Nemzetgyűlési napló, 1922. XXXIX. kötet • 1926. január 26. - 1926. február 19.
Ülésnapok - 1922-497
42 r A nemzetgyűlés 497. ülése 1926. Magyarország nem igen engedhet meg magának. (Élénk helyeslés a középen.) Franciaország a maximális és minimális tarifa alapján áll. Kérdés csak az, vájjon megadja-e ezt a minimális tarifát, mint legnagyobb kedvezményt az egész vonalon, és ha nem adja meg az egész vonalon, milyen mértékben adja meg és különösképen, milyen mértékben adja meg Magyarországnak? A tény az, hogy Franciaország a minimális szerződést egyes országoknak az^egész vonalon megadta, de bennünket ebből kizárt. Megadta nevezetesen a minimális szerződést az egész vonalon Angliának, Olaszországnak, Jugoszláviának. Romániának, Svájcnak és egy csomó más exotikns, tengerentúli államnak. Mi csak egves tételekre kaptuk meg a minimális szerződést, azt is vámpoziciónk csekély részére és igen szűk korlátok között. És még ezt az ekkénen megszükitett és a legszűkebb korlátok közé szoritott minimális szerződést is a franciák az ő vámszerződési politikájukból és vámrendszerükből kifolyóan akképen korlátozhatják, hogy a vámtételeket felemelhetik és az ő szorzószámaikat, a coëfficiens de majorationt egyszerűen felemelhetik, amivel ebeket a minimális és esekélv mértékben koncedált tételeket is még szűkebbre szorítják. Mi ezzel szemben a viszonosságnak minden reménysége nélkül állunk itt, meH viszonosságot az előbb kifejtettek alánján Franciaországlói nem kérhettünk és nem is remélhettünk. Nyugodtan elmondhatjuk tehát, hogy ahol Franciaország nagy fellendülésnek induló iparának érdekében ilyen teljesen es-yoldalti, a maga számára minden plőnyt biztosi+ó, a mi számunkra pedig semmi előnyt nem adó szerződést köt, ott elérte a maximumát annak, amit ennek a szerződéskötésnek keretében remélhet. Én mindent megértek. Megértem ezt a szerződést a politikai helyzet, a gazdasági expansio szempontjából, megértem azt. hogy a szövetségeseik, tehát főkénen Cseh-Szlovákia számára, amely esetleg a legnagyobb kedvezménv igénybevételével ide bekapcsolódba tik. — de. mindjárt rátérek, más formában ki is játszhatja — ezt biztosítja^ megértem, hogy Ausztria számára is biztosi+ja, amellyel a kisentente már kar-a-karhan halad nem egy államgazdasági, politikai és főképen vúmszerződési politika kérdésében és amely állam határozottan Franciaország kedvezését élvezi. Csak esryet nem értek. Azt nem értem, hogyan volt lehetséges az. hogy Franciaorszáer ezzel a szerződésééi feltárja Németország előtt is a kapuit. Micsoda politikai koncepciója és micsoda hátsó gondolata a francia vámszerződési politikának volt az, amely bizonyára a függőben lévő és sok nehézséggel küzdő francianémet vámszerződésnek egvik titkos láncszemeként kell boery szerepeljen, amely ilyen szempontból eszközölte ki és forszírozta ki az ekképen Németországnak is megadott kedvezményt? Mert végeredményben Franciaország ártott nekünk anélkül, hogy magának bármiképen is használt volna, amikor az ő konkurrense, Németország előtt is megnyitotta a kapuinkat. Mert kérdezem én. micsoda' haszna van Franciaországnak pl, abból, hogy ilyen óriási vámengedményeket nyertek a szemüvegek és az optika^ szerek, amelyek eddig csaknem kizáróan Németországból jöttek be, hiszen a német idevonatkozó ipar óriási fejlettségénél és fölényénél fogva feltétlenül meg fogja tndni állni a versenvt a francia idevonatkozó iparral szemben. Vagy kérdezem én. remélheti-e Franciaország az ő kétségtelenül évi január hő 28-án, csütörtökön. erős fejlődést vett automobil- és gummiipara dacára is, hogy itt. Magyarországon rövidesen le fogja tudni konkurrálni a német, amerikai és angol gép- és pneumatikipart, ami, megjegyzem, a szép fejlődésnek indult magyar gépipar tönkretételével volna egyértelmű és hogy le fogja tudni konkurrálni a bicikliket, motorcikliket, írógépeket és Írógépszalagokat. Azért csoportosítom ezeket a tételeket, mert túlnyomórészben ezek azok az iparcikkek, amelyeket Németország teljes fölényességgel gyárt és amely gyártmányoknak elsőrendű fogyasztási piaca voltunk mi eddig. Nem szólok részletesen a zongorákról és pianinókról, amelyek tekintetében Németországnak szintén órási fölénye van, amelyet igaz, meg kell osztani Angliával és Ausztriával is, de szólanom kell egy pillanatra arról a lehetetlenségről, hogy pl. a salicylsavnál 150 aranykoronáról 75 aranykoronára mérsékeltük a vámot, az aszpirinnél f pedig 250 aranykoronáról 125 aranykoronára, amikor, azt hiszem, hogy francia aszpirint legfeljebb azok az urak fognak Magyarországon a közeljövőben szedni, akiknek a fejük fog fájni emiatt a francia-magyar szerződés miatt. (Élénk derültség minden oldalon.) Vannak azonban ennél még súlyosabban érintő tételei is a francia-magyar szerződésnek. Vannak oly tételei, amelyeknél nem lehet ilyen határozottan kimondani, hogy Franciaország nem importált volna a múltban is elsőrendűen értékes iparcikkeket, de amelyekben mégis Németországnak, Ausztriának meg Csehországrak sokkal jelentékenyebb importja volt. Itt van pl. a; gyapjúszöveteknek és különösen a könnyű gyapjúszöveteknek tétele, amelyeknél ha végignézi az ember a vámmérséklések skáláját, teljes rejtély előtt áll. Mert ki tudja nekünk megmagyarázni azt, hogy amikor olyan csekély az importja, a könnyű gyapjúszövetekben Franciaországnak és ez a minimális import a legnagyobb erőfeszítés mellett sem fogja tudni elérni a cseh, vagy az osztrák importot, miért kell nekünk a franciák kedvéért és a franciák utján közvetve a többi országok kedvéért is pl. a gabardin vámját 635 koronáról 380-ra, a cheviot-ét 600-ról 340-re, a musselin és crep vámját pedig 650-ről 150 koronára leszállítani, ami annál érthetetlenebb, mert miként az előbb utaltam rá. Franciaország a könnyű gyapjúszövetekből a legutóbbi statisztikai adat szerint csak 90 métermázsát hozott be egy évben, mig Németország 553, Ausztria 1357, Csehország pedig több, mint 2000 métermázsát a francia 90 métermázsával szemben. És mégis — amire igen helyesen mutatott rá Nagy Emil t. barátom az ő érdekes cikksorozatában — az a szükség áll elő, hogy ilyen óriási kedvezményt követelt és vivott ki magának Franciaország akkor, amikor a vele szövetséges csehekkel kötött szerződésben sokkal kevesebbet igényelt és sokkal kevesebbet kapott. Amig a cseh vámtételek 50%-kai magasabbak a francia vámtételeknél, nekünk a könnyű gvapjnszövetekre ezeket az előbb számszerűen felsorolt súlyos kedvezménveket kellett megadnunk. (Élé h helyeslés a kösénen.) T. Nemzetgyűlés! Nem kivánom különösebben részletezni ezeket a tételeket, csak még két tételre kell súlyt fektetnem. Az egyik, amely mezőgazdaságunkat súlyosan érinti, a bor kérdése. A franciák itt is példátlan eredményt mutathatnak fel, ami, hacsak nekik szolgálna kedvezményül, még nem volna baj, | mert hiszen a francia bornak tömegeikként való behozatalától nem kell tartani. A fran-
