Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.

Ülésnapok - 1922-497

A nemzetgyűlés 497. ülése 1926. évi január hó 28-án> csütörtökön. '.'. gyen a magyar gazdasági élet érdekeire, azo­kat ott jobban képviselje és ne igyekezzék gyorstalpaló módszer szerint kirakat-darabo­kat előállítani és ne törődjék azzal, ha egy szer­ződés megkonstruálása és nyélbeütése hosszabb időt vesz igénybe. Bár ezt sem egy fél óra alatt, futtában csinálták volna meg, bár meggondol­ták volna, akkor nem állanánk az előtt a sze­rencsétlen helyzet előtt, hogy deferálnunk kell ennek a ténynek és tudomásul kell vennünk, hogy az összeomlott gazdasági életet még egy ilyen szerencsétlen konstrukciójú kereskedelmi szerződéssel is sújtják! Kérem, ministerelnök ur, ezt a kérdést fej­bólintássalelintézni nem lehet! A ministerelnök ur Magyarország dolgozó népének és iparának helyzetét nem ismeri, és ha igen, csak infor­mációkból, talán egyoldalú információkból is­meri. Én azonban ismerem, és a ministerelnök ur figyelmét felhívom arra, hogy Magyaror­szágon tízezrével járnak munkások munka nélkül, akik a ministerelnök urnák többrend­beli Ígéretére esztendők óta reményekből táp­lálkoznak és várják azt a keveset, azt a mini­mumot, azt a, mondhatnám, semmit, hogy munkához jussanak és dolgozhassanak. Én te­hát nem vagyok abban a szerencsés helyzet­ben, hogy ilyen nagy problémákat én is fej­bólintással intézhessek el (Gr. Bethlen István ministerelnök: Nem a problémára, csak a be­szédre bólintottam! — Derültség jobb felől.) Ez helyes az ön szempontjából, ministerelnök ur, mert hiszen nem is mondhat egyebet, nem mondhatja, mint ministerelnök, hogy egy el­lenzéki beszéd helyes beszéd! (Gr. Bethlen Ist­ván ministerelnök: Mondhatom, sőt mondani szoktam!) Tudom. Mondja is, abban az esetben, ha az az ellenzéki beszéd a kormány politikáját alátámasztja. De ha egy oly ellenzéki beszéd hangzik el, amely a kormányt a mulasztásaira figyelmezteti, amely a kormányt kötelességei­nek teljesítéseire akarja szorítani, akkor min­dig kihúzzák a kész receptet és azt mondják, hogy: »Ezzel a beszéddel ezt a célt szolgálni nem lehet!« A ministerelnök ur nem volt idebenn ak­kor, amikor ennek a törvényjavaslatnak dip­lomáciai levélváltását felolvastam. Lehet azon­ban, hogy a ministerelnök ur tudja, hogy mi van benne. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hall­juk mégegyszer!) Nem fogom mégegyszer fel­olvasni. Az van a diplomáciai okiratban lefek­tetve, hogy a magyar ipar inferioris, tehát külföldi szalutoknak kell teret adni a köz­szállitásokban való részvételre ugyanakkor, amikor a magyar ipar ezt viszonzásul nem kapja meg a francia közszállitásoknál. Ha ezt a ministerelnök ur célszerűnek, jónak, alkal­masnak tartja, ez az ő dolga, viszont az ellen­zéknek dolga az, hogy a hibákra, az anomá­liákra rámutasson. Azért kértem szót, mert ezeket el akartam mondani, noha, amint már előrebocsátottam, tudom, hogy ez a vita meddő. De tudom azt is, hogy még egy egész sereg ország-gal nem kö­töttük meg a vámszerződést, ezek még hátra vannak, de ha a többi államokkal megkötendő vámszerződést is ilyen szellemben és a magyar érdekeknek ilyen megvédelmezésével fogják megkötni, akkor Magyarország gazdasági élete teljesen ki lesz. szolgáltatva és elvész. Erre kötelességünk volt rámutatni. Ezek a nem soviniszta, hanem gazdasági szempontok azok, amelyek az ellenzéknek azt diktálják, hogy ezt a szerencsétlen szerződést ne fogadja el. A javaslatot tehát én sem foga­dom el, még a részletes tárgyalás alapjául sem. Elnök: Szólásra következik! Forgács Miklós jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: Kérném a t. Nemzetgyű­lést, engedje meg, hogy az idő előrehaladottsá­gára való tekintettel beszédemet holnap mond­hassam el. (Felkiáltások jobbfelől: Még elég idő van!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur beszé­dét a legközelebbi ülésünkön mondhassa el. (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik hozzájárulnak, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. (Fábián Béla: Nem, többség!) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szavazatokat megszámlálni. Forgács Miklós jegyző (meg számlálja): szavazatokat): Tizenkilenc! Kérem' azokat a képviselő urakat, akik nem adják meg az engedélyt, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik. — Kabók Lajos: Ezt meg fogjuk jegyezni!) Forgács Miklós jegyző (megszámlálja a sza­vazatokat): Huszonhat! Elnök: A Ház az engedélyt nem adta meg. Rothenstein Mór: T. Nemzetgyűlés! (Hall­juk! jobbfelől.) Miután az igen t. többség nem járult hozzá ahoz, hogy beszédemet az idő előrehaladott voltára való tekintettel holnap mondjam el. természetes, hogy mindazt, amit el akartam mondani, nem mondhatom el a ja­vaslattal kapcsolatban abban a keretben, amint azt szerettem volna. (Kabók Lajos: Tiz perc ai at t nem lehet kritikát mondni!) De a t. túl­oldal részéről is ez a votum is azt bizonyítja, hogy a rendszer az, ami nálunk Magyarorszá­gon [elősegíti azt a szomorú gazdasági és poli­tikai helyzetet, amely ebben az országban ma már. mondhatjuk, hat év óta uralkodik. Miről van szó? Tárgyaljuk a francia-ma­gyar, vagy ha akarjuk, fordítva, a magyar­francia kereskedelmi szerződést. Mi magunk is azt mondjuk és tudjuk, hogy kereskedelmi szerződések nélkül egy ország sem állhat fenn, eg*y ország sem szigetelheti el magát annyira, hogy azt mondja, nem szorulok senki másra, meg tudok élni a magam erejéből, és így nem törődöm azzal, mit csinál a külföld. A helyzet igenis, megfordítva áll. (Zaj a középen.) Bo­csánatot kérek ilyen külön tanácskozások mellett nem tudok beszélni. Elnök: Csendet kérek. Ne méltóztassanak zavarni a szónokot. (Kabók Lajos: Ha már kö­telezték a beszéd elmondására, legalább legye­nek, csendben!) Rothenstein Mór: Ha ugy döntöttek hogy még ma beszéljek, akkor legyenek szívesek és ne tanácskozzanak külön. Elnök: Csendet kérek. (Hedry Lőrinc: Él­vezzük a beszédet! — Felkiáltások jobbfelől: Mondjon le! — Szijj Bálint: Úgysem akart beszelni hiszen nem volt feliratkozva!) Rothenstein Mór: A kereskedelmi szerződé­sek megkötése ... (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek! Rothenstein Mór: Én akár három óráig is beszélhetek, ha nekem úgy tetszik. (Kabók La­jos: Házszabályadta joga!) Amikor el kell ismerni azt, hogy kereske­delmi szerződések szükségesek, akkor el kell ismerni azt is, hogy kettőn áll a vásár. Az elő­adó ur az ő beszédében. (Zaj jobbfelől. — Elnök Íősenoet.) azt a szemrehányást tette (Kabók La­jos: Eladják az ország iparát és még mulatnak rajta!) a szociáldemokrata képviselőkkel szem­ben, hogy amikor az autonóm vámtarifát tár­8*

Next

/
Oldalképek
Tartalom