogy befolyásolásra védekezik, igy azonban az ő egész védekezésének mentalitása az, hogy lehetőleg mindenkit belehúz a dologba: feketíts be mindenkit lehetőség sezrint, az a te javadra lesz! (Ugy van! jobbról, — Pikier Emil: Károlyi Imre miért huzza be Telekit? Az nem Rába! — Berki Gyula: Minket nem érdekel Károlyi Imre! — Zaj.) Tehát: Rábának két állítását érintem ínég és ezzel be is fejezem a ministerelnÖk felelősségére vonatkozó fejtegetéseimet. Az egyik állítása az, hogy formalitás volt az egész levelezés a ministerelnÖk részéről. Ez súlyos állítás, amelyet Rába állítólag hallott Windischgraetz hercegtől. Másik állítása pedig, amelyre ismételten visszatér, az, hogy ő hallotta az érdekeltektől, elsősorban Windischgraetztől, hogy a kormány tud a dologról. Előrebocsátom, hogy Rábának minden tudomása közvetett, tehát tanúvallomásra nem alkalmas, annál kevésbé, mert maga Windischgraetz is és Nádosy is vallomásának ezt a részét a leghatározottabban megcáfolták. Méltóztassanak elolvasni a többségi jelentésnek azt a részét, amely a szószerinti idézetet tartalmazza. A többségi jelentés itt igen logikus és igen alaposan kifejti azt, hogy a kormánynak az ügyről való tudomása már logikailag is miért lehetetlen. Én itt nem ismétlem meg a jelentésnek ezt a részét, hanem csak utalok Haits elmozdítására, amit a kormány semmiesetre sem tett volna meg, ha a dologról tényleg tudott volna. Ismétlem azt is, hogy többen vallották, hogy ez kormányellenes akció volt, hogy az egész tisztelt társaság kormányváltozást akart keresztülvinni. (Zaj balfelöl.) Ne vegyék rossz néven, t. képviselőtársaim, ez igy van! (Hegymegí-Kiss Pál: Olvassa el t, képviselőtársam a naplóból azt a sok védőkérdést, amelyet Rábának feladtak! — Zaj.) Még egy bizonyítékot kell itt előhoznom. Azért említem meg ezt, mert éles reflektorként világit az egész kérdésre, és mert a többségi véleményben sem volt kiemelve. Ez az aj jelenet, amely báró Prónay és Nádosy között az Apponyi-téríen történt. Amikor Prónay közölte megbízatásának tartalmát, Nádosynak első kérdése az volt: ki közölte a frankhamisítást a minister el nőkkel? Ezt kérdezte Prónaytól, ez volt az első kérdése. (Rassay Károly: Hol van ez?) Prónay vallomásában; tessék a bizottság jegyzőkönyvében megnézni. Ez a kérdés roppant jellemző; Nádosynak ebben a kérdésében nemcsak ijedtsége és keserűsége sir ki, amelyet árulója felett érzett akkor, hanem- önkéntelen vallomás is van benne, hogy a ministerelnÖk-"meni tudhatott róla, mert különben Nádosy nem kérdezte volna meg Prónaytól külön azt-hogy ki közölte a ministerelnökkel. (Helyeslés joblrróL) Ezeket az apró érveket par longum «fc latum lehetne esoportositani, a maL. viszonyok közt azonban az idő ökonómiája : szempontjából sem volna talán helyes ezt rnegíteníuL =.;>- J '•»•-.-- ----A ministerelnÖk felelősségével -kapcsolatban ; csak arra a- beszédem elején ; 'hangsúlyozott ; álláspontra térek-vissza, hogy poMtikai felelősségről -van- -szé SÍ én : itt' -nem -vagyok haj lande semmiféle- perrendi bizonyítékokkal- operálni. Nem vagy ok«-hajlandó még csak' a valtomáso> kat sem egymással szembeállitaui: Feleslegesnek tartom Rába Dezsőinek'--vallomását szemfee. állítaná : gróf Bethlen István vallomásával. (Hegymegi-Kiss Pál: A Rába vallomását megcáfolj a-Nádosy és Szörtsey! Miért nem tetszett őket -elibéák engedni?) ---''---- j-, > - >. - — ' Talán a -legnehezebb és legkényesebb Rakovszky Iván belügyminister helyzete.- (Zaj. — Hegymegi-Kiss Pál közbe szól. — Pesthy Pál igazságügy min ister: Ezt kellett- volna csinálni? — Zaj. —• Varsányi Gábor: Halljuk a szón«* kunkat!) Nehezebb és kényeseb h helyzete^ mint aminő Rakovszky Iván belügyministernek volti, kétségtelen, hbgy egyetlen «m in isteniek sem volt. (Pesthy Pál igazságügy minister: Mint vádlottaknak jussunk van a-yédekezesre!) És talán tragikomikus az ő szerepének az, hogy épen Rakovszky belügyministerre, aki különleges ambícióval folytatta a nyomozást,,aki a nyomozásba, hogy ugy .mondjam, egyéni ambicióját is belevitte, épen ő rá utazik legjobban az igen t. ellenzék. Igaz ugyan, hogy tárgyilagos allűrökkel a kisebbségi vélemény második sorba állítja a ministerelnökkel szemben Rakovszky belügyministert, amit azonban Rakovszkyról előzetesen elmond, az épen nein tárgyilagos vélemény. Amit előzetesén Rakovszky belügyministerre vonatkozólag, elmond, az talán épen alkalmas volna vele szemben a legsúlyosabb politikai felelősség megállapítására. Én gondolkodtam efelett és azt hiszem, nem valami zseniális az a megállapitásom, hogy Rakovszky belügyministerhek nem á frankügy körüli szereplése fáj az igen t. ellenzéknek, hanem az ő egész belpolitikai műköJ dése. (Igaz! Ugy van! Taps a jobboldalon.) És i ezt a frankügyet most ki akarja ellene hasz! nálni, de mondhatom, — legalább is ez az én ! véleményem — hogy az ellenzék tudhatott ; volna vagy kereshetett volna sokkal jobb, ali kalmasabb témát erre, inert én Rakovszky belügyminister ur felelősségét ezzel az üggyel | kapcsolatban igazán nem tudom megállapítani j épen a következő okokból. (Halljuk! Halljuk!) Ha szervesen átgondolom a kormány szerepét ennél az egész eljárásnál, — értem már most a nyomozást december közepétől január első feléig—amely idő során tett lépéseit az j igen t. túloldal a legjobban kifogásolja, akkor j három kérdést formulázhatok. Az első kérdés az, hogy mi a kötelessége j egy kormánynak, helyesebben a belügyminis! térnek, — mert hiszen utóvégre ez az ő dolga I — ha egy bűncselekmény jut tudomására, mely ! külföldi értesülésekből és egyébként látható jelekből is politikai háttérrel bir. Mi a kötelessége akkor-egy kormány férfinak? Az én véleményem szerint először kétségtelen dolog, hogy a bűnügyi részt a kormánynak zavarnia nem l szabad. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) De 1 ha szabad egyáltalában a-bűnügyi résszel az
