Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-497
A nemzetgyűlés 497. ülése 1926. évi január hó 28-án> csütörtökön. '.'. gyen a magyar gazdasági élet érdekeire, azokat ott jobban képviselje és ne igyekezzék gyorstalpaló módszer szerint kirakat-darabokat előállítani és ne törődjék azzal, ha egy szerződés megkonstruálása és nyélbeütése hosszabb időt vesz igénybe. Bár ezt sem egy fél óra alatt, futtában csinálták volna meg, bár meggondolták volna, akkor nem állanánk az előtt a szerencsétlen helyzet előtt, hogy deferálnunk kell ennek a ténynek és tudomásul kell vennünk, hogy az összeomlott gazdasági életet még egy ilyen szerencsétlen konstrukciójú kereskedelmi szerződéssel is sújtják! Kérem, ministerelnök ur, ezt a kérdést fejbólintássalelintézni nem lehet! A ministerelnök ur Magyarország dolgozó népének és iparának helyzetét nem ismeri, és ha igen, csak információkból, talán egyoldalú információkból ismeri. Én azonban ismerem, és a ministerelnök ur figyelmét felhívom arra, hogy Magyarországon tízezrével járnak munkások munka nélkül, akik a ministerelnök urnák többrendbeli Ígéretére esztendők óta reményekből táplálkoznak és várják azt a keveset, azt a minimumot, azt a, mondhatnám, semmit, hogy munkához jussanak és dolgozhassanak. Én tehát nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy ilyen nagy problémákat én is fejbólintással intézhessek el (Gr. Bethlen István ministerelnök: Nem a problémára, csak a beszédre bólintottam! — Derültség jobb felől.) Ez helyes az ön szempontjából, ministerelnök ur, mert hiszen nem is mondhat egyebet, nem mondhatja, mint ministerelnök, hogy egy ellenzéki beszéd helyes beszéd! (Gr. Bethlen István ministerelnök: Mondhatom, sőt mondani szoktam!) Tudom. Mondja is, abban az esetben, ha az az ellenzéki beszéd a kormány politikáját alátámasztja. De ha egy oly ellenzéki beszéd hangzik el, amely a kormányt a mulasztásaira figyelmezteti, amely a kormányt kötelességeinek teljesítéseire akarja szorítani, akkor mindig kihúzzák a kész receptet és azt mondják, hogy: »Ezzel a beszéddel ezt a célt szolgálni nem lehet!« A ministerelnök ur nem volt idebenn akkor, amikor ennek a törvényjavaslatnak diplomáciai levélváltását felolvastam. Lehet azonban, hogy a ministerelnök ur tudja, hogy mi van benne. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Halljuk mégegyszer!) Nem fogom mégegyszer felolvasni. Az van a diplomáciai okiratban lefektetve, hogy a magyar ipar inferioris, tehát külföldi szalutoknak kell teret adni a közszállitásokban való részvételre ugyanakkor, amikor a magyar ipar ezt viszonzásul nem kapja meg a francia közszállitásoknál. Ha ezt a ministerelnök ur célszerűnek, jónak, alkalmasnak tartja, ez az ő dolga, viszont az ellenzéknek dolga az, hogy a hibákra, az anomáliákra rámutasson. Azért kértem szót, mert ezeket el akartam mondani, noha, amint már előrebocsátottam, tudom, hogy ez a vita meddő. De tudom azt is, hogy még egy egész sereg ország-gal nem kötöttük meg a vámszerződést, ezek még hátra vannak, de ha a többi államokkal megkötendő vámszerződést is ilyen szellemben és a magyar érdekeknek ilyen megvédelmezésével fogják megkötni, akkor Magyarország gazdasági élete teljesen ki lesz. szolgáltatva és elvész. Erre kötelességünk volt rámutatni. Ezek a nem soviniszta, hanem gazdasági szempontok azok, amelyek az ellenzéknek azt diktálják, hogy ezt a szerencsétlen szerződést ne fogadja el. A javaslatot tehát én sem fogadom el, még a részletes tárgyalás alapjául sem. Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: Kérném a t. Nemzetgyűlést, engedje meg, hogy az idő előrehaladottságára való tekintettel beszédemet holnap mondhassam el. (Felkiáltások jobbfelől: Még elég idő van!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur beszédét a legközelebbi ülésünkön mondhassa el. (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik hozzájárulnak, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. (Fábián Béla: Nem, többség!) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szavazatokat megszámlálni. Forgács Miklós jegyző (meg számlálja): szavazatokat): Tizenkilenc! Kérem' azokat a képviselő urakat, akik nem adják meg az engedélyt, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik. — Kabók Lajos: Ezt meg fogjuk jegyezni!) Forgács Miklós jegyző (megszámlálja a szavazatokat): Huszonhat! Elnök: A Ház az engedélyt nem adta meg. Rothenstein Mór: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! jobbfelől.) Miután az igen t. többség nem járult hozzá ahoz, hogy beszédemet az idő előrehaladott voltára való tekintettel holnap mondjam el. természetes, hogy mindazt, amit el akartam mondani, nem mondhatom el a javaslattal kapcsolatban abban a keretben, amint azt szerettem volna. (Kabók Lajos: Tiz perc ai at t nem lehet kritikát mondni!) De a t. túloldal részéről is ez a votum is azt bizonyítja, hogy a rendszer az, ami nálunk Magyarországon [elősegíti azt a szomorú gazdasági és politikai helyzetet, amely ebben az országban ma már. mondhatjuk, hat év óta uralkodik. Miről van szó? Tárgyaljuk a francia-magyar, vagy ha akarjuk, fordítva, a magyarfrancia kereskedelmi szerződést. Mi magunk is azt mondjuk és tudjuk, hogy kereskedelmi szerződések nélkül egy ország sem állhat fenn, eg*y ország sem szigetelheti el magát annyira, hogy azt mondja, nem szorulok senki másra, meg tudok élni a magam erejéből, és így nem törődöm azzal, mit csinál a külföld. A helyzet igenis, megfordítva áll. (Zaj a középen.) Bocsánatot kérek ilyen külön tanácskozások mellett nem tudok beszélni. Elnök: Csendet kérek. Ne méltóztassanak zavarni a szónokot. (Kabók Lajos: Ha már kötelezték a beszéd elmondására, legalább legyenek, csendben!) Rothenstein Mór: Ha ugy döntöttek hogy még ma beszéljek, akkor legyenek szívesek és ne tanácskozzanak külön. Elnök: Csendet kérek. (Hedry Lőrinc: Élvezzük a beszédet! — Felkiáltások jobbfelől: Mondjon le! — Szijj Bálint: Úgysem akart beszelni hiszen nem volt feliratkozva!) Rothenstein Mór: A kereskedelmi szerződések megkötése ... (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Rothenstein Mór: Én akár három óráig is beszélhetek, ha nekem úgy tetszik. (Kabók Lajos: Házszabályadta joga!) Amikor el kell ismerni azt, hogy kereskedelmi szerződések szükségesek, akkor el kell ismerni azt is, hogy kettőn áll a vásár. Az előadó ur az ő beszédében. (Zaj jobbfelől. — Elnök Íősenoet.) azt a szemrehányást tette (Kabók Lajos: Eladják az ország iparát és még mulatnak rajta!) a szociáldemokrata képviselőkkel szemben, hogy amikor az autonóm vámtarifát tár8*
