Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-515

À nemzetgyűlés 515, ülése 1926. közérzülete a bankóhainisitást elősegítette volna vagy kívánta volna. (Pikier Emil : A Szózat ilyen értelemben cikkezik napról-napra ! — Propter Sándor : A legújabb kormánypárti újság !) Erre fogjon össze a kormány és a nemzetgyűlés minden pártja, hogy ezek méltóképen megtoroltassanak. [Zaj half elől. - Pikier Emil: Miért szanálták a Szózatot l — Szabó Imre : A tüntetéseket ki rendezi félhivatalosan !) Akkor, amikor a frankhamisitási ügy kipattant, méltóztatnak visszaemlékezni, hogy a kormány érezte azt a rettenetes nagy felelősséget, amely ennek a kérdésnek boncolásánál reá hárul ; pártközi konferenciát hívott össze és tájékoztatta a különböző pártok képviselőit ennek a kérdésnek általa ismert tényállásáról, az addig ismert tényállásról, a belpolitikai és külpolitikai konzekvenciákról. Nem lehet azt mondani, hogy a kormány ezzel az üggyel kapcsolatban bármit is eltitkolni kivánt volna. (Ugy van a jobboldalon.) De el kell ismerni, hogy a kérdés kényességénéi fogva a legnagyobb körültekintéssel kellett eljárni és ha talán nekiszaladt volna, akkor annál nagyobb kár következet volna be az ország becsületének megvédésében. (Várnai Dániel : Csak a hamisítókra ! így az eltussolás impresszióját keltették ! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Urbanics Káimán : Nem impressziók, hanem tények alapján kell ítélni ! — Szabó Imre : Fogják meg a bűnösöket ! A bíróság az önöké ! — Mtskó Zoltán: Mondja meg a franciáknak ! Itt vannak ! — Gr. Hoyos Miksa : Menjen oda és jelentse fel őket ! — Erdőhegyi Lajos : Neveket ! Neveket tessék mondani ! — Szabó Imre : Ez a kényelmes álláspont ! Mi fogjuk meg a gyilkosokat ! — Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Szabó Sándor : Megállapítást nyert, hogy a bizottság legbizalmassabb tárgyalásairól is a külföldi ellenséges sajtóban egészen a tárgyalás menetéhez illeszkedő közlések jelentek meg. (Zaj. — Elnök csenget.) Amidőn a ministerelnök ur ezt kifogásolta és amidőn jelezte ennek érthetetlen voltát, külön is megkérte a bizottság tagjait, hogy még magánbeszélgetéseinél is tartózkodjék egyelőre mindenki olyan természetű kijelentésektől, amelyek ezekre a kérdésekre vonatkoznak, hiszen ennek következményeként akár egy roszszulértett elejtett szónak, akár pedig egy talán jóhiszemüleg tett közlésnek elferditéséből is származhatnak oly nemzetközi bonyodalmak, amelyek nemcsak a kormányt, _ de az egész nemzetet is nehéz kérdések elé fogják állitani. Erre hozta fel, hogy ime, ellenfeleink figyelme éber, hiszen a cseh kormány most küldött a kormánynak egy demarsot a szokoiügyben. T. Nemzetgyűlés ! Ez a válasz nem megtévesztésnek volt szánva, hiszen tisztázva is lett mindjárt, amidőn Hegymegi-Kiss képviselő ur feltette a kérdést az időpont tekintetében. Én nem látok tendenciózus megtévesztést, nem is lett volna rá oka a ministerelnök urnák, hiszen őszintén adott választ minden feltett kérdésre. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a parlamenti bizottság kiküldésének előzményeiképen kötelezett adatszolgáltatásnak a kormány nem tett eleget. T. képviselőtársam, én azt láttam, hogy megidéztük a kormányt, megjelent annak minden tagja, akit megidéztünk, s kivétel nélkül minden kérdésünkre fentartás nélkül válaszolt. Nem emlékszem, hogy egyetlenegy kérdésre is azt mondta volna valaki a kormányból : ez bizalmi kérdés, erre nem válaszolok. Iratokat ismertettek, amelyek a kérdésekkel kapcsolatosak voltak. (Mozgás half elől.) Azt hiszem, igen t. képviselőtársam arra célzott, hogy megidézett letartóztatott köztisztviselők nem jelentek meg a bizottság előtt,: illetőleg meghívott köztisztviselők, —. mert évi február hó 27-én, szombaton, 123 használni akarom a házszabályok idevonatkozó kifejezését — tehát azt tartották aggályosnak, hogy nem jelentek meg. T. Nemzetgyűlés ! Ha a kormány — mondjuk, az adott esetben az igazságügyminister — élve a tényleges hatalmával, odavezeti ezeket a letartóztatásban levő egyéneket, azt gondolom, törvényt sértett volna, a személyes szabadságot sértette volna meg ok nélkül. (Zaj balfelől.) És kérdezem : ha oda is jöttek volna ezek a letartóztatott közhivatalnokok, hol van a garancia, hogy válaszoljanak is a kérdéseinkre 1 (Viczián István : Az Országház pincéjébe vitték volna őket ! — Zaj.) A magam részéről nem tudom itt megállapítani a kormány felelősségét. Hiszen még ha a megidézettek megjelentek volna is, nem kötelesek minden kérdésre válaszolni. (Propper Sándor : Akkor komédia volt az egész ! — Horváth Zoltán : PL Baross Gábort nem lehetett volna előállítani í Meg lehetett volna idézni, de őt sem idézte meg a parlamenti bizottság ! — Zaj. — Elnök csenget. — Kállay Tamás : Egészen tőle függ, hogy megy-e vagy nem ! — Rassay Károly : Köztisztviselőt nem utasíthat a minister, hogy jelenjék meg a parlamentben 1 — Felkiáltások jobbfelől : Nem ! — Rassay Károly : Ez a legújabb ! — Zaj. — Urbanies Kálmán : A köztisztviselőnek egyéni szabadsága van ! — Hegymegi-Kiss Pál : Akkor miért vállalta az igazságügyminister ur házhatározattal 1) Épen én voltam az, aki az ellenzékkel együtt szavaztam abban a kérdésben, hogy a legszélesebb mederben kell a vitát megengedni a bizonyítékok előterjesztésében. Minél szélesebb mederbe jöjjön ide a tényállás előterjesztése. Abból a felfogásból indultam ki, amidőn az ellenzéknek ilyen irányú felfogását támogattam, hogy módja lesz a bizottságnak az előterjesztett anyagot mérlegelni és annak ismeretében módja lesz dönteni, hogy vájjon a dologhoz tartozik-e, vájjon érdemben összefügg-e azokkal a cselekedetekkel és eseményekkel s akkor módjában lesz megállapítani, hogy kaphat-e anyagot az ügy eldöntésére, vagy nem. Azt állapították meg, hogy 64 inditvány utasíttatott el. E 64 indítvány között több olyan volt, melynek tárgya a büntető bíróságtól beszerzett iratok által már felderittetett. (Hegymegi KissPál~: Például Károlyi Imre gróf vallomása !) Abban az időben mindenesetre gróf Károlyi Imre vallomása még nem volt meg, de már a lapokban megjelent nyilatkozataiból ismertük, hogy miket tud a dologról és ha most konfrontáljuk vallomását azzal a nyilatkozattal, mely a lapokban megjelent, megállapíthatjuk, hogy vallomásában uj adatok nincsenek. De különben ha csak ennyi a baj, méltóztassék ezeket az adatokat pótlólag bekövetelni, ennek semmi akadálya nincsen, az igazságügyminister ur a Háznak épugy felel, mint a bizottságnak és épugy módjában lesz ezeket az adatokat idehozni, mint ahogy a bizottsághoz odavitte. Ebben nem találok semmi különöset, sőt az a meggyőződésem, hogy a nemzetgyűlésnek jogában áll minden iratot, amely a ministeriumok irattárában van, a minister utján bekövetelni, mert a ministerek jogi felelősségének kritériumához ez a jog is hozzátartozik, illetőleg vice versa a ministernek ez kötelessége. A t. képviselőtársam ugyan e gondolatmenet további folyamán azt mondja, hogy mi egyes törvényekre való hivatkozással akadályoztuk a szélesebb mederben való bizonyítást. (HegymegiKiss Pál: Nem a képviselő ur!) Igen, akadályoztuk, mert például arról volt szó, hogy Baross igazgató úrral szemben alkalmazzuk az idézésnek egy fokozottabb formáját, mert ott van a fegyelmi jogkör, s ezért azt kellett volna mondani az illető ministernek, hogy tessék a jogkörébe beállitott