Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

A nemzetgyűlés 498. ülése 19.26. Mert el kell ismerni, hogy bár a mostani események nagy emóciót keltettek az ország­ban, á demokratikus ellenzék van annyira bölcs, hogy belássa, liogj^ a mai helyzetben egy ellenzéki, szociáldemokrata részről való előre törtetés oly irányban, hogy kormány ké­pessé tegye magát, elképzelhetetlen, mert hi­szen ma már veszélyes és minden szélsőségre alkalmas teret nyújt az a nyomor, amely nem­csak a városokban, de a községekben is meg­van. Ma már félő, hogy az fog győzni, aki job­ban birja demagógiával. Hiszen ma már ez a kormányzat tönkretett mindent és mindenkit. (Ugy van! a szélsőbalaldalon.) Hiszen, hogy a faluról szóljak, ott épen a szerencsétlenül vég­rehajtóit földbirtokreform mutatja a falu ka­tasztrofális helyzetét. Hihetetlen ellentmon­dásba jutottunk mi ellenzéki politikusok, akik tényleg kénytelenek voltunk — legalább egy páran — ennek ellenére magunkévá tenni a kormányzatnak azt az álláspontját, hogy a földbirtokreformtörvény ne hosszabbittassék meg, mert valóban tudjuk, hogy egy ilyen meghosszabbítás, a birtok további megkötött­sége, még nagyobb krizisbe hajtaná az agri­kulturát és a mindannyiunk által annyira kí­vánt agrárhitel kérdése is végleg megoldat­lan maradna. A földmivelésügyi minister ur eljárását egyenesen érthetetlennek tartottam a föld­reform során, hiszen az indemnitást már azért sem szavazhatnám meg, mert a kormány tag­jai egyenként is felelősek ezekért a hibákért. A novella módot adott a pénzügyi kormány­zatnak a telepitéssel kapcsolatos földmegosz­tásra. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Egyet­lenegy esetet sem tudok, amikor a földmivelés­ügyi kormányzat komolyan odaállott volna a nincstelenek mellé, mondván : itt a községben ti hiába igényeltek, nézzétek, itt középbirtoko­sok vannak, s végső esetben a kisbirtokosok­tól kellene < elvenni a földet ; álljatok össze, csoportosuljatok, és egy nagy uradalom 1—2000 hold birtok kisajátításával fogjuk ügyeteket elintézni. (Zaj a joboldalon. — Kuna P. András közbeszól.) Kuna t. képviselőtársam, a telenités­nek ez a skálája... (Kuna P. András: Én is elmennék ! — Zaj. Elnök csenget.) Engedje meg, Kuna t. képviselőtársam, hogy ezt ne én magyarázzam meg önnek, hanem kormány­párti képviselőtársaim. Ha már a földbirtok konjunktúrájának esése, az a tény, hogy a földbirtok a szabad forgalomban már sokkal nyomottabb áron cserél gazdát, mint a bírói­lag megállapitott vételár, bizonyitja a föld­reform teljes kudarcát. A kisgazdakölcsönt^ a t. kormánypártnak néni egy illusztris tagja beigérte. Nagyon jól emlékszem, hogy Veszprémben egy évvel ez­előtt ülést tartottak a vármegyeházán, becső­dítették az egész kisgazda-társadalmat és pró­fétai hangon jövendölték meg, hogy néhány hónap múlva olyan előnyös és nagyszerű kül­földi kölcsönhöz jut az állam, amelyből a kis­gazdákat 6—7%-os kölcsönnel tudja ellátni. A hónapok lejártával képviselői irodámat ep^re ostromolták ezek a szegény emberek: hol van a 6—7%-os kölcsön és kiderült, hogy a nagy­és középbirtokosok számára volt ugyan — ez sem előnyös kölcsön volt — de kisbirtokosok­nak kölcsön egyáltalán nem jutott. Amikor ez­irányban a Leszámítoló Banknál és Olasz­Magyar Banknál, az Általános Takarékpénz­tárnál stb. érdeklődtem, a válasz az volt, hogy technikailag keresztülvihetetlen. mert kis téte­lekkel kellene operálni. Ha a földmivelésügyi kormányzatnak akkor, amikor a piros bár­éit január hó 29-én, pénféhen. 85 sonyszékben kisgazda ül, nincs meg az ener­giája, az ereje, hogy az ilyen eminens, a ma­gyar kisgazda ós ezzel a magyar keresztény polgári társaadlom fejlődését, megerősödéséi szolgáló alkotó munkát teljesítsen és végre­hajtson, igazán megérett minden frankhamisi­tási ügy nélkül is arra, hogy helyét elhagyja. A pénzügyi kormányzat kegyetlenségéről nem kell beszélnem, mert ezt a túloldalon épenugy tudják, mint itt. Egyikünk előtt sem titok és az egész helyzet szignaturája az, hogy a kincstári haszonrészesedés elengedésével tu­lajdonképen kis koncot akart a pénzügyi kor­mányzat odadobni a nemzetnek, (Fábián Béla: Ha megszakad, adót akkor is fizetni kell!) mert valójában a pénzügyi adminisztrációnak min­den szigora a régi recept szerint nehezedik az adózó polgári társadalomra. Mindnyájunk előtt tudott dolog, hogy a forgalmi adókulcsot ta­valy leszállították, de ez is csak irott malaszt maradt, mert végeredményben a különbséget ugy hozták helyre, hogy a forgalmi adóalapot emelték fel olyan brutálisan, hogy ma for­galmi adóban az adózó polgárság* többet fizet, mint amennyit fizetett tavaly, amikor az adó­kulcs 3%-ban volt megállapítva. Hogy milyen kegyetlenül, mennyire nem egyöntetűen és milyen összevisszaságban ^fo­lyik a pénzügyi adminisztráció, hogy a pénz­ügyrninister ur mennyire nem helyez súlyt arra, hogy a pénzügyi adminisztrációban any­nyira szükséges egyöntetűség^ az egész nemzet adózó polgársága megnyugvására megterem­tessék, erre egy példával leszek bátor szol­gálni. (Halljuk! Halljuk!) Nagykanizsa hűs­iparos szakosztályának elnöksége átiratot in­tézett a veszprémi húsiparosokhoz és ebben arra szólítja fel őket, hogy tiltakozzanak az ellen a sérelem ellen, amely érte a nagykani­zsaiakat azáltal, hogy az összforgalom után a forgalmiadóhivata] által beszerzett adatok alapján a mészárosokat 11%, a henteseket 13% tiszta nyereség után rótták meg kereseti adó­val és jövedelemadóval. A veszprémi iparos­társadalom is megdöbbenéssel konstatálta, hogy először a maga baját kellene elintézni, mert reájuk nem 11 és 13% tiszta nyereséget vettek fel, hanem 35 és 40% -ot ugyanezen az alapon. Hol marad itt a pénzügyi vitel lelki­ismeretessége, hol marad itt a koncepció, a szív, a lélek, amit a legutóbb emiitett és általam an­nak idején meg is dicsért pénzügyministeri körirat oly gyönyörűen fejt ki, amikor meg­mondja a minister ur a tisztviselőknek, hogy a magyar közgazdasági életnek ezeket a sür­gős, eminens kérdéseit nemcsak a betűkhöz szigorúan ragaszkodva, nem a paragrafusok merevségével, hanem a józan és mindenkor az ad hoc esetre alkalmazott szívvel és a belátás­nak mindenen uralkodó törvényeivel bírálják meg és orvosolják! (Nagy Vince: Stréberked­nek á pénzügyigazgatók!) Amikor azonban a minister nyilt levelét felmutattam és hivatkoz­tam a pénzügyi hatóságok előtt arra, az volt a válaszuk, hogy hozzájuk más, titkos tar­talmú rendeletek érkeznek, olyan utasítások, hogy az adóügyeket a legmerevebben és a leg­nagyobb szigorúsággal kell kezelniök. (Nagy Vince: Tegnap mondta a minister ur: ha meg­feszül a polgárság, akkor is fizetnie kell! Az egységes pártban mondotta ezt! — Meskó Zol­tán: Nem így mondotta! — Nagy Vince: Te is fogod kifizetni!) Nem bocsátkozom a 11%-os adókulcs jogos­ságának, vagy jogtalanságának megvitatá­sába, csak azt hozom fel a t. Nemzetgyűlés előtt, — ha kívánják dokumentumokat is ho­XAPLÓ. XXXTX. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom