Nemzetgyűlési napló, 1922. XL. kötet • 1926. február 23. - 1926. március 23.

Ülésnapok - 1922-514

 nemzetgyűlés 514. ülése 1926 tátik emelni másfél koronáról 9 aranykoronára, azt én igazságosnak, méltányosnak elismerni nem tudom. De tovább megyek, egyéb kategóriákhoz is. Itt van a magam esete. A múlt évben az én házam házbéregyenértéke fel volt véve 525 aranykoronára. JNIem az idén, hanem I92o-ben. Ennek 15 százaléka az adó és természetesen pótadó is hozzájárult, vagyis megduplázódik ez az összeg, mire arra kerül a sor, hogy kifizessem. Végeredményben tehát nem sokkal kevesebbet fizetek házadóban, mint amennyit az egész házbéregyenérték kitesz, mert községi, vármegyei stb. pótlékokkal az adóm majdnem annyira rug, mint a házbéregyenérték. A muli évről a folyó évre akkor, amikor nálunk legalább 40%-kai estek a házbárek a multévi rossz fürdőszezón miatt, felemelték 1240 koronára, vagyis két és félszeresére a multévinek. Kérdezem, mélyen tisztelt minister ur: tavaly voltak-e lelkiismeretlenek a fináncok, vagy az idén? Vagy tavaly fizettem kevesebbet, mint ami dukált volna, vagy pedig az idei két és félszeres emelést nem fogadhatom el méltányosnak és igazságosnak akkor, amikor Budapesten a békebeli adónak 42%-át fizetik. (Zsilinszky Endre: Ez a gyalázat!) Rámutatok még valamire, minister ur. Nekem abban a lakásban, — amelyet nem is én építettem, hanem az öregapám és hogy akkorának építette, nem tehetek róla, de neki közel 4000 holdja volt, nekem pedig 815 maradt. — laknom kell, én ott nem luxusból lakom, hanem azért, mert másikat nem tudnék magamnak épiteni, de még ha tudnék is, ezt a mostanit senki sem venné meg tőlem, mert hiszen a majorban van, a gazdasági épületek között. Nekem azt a lakást laknom kell, nekem az egy gazdasági eszköz, tehát amikor én földadóban és mindenben úgyis eleget tette— adózási kötelezettségeimnek, nem tudom jogosnak és méltányosnak elismerni, hogy a lakáskérdésben engem egy kaptafára húzzanak a budapesti luxuslakásokkal. Azután azt méltóztatik mondani, hogy a pesti lakásoknál más a helyzet, mert hiszen tudvalevő, hogy azok még most is le vannak kötve, még most is iszonyú adót fizetnek. Hát t. minister ur, a földbirtok a tiz háborús év alatt és az azután következő kötött gazdálkodás idejében, a kiviteli és behozatali tilalmak idejében nem fizetett százszor akkora adót? El méltóztatik felejteni, hogy tiz évig a legnyomoruságosabban kerestünk, s hogy igazán csak azt a pár garast kaptuk a terményeinkért, amelyet a bürokráciának, méltóztatott megállapítani? Nézze meg, van-e egyetlenegy földbirtokos is, aki tőkepénzes volna? Valamennyi le van rongyolódva. A majorjaink összedülőben, állatállományunk, gépállományunk olyan, hogy szegyei j ük magsunkat. És akkor, mélyen tisztelt minister ur, avval áll elő, hogy a Jakások adóját ugyanolyan mértékben akarja felemelni, mint Budapesten! De még egyet. Még megértem, ha a pesti háziurak azok után a lakások után, amelyek bérbe vannak adva, a békebelinek csak 42%-át fizetik, mert ott de facto több jövedelme nincs. De annak a pesti háziúrnak saját lakása is van, s ha az én saját lakásom után, mely gazdasági eszköz, az adót ilyen arányban emelik, azt jogosnak és igazságosnak el nem ismerhetem, hogy a pesti háziúrnak saját maga által használt lakrésze után épen olyan lakbéregyenértéket állapit meg, mint lakójának, a szomszédban. NAPLÓ. XL,: évi február hó 26-án, pénteken. 107 Mélyen t. minister ur, amennyire memóriából emlékezem, nagyjában megfeleltem azokra, amikre reflektálnom kellett. Annak ellenére, hogy a minister ur intézkedését a házbér kérdésében méltánytalannak, igazságtalannak, sőt elviselhetetlennek tartom. erre adott válaszát, tekintettel arra, hogy a minister ur kifejezést adott annak, hogy ahol hibákat lát, ahol hibáikra rájön és erről privátim meg^ győződik, hajlandó a kérdés felett meditálni, én már ezt a jóindulatot is olyan sokba veszem, hogy interpellációm e részére adott válaszát, abban a reményben, hogy ezeket az égbekiáltó igazságtalanságokat, de facto ki fogja küszöbölni, tudomásul veszem. Fentartom azonban magamnak a jogot, amennyiben ez be nem következik, a falut kinzó igazságtalanság folytatódik és ezek a kivetések nem reparáitatnak, ebben az ügyben újra interpellálni fogok és akkor fogom végleges válaszomat megadni. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Egész röviden kivánok válaszolni a képviselő urnák beszéde első részében felhozottakra. A képviselő ur által felhozott szakaszban van egy kifejezés, amelyet méltóztassék mérlegelni és akkor egész más álláspontot fog a képviselő ur elfoglalni. Abban az foglaltatik, hogy »ha a tett intézkedések nem elegendők arra, hogy az államháztartás egyensúlya ^ a 2. Vban emiitett pénzügyi tervezetben megállapított időtartam alatt egészséges és tartós alapoJ.on eléressék«. Erre nagy súlyt kell helyezni, mert ez az egész kérdés lényege. Nem elég csak egy budget-t megteremteni és egyensúlyát biztositani, mert a dolog tulajdonképpen akkor van rendben, ha megvan a biztonsága annak is, hogy a budget állandóan egyensúlyban lesz. Méltóztatott erre a költségvetésre hivatkozni. Én itt a Házban, amikor pénzügyminister lettem, megmondottam, hogy azzal a költségvetéssel az országot vezetni nem lehet, amely akár bevételi, akár kiadási tételeiben... (Gaal Gaston: Tessék uj törvényt hozni!) Igen, olyan törvényt kell hozni, amely számol az élet alakulásával és a pénz értékében közben történt változással is. A koronának 14.500-as szorzószámban való stabilizálása eredményezte elsősorban, hogy a költségvetési tételeket jobbra és balra változtatni kellett. Méltóztatott arra hivatkozni, hogy tulajdonképen csak a szanálás végével látja az ember, hogy veszélyeztetve van-e az egyensúly és akkor lehet ilyen intézkedést tenni. (Gaal Gaston: Félreértés!) Ha félreértés, akkor nem is foglalkozom vele, csak arra akarom a t. képviselőtársam figyelmét irányitani, hogy méltóztassék ama beterjesztett költségvetést megnézni. A multévi költségvetés 27,500.000 aranykorona bevételi felesleget mutat. Tény, hogy az az elsői félév jobban sikerült, azonban már hivatkozhatom a mostani adatokra, amelyek szerint a bevételek már nem folynak be olyan erősen, ami egész természetszerű is, mert megváltozott az időszak elhelyezése is. Nem ugy van, mint ahogy az egész sajtó helytelenül mondja, amely olyan rosszul értelmezi a főbiztos ur legutolsó jelentését, hogy az érthetetlen, mert ugy értelmezi, mintha ez azt tüntetne fel, hogy itt veszélyeztetve van az egyensúly. Ez nem all, de tény, hogy most előbb kaptuk meg azokat a bevételeket, amelyeket tavaly januárban kaptunk meg. 16