Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-498

66 A nemzetgyűlés 498. ülése 1926. földön hosszúlejáratú hitelt szerezni. Én csak j .egyet akarok leszegezni: a kormány intenciója I csak az volt, hogy olyan feltételeket próbáljon megállapítani, melyek a mai időben a mezőgazdaság által legalább elviselhetek. Ebben a tekintetben leszegezhetem azt, hogy az eredményt elértük, mert hiszen, aki össze fogja hasonlítani, hogy milyen feltételek mellett sikerült a Földhitelintézetnek a hosszúlejáratú hitel kérdését megoldania és milyen feltételekkel indultak meg elsőizben a tárgyalások, az láthatja, hogy e tekintetben óriási eltolódás történt a mezőgazdaság javára. Pár adatot csak épen jellemzésül idézni fogok. Annakidején a tárgyalások azon az alapon indultak meg, hogy a gazda mindössze 82%-o-t kapott volna kézhez, tehát 100 aranykoronából 82 aranykoronát. A kamatozás 8'%-os lett volna, a törlesztési idő pedig 20 év. Ezenkívül az első időben 10 évi megkötöttség, később 5 évi megkötöttség volt tervezve, vagyis ez azt jelentette volna, hogy ez idő alatt a kölcsönt nem lehetett volna felmondani. A magam részéről, mikor e tárgyalásokat folytattuk, különösen ezt az utóbbi feltételt nem tudtam volna nyugodt lelkiismerettel vállalni, mert végeredményben nem lehet tudni, hogy 5 és 10 év alatt micsoda változások történnek a pénzpiacom és mert ugy láttam, hogy ilyen súlyos feltételekkel kötött kölcsönnel megkötni mezőgazdaságunk kezét teljesen végzetes volna. Örömmel jelentem, hogy ebben a tekintetben a tárgyalások teljes eredménnyel jártak, amennyiben az általunk felállított feltételek — azt lehet mondani — jórészt teljesültek. Az árfolyamban elértük a 86-5%-ot, mint kifizetési összeget, ez tehát lényeges eltérés a 82-vel szemben; a törlesztési időt 20 év helyett 35 évben állapítottuk meg, a kamatlábat 8%-ról 7-5%-ra sikerült leszállitani, a kölcsön pedis' bármikor visszafizethető. (Helyeslés a jobboldalon. — Fábián Béla: De mit kell visszafizetni a visszafizetés alkalmával?) Természetesen storno nélkül. (Fábián Béla: Mennyi az a storno? — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Storno nélkül.) Én azt ajánlom igen t. képviselőtársamnak, nézzen körül, hogy másutt hogyan sikerültek ezek a jelzálogkölcsönök. Merem állítani, hogy nékünk sikerült a legjobban, tehát végeredményben ne tegyenek szemrehányást azért is, hogy jól sikerült. (Fábián Béla: Szó sincs róla!) Mivel igy a magángazdaság részére sikerült ezt a kérdést megoldani, arról a tervről, hogy egy központi intézet létesíttessék, természetszerűleg lemondottunk. (Beck Lajos: Az ipari hitel részére is, lemond a minister url) Azt hiszem, hogy csak a gazdasági élet érdekében áll, amikor a kormány az ilyen kérdéseken rajta tartja a kezét. Azokkal szemben, akik mindig kifogásolták ezt, csak arra akarok rámutatni, hogy amikor ezt a külföldi hitelezők érdekében a kormány vállalja, mindenesetre bázist teremt az üzletek létrejöttére. Nem a kormány kivánja ezt és részemről csak azt szeretném, ha nálunk is be volna vezetve az a rendszer, amely Angliában és máshol is megvan, hogy bizonyos kontroll van a hitelek felvétele körül; ezáltal sok kellemetlenségtől lehetne megszabadulni, anélkül, hogy a teljes szabadságot megkötnők. Ami az ipari jelzáloghitel kérdését illeti, (Halljuk! Halljuk!) errevonatkozólag csak annyit tudok mondani, hogy ebben az irányban is folynak tárgyalások, azonban itt sokkal nehezebb kérdéssel állunk szemben már az ipar természete miatt is- Mivel nem nidnék most évi január hó 29-én, pénfehen. konkrétumokat mondani, ezért nem is akarok részletesebben foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ugyancsak rá akarok mutatni ezzel kapcsolatban arra^ is, hogy igen behatóan foglalkozom a községi hitel kérdésének megoldásával. Ebben az irányban is tárgyalások vannak folyamatban és azt hiszem, hogy megoldást fogok tudni találni. Ha ez eredményre vezet, akkor a község-eket is olyan helyzetbe hozzuk, hogy a legsürgősebb beruházási szükségleteiket — természetesen ez a nagyobb községekre áll — ki tudják elégíteni. Ami a tervbevett beruházásokat illeti, elsősorban — mint méltóztatnak tudni — 20 millió aranykorona szabadittatott fel a népszövetségi kölcsönből, a legutolsó genfi ülésen. Ebből a 20 millióból a főbiztos úrral egyetértőleg a következő beruházásokat tervezzük: Tovább folytatja á kormány a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő épitését, amelyre 3:6 millió fordittatik; az állami kislakások építésére ebben a félévben 2-1 millió, az ármentesitő társulatok kölcsöneire 8 millió aranykorona terveztetik. (Kabók Lajos: Nagyon jó helyre megy! — Farkas István: Azok nagyon sokat kaptak, de nem használták fel erre a célra, hanem másra! — B. Podmanicky Endre: Ott is munkások dolgoznak! — Szeder Ferenc: Nem csinálnak semmit! — B. Podmanicky Endre: Dehogy nem! Nézzék meg Fülöpszállásnál! — Esztergályos János: Nézzék meg a nagy árvizet! — Zaj. — Elnök csenget) Utak épitésére egymillió aranykoronát fordítunk. Végül bejelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy azt az akciót, melynek célja az, hogy a földbirtokreform során házhelyhez juttatottak kislakásaikat felépíthessék, teljes konkrét formában megkezdettük s erre a célra 5 millió aranykoronát kiutaltunk, egymillió aranykorona pedig arra a célra utaltatott ki, hogy ezeknek a gazdaságoknak lehetővé tétessék, hogy földjeiket legalább felszántsák. Én ezt nagy érdeknek tartom, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) mert hiszen aki körülnéz az országban, látja, hogy nagyobb területek maradtak szántatlanul, ami végeredményben azt jelenti, hogy a termelés ennyivel csökken; pedig nekünk minden érdekünk megvan fizetési mérlegünk megjavítása szempontjából a termelés fokozására. Ami a kislakásokat illeti, — ez erre a félévre szól — jelentem, hogy ezt olyan akciónak tartom, amelyet csak hosszú évek alatt lehet megoldani. (Esztergályos János: Csak vigyázzunk, hogy nyolcszoros háztulajdonosok ne kapjanak állami kislakásokban szükséglakást, minister ur! — Zaj a jobboldalon. — Rothenstein Mór: Ezek tények! — Farkas István: így van! — Kiss Menyhért: A Bethlen-udvarban kaptak! — Fábián Béla: Ott csak Marsovszky kapott lakást! — Urbanics Kálmán: Irigyli! — Fábián Béla: Dehogy irigylem!) Akik áttanulmányozzák azt a törvényjavaslatot, amely az adókedvezményekről és a beruházásokról szól, azok megállapíthatják, hogy további olyan összegek is állanak rendelkezésre, amelyeket célszerűen vissza kell adni a gazdasági életnek. A múlt év folyamán, amikor a városokban óriási munkanélküliség jelentkezett, azt hiszem, helyesen jártam el, mikor a városoknak kölcsönnel siettem segítségére. Ugyancsak kölcsönnel tettem lehetővé — addig is, amíg a hasznos beruházásokat megkezdtük — a vízi társulatok munkásságának folytatását. Ugy a városok, mint a vizi társulatok a kölcsönöket a legutolsó fillérig visszafizették. E kölcsönök összege 24 millió